Egyre többeket foglalkoztat az alaptörvény semmisségének gondolata, miután nem teoretikus kérdésről van szó csupán, mert egy esetleges ellenzéki győzelem esetén is megakadályozná azt, hogy Orbánon kívül bárki más kormányozhasson. Ez pedig olyan abszurd helyzet, hogy az ellenzék minden próbálkozása ellenére nem lehet szőnyeg alá söpörni, mert a választók tudni akarják, hogy mi történne akkor, ezért érdemes-e egyáltalán elmenni szavazni. Ha erre nincs válasz, mert minden marad a régiben, akkor nem érdemes még szavazni sem.
Erre az álláspontra jutott Tóta W. Árpád, a kiváló publicista is, felvázolva azt, hogy nagyjából három megoldást javasolnak azok, akik egyáltalán hajlandóak megszólalni erről, s nemcsak azt várják, hogy a választási vereség után elfoglalhassák jól fizetett helyüket a diktatúra díszletparlamentjében. Ha nehézkesen is, de ma már egyre többen elégelik meg Orbán primitív, hazug diktatúráját, és tíz év után keresik végre a kiutat, amit már régen meg kellett volna tenniük. Akik eddig hülyéztek, lassan azok is kénytelenek elismerni a diktatúra tényét, csak másnak nevezik.
Ahol ugyanis nem lehet kormányozni akkor sem, ha valaki megnyerné a választást (nekünk ennek lehetőségével kapcsolatban is komoly kétségeink vannak), ott diktatúra van. Nem kell ehhez sem fekete autó, sem géppisztolyos rohamosztag a Népszava szerkesztőségében (elég egy szocialistának látszó oligarchát tulajdonossá tenni). Tóta W. soha nem tartozott azok közé, akiknek nincs szeme és esze, sem azok közé, akik szándékosan hamisítják meg a valóságot. Ezúttal is épkézláb ötlettel igyekszik átvágni a gordiuszi csomót.
A csomó lényege az, hogy az alaptörvény alapján nem lehet kormányozni, az alaptörvényt viszont csak kétharmaddal lehet eltörölni. A feles többségnek is vannak abszolút alkotmányos alapjai, mert egy alkotmány nem lehet akadálya a jogállamiságnak és a demokratikus kormányzásnak. Az ilyen alkotmány törvénytelen, annak eltörléséhez még egyszerű többségre sincs szükség, mert nem a többség nevében, hanem a törvénytelensége okán semmis, amit csak ki kell mondani.
De jogosan veti fel Tóta W. Árpád másokkal együtt, hogy ez lehet törvényes, de nem lesz legitim, ha ezt az ország többsége nem fogadja el törvényes útnak. Ezért javasolja Tóta W. azt, amit épp Orbán nem tett meg: népszavazást kell tartani róla. Mégpedig nem arról, hogy az orbáni fasiszta firkálmány semmis, hanem egy új alkotmányról, amelyből kiveszik az önkényuralmat és a hatalom kizárólagos birtoklását garantáló elemeket. Egy új alkotmány népszavazással történő elfogadása teljesen legitim, törvényes és korrekt eljárás, ami megalapozza a jogállami fordulatot.
Ez kézenfekvő javaslat, a népszavazásnál erősebb legitimáció nem létezik. Csakhogy Orbán erről is gondoskodott, és kissé homályos a javaslat arra az esetre, hogy mi van akkor, ha az orbánista alkotmánybíróság, „köztársasági” elnök és választási bizottság nem engedi át a népszavazást. Tóta W. erre az esetre azt javasolja, hogy a népszavazást akkor is tartsák meg, és érvényesnek lehet tekinteni a végeredményt akkor is. Ebben már nem vagyunk annyira biztosak, ezen kell még dolgozni, ahogy nyilván a bűnözők is csiszolni fogják az alkotmányellenes akadályokat.
Mert ha egyszer sikerülne a fasiszta alaptörvényt kiiktatni és a jogállamiságot visszaállítani, ami új alkotmánybíróságot, új köztársasági elnököt és független legfőbb ügyészt is jelentene, a dolgok mennek maguktól, mert akkor ennek a bűnbandának a szabadlábon töltött napjai meg vannak számlálva. Most már csak azt kelene kitalálni, hogyan lehetne egy abszolút törvénytelen választási rendszeben választást nyerni, amelyben minden Orbán állandó kétharmados győzelmére van beállítva.
Egy biztos: rendszerváltó hangulatot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy mindenki elmenjen szavazni (mert csak akkor van értelme), akkor lehet megteremteni, ha az emberek tudják, mi történik győzelem esetén, és biztosak lehetnek abban, hogy van forgatókönyv, annak végrehajtásához erős akaratú és alkalmas emberek, hogy ezt a fasisza rémálmot felszámolják. Ezekből a feltételekből egyelőre majdnem minden hiányzik, de nagy dolog már az is, hogy az igény megvan rá. Ha már a HVG is ezt mondja (igaz, Tóta W. soha nem tartozott a lap sorra távozó idiótái és hülyéi közé).
