A magunk részéről istenkáromlásnak tartjuk még azt is, hogy a Magyarországi Református Egyház a húsvétot, a feltámadást, Jézust a bicskei pedofilügybe keveri Balog Zoltán püspök mentegetésére. Balogot felmenti, s ehhez – hamisan – a kereszténységet használja fel.
Az Elnökségi Tanács húsvéti böjti körlevelébe fogalmazták bele Balog ügyét, s azt a hamis látszatot keltik, mintha a református egyház valami magasabb perspektívából és erkölcsi alapon védené és tartaná hivatalában Balogot, aki főszereplője a pedofilkegyelem ügyének.
Ezt írták: „Látva és tapasztalva, hogy a közéletben miként uralkodott el a gyűlölet, és tűnt el a szeretet, emlékeztetünk Jézus tanítására: „Közöttetek ne így legyen!” – ezt várja Jézus tanítványaitól. Miközben a világ logikája a bűnben tartás, minket a bűn megvallása, a bűnbánat, a bocsánatkérés, a bűnbocsánat és a ‘mostantól fogva többé ne vétkezz!’ (Jn 8,11) lelkülete határoz meg. Mi így zárjuk le magunk között ezt az ügyet, és ebben a szellemben szolgáljuk tovább Istent, egyházunkat és nemzetünket.”
A Magyarországi Református Egyház csak képzeli, hogy ezt az ügyet így lezárhatja, s ezek után következmények nélkül szolgálhatják Istent, az egyházukat és a nemzetet. A nemzet köszöni szépen, ilyen szolgálatból, ami hazugságra épül, nem kér. Ezt mutatják a reakciók.
Először is, a református egyház ne tegyen úgy, mintha a közéletben eluralkodó gyűlöletről most szerzett volna tudomást. Mert a Balog püspök által szolgált Orbán-kormány 2010 óta fertőzi a közéletet gyűlölettel, egymást érő gyűlöletplakátokkal, de azokról nem szóltak.
Másodszor, a református egyház ne tegyen úgy, mintha a Balog püspökkel szembeni jogos felháborodás gyűlöletből fakadna: a gyerekek iránti féltő szeretet miatt háborodtak fel az emberek, ami pedig még haragot is kiváltott, az épp Balog hazudozása és mellébeszélése.
Harmadszor, a „bűnben tartás”, sőt, a bűnök ráolvasása mindenkire, egyházon kívüliekre is, nem a „világ”, hanem a törvénykező, s nem a krisztusi megváltást és kegyelmet hirdető egyház logikája. Felmenteni csak magukat szeretik, ha róluk van szó, nagy a bűnbocsánat.
Zárójelben jegyezzük meg, hogy Balog jól kitalálta magának ezt a „bűnben tartást”, mintha az, amit tett, bibliai értelemben véve bűn lenne. Olyan keresztény bűn nincs, hogy a pedofíl igazgató bűntársának nem járunk ki kegyelmet. Ez a közmorált sérti, inkább bűnpártolás.
Ha pedig ez egy bűn (is), akkor Balog tartja magát bűnben, miután a bűnbocsánathoz és a bűntől való szabaduláshoz szükséges feltételeknek nem felel meg. Márpedig ezt teszi. Ő a bűnbocsánat fogalmát arra használja, hogy elrejtőzzön mögé, s az egyháza is bújtatja.
Balog beviszi a felelősségét a kereszténység hamis értelmezése alá, hogy a bűnbocsánat mögé bújhasson, s még azok érezzék rosszul magukat, akik kifogásolni merészelik, hogy a gyerekeket pedofília elviselésére kényszerítő bűnözőt védett, ami méltatlanná tette őt.
Aki ilyet tesz, az alkalmatlan és méltatlan az egyházi méltóság betöltésére. Ahogy azzá vált saját pozíciójára Novák Katalin és Varga Judit is. Az igazi aljas képmutatás az, hogy Balog a felelősség vállalása helyett, még eljátssza a szentet, aki „bűnbocsánatot” követel magának.
Negyedszer, Balog Zoltán püspök létére nem tett eleget a körlevélben sorolt normáknak, nem vallotta meg, nem bánta meg és nem kért bocsánatot azért, amit tett. Még egyházi bűnbocsánatra sem méltó, aminek pedig semmi köze a társadalmi elvárásokhoz.
Ötödször, a bűnbocsánat és a püspöki szék nincs egybekapcsolva a Bibliában. Nem lehet mindenki püspök, aki bűnbocsánatot nyer. Az egyház belügye, hogy kinek bocsát meg, de a bűnbocsánat nem jogosítja fel, hogy püspök maradjon, annaki külön kritériumai vannak.
A püspökkel szembeni követelmények egyike, hogy „Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék.” Balognak nincsen jó bizonysága a kívülvalóktól, ahogy miatta már az egész egyházának sincs.
De ezek csupán az egyházon belüli követelmények. Az egyház azonban a világban létezik, egy társadalom része, állami elsimerést és állami támogatást kap a nem egyháztagoktól is. Ezért meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak is, s figyelemmel kell lennie azokra is.
Különösen egy olyan ember esetében, akiből a politikai hatalom csinált püspököt, ami az egész református egyház szégyene, mert több állami pénzt reméltek tőle, s ezért még saját szabályukat is hozzáigazították Balog személyéhez, aki nem felelt meg annak.
Ezért a református egyház nem takarózhat azzal, hogy „Mi így zárjuk le magunk között ezt az ügyet”, mert ez nemcsak róluk szól, ami egyébként is hazug és hamis, a pogány bűnös világ normáit sem üti meg. Az egyházzal szemben vannak a társadalomnak is elvárásai, amelynek a pénzén él.
Az pedig nem sokkal különbözik az egyházi elvárásoktól, mert ha Balog legalább a bibliai normáknak eleget tenne, akkor azzal nagyrészt kielégítené a tásadalmi elvárást is. De az a botrányos helyzet, hogy a társadalom magasabb erkölcsi normával ítél, mint saját egyháza.
A bűnbánathoz és a bűnvalláshoz az őszinteség is hozzátartozik, ami azt jelenti, hogy Balognak el kellett volna mondania mindent arról, hogy mi történt. De Balog hallgatott, részben pedig hazudott, és ezt teszi ma is. Kinek a kívánságára intézte el a kegyelmet?
A református egyház egy hazug embert és egy hazugságot védelmez, megpróbálja húsvéti mázzal leönteni, Jézus Krisztus engesztelő áldozatával, kereszthalálával elrejteni a hazug és álnok püspököt, s azt várja, hogy ezt az álnokságot vegye tudomásul a nyilvánosság.
A Magyarországi Református Egyháznak több hét után jutott eszébe az, hogy együttérzését fejezze ki a bántalmazott gyerekekkel szemben, amit Balog „püspök” a mai napig nem tett meg. De bocsánatkérésig most sem jutottak el a református püspökök. Ezt írták:
„Nemcsak együttérzéssel gondolunk a gyermekbántalmazás áldozataira, hanem református hitünk szerint elfogadhatatlan bármiféle bántalmazás. Gondoskodó szeretettel fordulunk azon gyermekek felé, akik gyülekezeteinkben, óvodáinkban, iskoláinkban nevelkednek, Bethesda kórházunkban gyógyulnak, és akik a hátrányos helyzetűeknek létrehozott Bárka táborainkban találkoznak az élet örömeivel, Isten szeretetével. Az ő életük megóvása és gazdagítása, sebeik gyógyítása mindannyiunk szent kötelessége.”
Gondoskodó szeretetükkel ezúttal is azok felé a gyerekek felé fordultak, akik az egyházuk intézményeiben vannak, holott nem őket érte a bántalmazás, hanem a gyermekotthon(ok) lakóit, de annak kimondásától irtóznak, mert nem tiszta a lelkiismeretük.
Felháborító a körlevél, felháborító az is, hogy ezt a mocsokságot mindenféle megbánás és valódi tisztázás nélkül összekapcsolják az isteni igazsággal, hogy védelmezzenek egy hazug püspököt. Balog elbújik az egyháza mögé, de nem rejtheti el, hogy ő ebben egy Júdás.
A szomorú pedig az, hogy liberális világi újságok ezt tisztábban látják és igazságosabban ítélik meg, mint a Magyarországi Református Egyház, amely a pénz szeretete miatt erre a szintre süllyedt, és belekerült a hazugságok láncolatába.
Könnyű mindezt a liberális sajtóra fogni, hogy a „kereszténységet” támadja, de Balog nem a kereszténység. A liberális sajtó nem a kereszténységet, hanem a kereszténység hiányát kéri számon, amit azok a püspökök is kifogásoltak, akik ezt a hazug körlevelet aláírták.
A bibliai norma az, hogy „vessétek ki magatok közül a gonoszt”. Elsősorban a gonoszságot, amit most Balog képvisel, és ha ő nem képes ezzel leszámolni, akkor a gonoszt vele együtt kellene kivetni az egyházból. Ez a norma, s ez az egyházi és társadalmi elvárás is.
