A fasiszták hazugsága maga a fasizmus, de az uralom eszköze a „szó”, egy „szó” mágikus ereje. Minden zsarnoki hatalomnak egy szó ad legitimitást, amely isteni tekintéllyel ruházza fel az elnyomót. A hatalma addig áll fenn, amíg a „szó” mágikus ereje működik. A fasiszták mágikus szava a „nemzet”. Ezért a fasiszták legnagyobb hazugsága a „nemzet”, és minden, ami úgy kezdődik, hogy „nemzeti”. Ez a szó bénítja meg és némítja el minden ellenfelüket.
A „nemzet”, mint legfőbb érték, alátámasztja azt a hazugsághalmazt, ami azzal kezdődik, hogy „nemzeti”. A nemzeti jelző is azért bír mágikus erővel, mert a „nemzet” mindenható, megfellebbezhetetlen érték lesz. Mivel a szónak identitásképző ereje van, mindenkinek ez a legdrágább: ha elveszíti, úgy érzi, elveszített mindent. Mindenki önazonossága, biztonsága a szóban van. Ez pedig a zsarnok kezében. Aki kisajátítja birtokolja a „szót”, azé a hatalom.
Ez egy varázsszó, amivel szemben senkinek nincs és nem lehet szava. Ez okoz bénultságot, ez fegyverez le mindent. Ennek hódolnak az alattvalók, ezt tisztelik azok is, akik kénytelen-kelletlen engedelmeskednek. Ez az uralom alapja, az uralkodás eszköze. Amikor a „nemzet” kifejezés elnyeri a mindenekfeletti, s mindenható tartalmát, a nemzeti jelző automatikusan közvetíti ezt a mindent lefegyverző, megbénító erőt, a varázslást mindenre, amit a zsarnok képvisel. Senki nem meri megkérdőjelezni „a szót”, holott a „szó” hazugság.
Ez szómágia, varázslás és boszorkányság, amikor egy kifejezés természetfölötti erőt kap, s maga alá rendel minden más kifejezést, szót, tárgyat és embert. Minden zsarnoki hatalom, elnyomás a szómágiával tartja fenn magát. Vannak szavai, amelyek lebénítanak, és mások fölé rendelik azokat, akik a szót birtokolják. Ezért szónokolnak a zsarnokok, és mindenkor a szónoklat a „szó” körül forog. A szót meg kell védeni, győzelemre kell vinni, amire ő képes.
Ezért minden elnyomó hatalom, így a fasizmus is, vallás. Az abszolút tekintélyt a szómágia adja. Bizonyos szavak lesznek a hit, az imádat, az abszolút engedelmesség, a tekintély és a megfellebbezhetetlen uralom tárgyai. A szó az „isten” szerepét és funkcióját tölti be. A szó birtokosa a főpap, akinél a „szó” van, aki egyedüli és kizárólagos birtokosa, képviselője és őrizője a „szónak”. A „szó” fejez ki mindent, ami mindenekfelett való. A fasiszták „szava” a „nemzet”, utána ez a tekintély rámegy minden olyan szóra, ami azzal kezdődik: „nemzeti”.
Aki a mágikus szónak ellenáll, az lázadó, az istentelen, az a legfőbb érték ellen támad. Aki a szó birtokosa ellen támad, az maga a szó ellen támad, ami istenkáromlás. Mintha Isten ellen lázadna. A nemzet ellen támad, aki Orbánt kritizálja. Nem tiszteli a szót, a nemzetet. A szónak bénító ereje van, amely képes megbénítani egy egész országot. Ez a magyarázat arra, miért tűrnek, engednek népek sokáig a zsarnokoknak, amíg fel nem akasztják őket.
Ha mindezt összekapcsolják a vallással, menthetetlenül egy elnyomó szörnyállam jön létre, amely istenkirályságot eredményez. A fáraótól Orbán Viktorig, aki az államalapító király, I. István „keresztény uralkodó” utódja, örököse és reinkarnációja. A vallás és a nemzet olyan elegyet képez, mely gyilkolásra termett. Mikor a vallást a nemzettel, a nemzetet a vallással azonosítják, az maga a veszedelem. Hazugság, amikor azt mondják, hogy a kereszténység szava a nemzet, a nemzet szava a kereszténység és a kettő azonos.
A kereszténység szava az önfeláldozó szeretet, a nacionalizmus szava az önző gyűlölet. De ezt a kettőt összekötik, és a „nemzet” szót isteni tekintéllyel ruházzák fel: azt a „nemzet” szót, aminek a tartalmát ők maguk határozzák meg. A fasiszta nemzet fogalma az egység, amelynek alá kell rendelni mindent. Az egységet egy „nemzeti” állam, „nemzeti” kormány képviseli, testesíti meg, és őrzi a szüntelen támadásoktól. A „szót” megvédeni is egységben lehet, ezért aki a nemzeti állam, a nemzeti kormány ellen támad, az nemzetellenes. Minden kormány, amely nem „nemzeti”, az idegen érdekek képviselője, trónbitorló idegen ellenség.
A fasiszta „nemzet” szó jelentését akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk, mire aggatják rá a „nemzeti” jelzőt. Amikor például azt mondják, hogy nemzeti önrendelkezés, akkor azt kell érteni alatta, hogy az ő önrendelkezésük. Még a „nemzeti dohánybolt” is az ő trafikjuk. Még a Nemzeti Közszszolgálati Egyetem is az ő egyetemük, nekik képez komisszárokat. Nemzeti kifejezés alatt őket magukat kell érteni, s kirekeszti ez a szó a nemzetből azokat, akik nem ők. A „nemzet” varázsszó nem a nemzetet, hanem őket jelenti, őket védi. Az ő hatalmukat legitimálja és természetfölötti tekintéllyel és forrással ruházza fel.
Mindez azonban hazugság. Mikor a „nemzeti szuverenitást” féltik az Európai Uniótól, akkor saját szuverenitásukat védik demokratikus jogállami normák megkövetelésével szemben. A harc, ami az Unión belül zajlik, nem globalisták és nemzeti önrendelkezés hívei között zajlik s a tét nem a nemzeti szuverenitás. A harc a jogállami és demokratikus normák hívei, az Unió alapértékei, s ezeket lábbal taposó ócska fasiszták között zajlik, akik az önrendelkezés alatt saját önkényuralmukat értik, hogy megtehessenek bármit a saját népük ellen.
Az a globalizmus, amely az Európai Unióban a fasiszta rendszerek kialakulását és létezését akarja korlátozni, és kötelezően kiterjeszteni a hatalmi ágak megosztására irányuló liberális demokrácia, a parlamentáris jogállam normáit, az jó globalizmus. Ezért szavaztak sokan az uniós tagságra, hogy ne jöhessen egy ilyen rohadék fasiszta tetü, aki bevezet egy undorító diktatúrát. Maga az igény is annak nyomán jött létre az uniós országokban, hogy szorosabb együttműködés legyen, mert létrejött Magyarországon az unió első fasiszta állama.
Magyarországot az Unió nem akarja elnyomni, ez már megtörtént. Diktatúrától nem kell a magyaroknak tartania Brüsszel részéről, mert a diktatúrát már megkapták Orbántól. Az EU ezt nem nézi jó szemmel, mert önmaga meghasonlása egy fasiszta állam a demokratikus Unióban. Orbánnak nem a globalizmus nem tetszik, hanem a demokrácia, amit az Unióban elfogadott szabályok megkövetelnének tőle. Ő nem a „nemzet” szuverenitását félti, hanem a magáét, méghozzá az igazi nemzettel szemben, amelyet különféle felfogású, világnézetű emberek alkotnak, de a közös nyelv és a közös kultúra köt össze.
Ez a nemzet, minden magyar, minden magyar állampolgár, nem pedig a Fidesz, s főleg nem Orbán családja, a kiszolgálói és a börtönbe való bűnbandája. A „nemzeti egység” hazugság, csak azt a célt szolgálja, hogy mindenki egységesen rettegjen mindenki mástól, és rendelje alá magát egy felcsúti önjelölt gecinek, ahogy kedves barátja hívja. Ezt nevezik nemzetnek ők. Az igazi nemzet az a sokszínű, szabad, életének kiteljesedéséért szabadon dolgozó és élő emberek közössége, akiket összeköt a szeretet, a közös nyelv, a közös haza, és a közös identitás, amelynek alapja a másik tisztelete, elfogadása, s az egymás jogainak tiszteletben tartása. Akiket nem félemlít meg, és nem nyom el egy ilyen mocsadék hazug tolvaj.
A fasizmus mindent és mindenkit magától tesz függővé, az állam az élet minden területére kiterjeszti mindenható uralmát. Ebbe nem fér bele a civil társadalom, a civil szervezetek, az önállóan gondolkodó ember, akinek egyéni jogai elsőrendűek, mert a közösség csak akkor lehet boldog, ha az egyén boldog. Az pedig az egyéni jogok tiszteletben tartásán múlik. Ez a nemzet szó tartalma, amit vissza kell venni ezektől a fasisztáktól, akik magukat tüntették ki a „nemzet” kifejezéssel, amit mások varázslására, megfélemlítésére használnak.
Mi vagyunk a nemzet, akiket ezek a szemetek elnyomnak, terrorizálnak, manipulálnak és megfélemlítenek. Ez a magatartás nem fér bele sem a kereszténységbe, sem a nemzetbe. Ezt a szómágiát kellene végre összezúzni, leleplezni, hogy a „nemzet” nem az, amit ezek a bűnözők hazudnak, és a nemzet nem kirekesztésre való, nem velük azonos. Ha ezeket a magyar nép elkergeti egyszer, az egy nemzeti felkelés lesz a nemzetellenes bűnözők ellen.
Nem a nemzetet védik ezek az Uniótól, hanem saját korlátlan, elnyomó hatalmukat. Nem Brüsszel fenyegeti a nemzetet, hanem Orbán hazug, nacionalista, fasiszta diktatúrája. Nem a nemzet érdeke az, hogy keleti diktatúrákkal barátkozzunk, hanem Orbán Viktoré. Nem a nemzet érdeke az, hogy ennek az embernek a beteg elméje irányítsa, fertőzze a nemzetet, hanem kizárólag az övé. Egy ember áll szemben a magyar nemzettel. A nemzeti értékeket és érdeket ez az egy ember veszélyezteti, a korrupt, jellemtelen kiszolgálóival együtt.
Magyarország elveszítette a nemzeti szuverenitását és az önrendelkezését 2010-ben. Ezt csak akkor szerezheti vissza, ha a diktátorát elzavarja, és bíróság elé állítja a bűntársaival együtt. Ez a nemzet érdeke, és ez a magyar nemzet feladata. Éljen a magyar nemzet, és éljen a haza, amely felismeri végre a nemzetellenes csavargókat, képes megkülönböztetni a jót a rossztól, s nem engedi, hogy szembefordítsa a magyarokat egymással, magyarokat a demokratikus Nyugattal, az igazi barátaival. Mert nekünk nem az azeri, a kazah, török és a türkmén diktátor a barátunk. Nem is Putyin.
Nekünk is vannak szavaink: szabadság, jog, törvény előtti egyenlőség. Ez a nemzet érdeke.
