Miközben fel sem ocsúdott az ország abból, hogy egyik napról a másikra a Népszabadság után megszűnt a Magyar Nemzet, az egyik legnagyobb magyar kulturális érték, méghozzá fideszes oligarchák harcában, a Schmidt Mária kezébe került Figyelő listázza már újságok és civilszervezetek munkatársait. Ez minden, csak nem sajtótevékenység. A kettő úgy függ össze, hogy még a Magyar Nemzet is Schmidt családjába kerülhet, vissza Orbánhoz.
A sajtó ellenőrzi és nem kiszolgálja a hatalmat. A Figyelő ennél is továbbmegy, a hatalom kezére adja a „halállistát”, a kivégzendő szervezetek és a meghurcolandó emberek listáját. Elébe megy a rendelésnek, a Figyelő túlteljesít. A harmincas évek fasiszta és náci sajtójával versenyez. Az előképek ott vannak Schmidt Máriánál a Terror Házában. Mint egy horrorfilm forgatókönyvében, az élet kilépett a múzeumból.
A lista ártatlan emberek neveit tartalmazza, akiket a náci propaganda megbélyegzett. A tényleges bűnük az, hogy nincsenek a rezsim irányítása és kontrollja alatt. A hatalom nem szolgálja a népet, hanem a nép fölött uralkodik, és a civil társadalom képviselőit üldözi. Ez a tény önmagában elegendő ok arra, hogy a nép elzavarja ezt a hatalmat. A nép azonban a náci propaganda fogságában van. Ezért kellett volna egyszer szembenézni a múlttal, hogy felismerjék holokauszt előtti helyzetet, és benne egykori önmagukat.
De már a múlt is az önkényuralom kontrollja alatt van, épp a történelemhamisító Schmidt Mária kezében. Ő írja át magyar történelmet minden évforduló alkalmával, elpazarolva érte néhány milliárd forint közpénzt. A magyar embereket a saját pénzükön butítják el. Schmidt Máriának sikerült a hamisításai révén koherens fasiszta ideológiát alkotnia, amely vezeti a NER „agytrösztjének” gondolkodását, S most már ő maga áll a terror élére is.
A lista „Soros zsoldosainak” nevez mindenkit, aki jogot véd, támogatja a társadalom elesett rétegeit és egyéneit, akiket a hatalom üldöz vagy csendes halálra ítélt. Az a bűnük, hogy léteznek, és anélkül, hogy az elnyomó hatalom engedélyezte vagy maga hozta volna létre őket. A bűnük az, hogy civilkontrollt gyakorolnak a hatalom fölött, ami minden demokrácia alapja.
A sajtóból egyelőre csak az oknyomozók kerültek a listára, de a lista korántsem teljes, hisz Orbánnak kétezres listája van. Erdogannak még annál is nagyobb. Törökországban Gülen (török muszlim hitszónok), Magyarországon Soros (magyar zsidó üzletember) az ellenség, és aki nincs Orbánnal vagy Erdogannal, az velük van. Minden politikai ellenfél zsoldos. Nem véletlen, hogy Erdogan halálbüntetést szeretne, és a fideszes hívek is azt követelték már.
Putyin (a modell) ezt egyszerűen megoldja, a halálbüntetéseket ő maga hozza, és a volt munkahelye végrehajtja. Magyarország egy abszurd világ, itt az életben hagyással ítélnek halálra. Elvesznek mindent, ami az emberi élethez szükséges, így ítélnek halálra, miközben a fizikai életet (egyelőre) meghagyják. A büntetés része az is, hogy érezzék a megvetést és a kirekesztettség bélyegét is, mint a nemzet ellen dolgozó zsoldosok.
Mindehhez önszorgalomból állított össze hevenyészett listát a Schmidt Mária áltörténész propagandakiadványává züllesztett Figyelő, amely maga is a zsoldos élet egyik mintaképe. Ha vannak zsoldosok, akkor az Orbán-Mészáros-Habony média tagjai és kiszolgálói azok. Ezek fizetett zsoldosok, akik Orbán és emberei utasításait hajtják végre.
Ezzel szemben a „Soros-zsoldosnak” nevezett szervezetekről és emberekről még soha senki nem bizonyította be, hogy bármi közük lenne Soros Györgyhöz, azt leszámítva, hogy Soros György alapítványai támogathatják értékalapon bármelyiket, ahogy ehhez a támogatáshoz joga van bárkinek. Van egy nagy különbség Orbán zsoldosai és a szabad civil szervezetek között: ezek a szervezetek szabadok, önállóak és függetlenek, amelyeket ha akar, Sorosék alapítványai is támogathatnak, ha egyetértenek azzal, amit csinálnak.
Ezzel szemben Orbán zsoldosai Orbán tulajdonai, akik utasításba kapják, hogy mit is kell tenniük Orbán érdekében. Orbán nélkül nincsenek, és ha nem azt csinálják, amit Orbán és emberei mondanak, akkor ők repülnek. Ezzel szemben a lezsoldosozott civilszervezet maga dönti el, mit csinál, és azzal pályázhat különböző helyeken, a Soros alapítvány pályázatain is. Ha támogatásra méltónak tartják, támogatják. Ha nem, akkor nem támogatják.
A támogatott értékek ismertek, nyilvánosak, azok között semmi olyan nem szerepel, amit Orbán zsoldosai állítanak róla. Ezek az értékek a demokrácia, a jogállamiság, a kisebbségi lét és a kultúra alapvető értékei, amelyeket egy demokratikus állam is támogat. Különbség az is, hogy ezek a civilszervezetek nem kizárólag ezekből a támogatásokból élnek, s ha egy pályázaton nem nyernek, akkor is működnek, és akkor is ugyanazt csinálják.
Amit Orbán kriminalizál, az a szabad világ működési módja. Kultúrát, emberi jogokat, demokráciát, oktatást, kisebbségvédelmet, mint a felcsúti futballstadionnál nemesebb célokat, alapítványok, nonprofit szervezetek támogatnak. Ez a polgárok önszerveződésének alapvető joga, minden ország, nemzet, állam alapvető érdeke. Kivéve a diktatúrákat, amelyek ellenségnek tartanak mindent, ami nincs az uralmuk alatt.
Orbán zsoldosai a sajtóban, a közpénzek százmillióival kitömött álcivil szervezetekben, az államtól elvileg független intézményekben sem a maguk urai, hanem feladatot, megbízást teljesítenek, az elnyomó gépezet részei, és erre, kizárólag erre kapják a pénzt. Aki ezt nem teszi, ki van rúgva. Orbán zsoldosai olyan szervezetekben, sajtóban dolgoznak, amelyeket Orbán hozatott létre, vagy a strómanjaival ő foglalt el. Soros nem foglalt el civilszervezetet vagy sajtóorgánumot. Egyetlen egyet sem irányít, egyre sincs befolyása.
Pszichológusok könnyen megfejthetik azt a lélektani mechanizmust, amikor egy zsoldos újság listát készít azokról, akik valójában nem zsoldosok. A magyar abszurd része, hogy egy olyan újságról van szó, amelyet a Terror Háza főigazgatója tart a kezében. Mi ez, ha nem terror? Mi lenne, ha Schmidt Máriát bíznák meg a listán szereplők összegyűjtésével és a Terror Háza visszaalakulna múzeumból a tényleges terror házává. Így kerek a történet. Schmidt Mária „vette a szellemet”. Karszalagot is talál magának valamelyik fiókban.
Az egészen biztos, hogy a megbélyegzett és kiszemelt civilszervezeteket felszámolják, és kivégzik. Az ott dolgozók némelyikét a miheztartás végett meghurcolják, koncepciós perek sem kizártak. A maradék független sajtó felszámolása is eldöntött kérdés, ennek indokai is naponta hangzanak el: a sajtó „politizál”, az ellenzéki pártok munkáját végzi, ezért illegális a tevékenysége. Mármint a szabad sajtónak, Orbán zsoldosainak tevékenysége nem.
Ezért az „illegális tevékenységet” fogják felszámolni, ami nem érinti a sajtószabadságot, hanem azt tanácsolják majd, hogy a korrupciót, a hatalom visszéléseit feltáró újságírók menjenek el politikusnak, a szerkesztőségek alakuljanak párttá, lépjenek a rendszer által a pártokra alkalmazott kontroll és elnyomás alá. De szerkesztőségként, újságíróként nem dolgozhatnak tovább, mert ahhoz Orbán zsoldosaivá kell válniuk.
Más lapokat egyszerűen megvesznek, megszállnak. Akiket nem tudnak kiéheztetni, mert nemzetközi szervezetek, pénzügyi alapok támogatják, azokat idegen ügynököknek nevezik és mint olyanokat betiltják, illetve kötelezik őket, hogy a külföldi támogatásról mondjanak le. Akiket külföldről pénzelnek, azok a nemzeti kormány megbuktatásának szándékával a magyar politikába, Magyarország önállóságába avatkoznak bele, amit nem lehet engedni.
Ez a közeljövő. Majd lesznek szakmai kamarák (hivatásrendek, bújtatott korporációk), ezek kötelesek lesznek felesküdni a diktatúra alaptörvényére, a kamarák alapszabályaira, amely alapszabályok a zsoldos lét feltételeit határozzák meg. Aki nem akar zsoldos lenni, kikerül a szakmából. Aki vállalja a zsoldos munkát, a listázásokkal együtt, azt jól megfizetik, kapja a nagy benefiteket, elismert tagja lesz az illiberális társadalomnak. Jól élhet, azonosulhat is a szerepével. Mindenkiből nyilas házmestert vagy üldözöttet csinál a rendszer.
Aztán meglátjuk, hogy az EU-ból való kilépés után bevezetik-e a halálbüntetést a külföldi érdekeket képviselő „zsoldosokkal” és „ügynökökkel”, Magyarország ellenségeivel szemben, úgymint jogvédők, kisebbségvédők, környezetvédők, oknyomozó újságírók, szabad sajtó. Ha engem kérdeznek, szerintem igen. Orbán már 2015-ben felvetette a halálbüntetést, és a visszaállítását javasolta, s arról az EU-pénzek miatt átmenetileg mondott le.
Elégtétel egy bosszúszomjas ember számára csak a halálbüntetés lehet. Egy diktátor lelke nem nyugszik, amíg bármelyik ellenfele életben van. Egy skizofrén paranoiás beteg kivégzi az ellenfeleit. A magyar abszurd része az is, hogy a menekültellenes Magyarország fogja a legtöbb menekültet kibocsátani a világba. Kataklizma lesz, hatalmas menekültáradat, és kifelé is szigorú határvédelem. Vadászni fognak az emberekre. Aki lapul, az is gyanús lesz.
A bulinegyed haláltánc. Ahol listák vannak, ott kivégzőosztagok is lesznek.
