Főhír

Európa nem azért bünteti Magyarországot, mert Magyarország Európa külső határait védi. Hanem azért, mert az alapvető menekültjogokat sérti.

A Liberálbolsevik cikke. A keresztény politikához és a keresztény nemzetek mítoszához kiváló adalékot nyújtott JD Vance amerikai alelnök, amikor saját üdvösségét tekintve egy keresztény podcast-interjúban...

A Tisza Párt egy fikció. Magyar Péter politikai magánvállalkozását nevezik Tisza Pártnak, de ez nem egy párt. Nem felel meg a pártok egyetlen ismérvének és követelményének sem.

Semmiféle konkrét fenyegetés nem indokolta a háborút. Irán belső lázongással volt elfoglalva, soha nem nem volt gyengébb, és nem állt távolabb attól, hogy akár Izrael, akár Amerika ellen támadást indítson. Pontosan ez a gyengeség keltette azokat a hamis reményeket, hogy egy amerikai-izraeli támadás, a rezsim vezetőinek közönséges meggyilkolása, majd megdönti a rendszert. Ennek az ellenkezője történt: a rezsim megerősödött, radikalizálódott, az iráni megölt vezetők helyére sokkal súlyosabb és radikálisabb alakok léptek, akikről nem tudnak semmit, de bosszúra éhesek. A háború előtti állapotában Irán nem jelentett konkrét veszélyt a világra, a Trump-Netanjahu csodapáros ezt sikeresen megváltoztatta, mostantól nem biztonságos a világ. A háború vége nem látszik, mert Trump nem tudta térdre kényszeríteni Iránt, amely túszul ejtette Trumpot és a világgazdaságot a Hormuzi-szoros lezárásával. Az irániak pontosan tudják, hogy az amerikaiak az első perctől kezdve nem támogatták ezt az ok nélküli esztelen háborút, a benzinárak emelkednek, az amerikaiak dühösek, Trump pedig nem tudja megnyitni a szorost. Novemberben nem tud akkorát csalni, hogy nyerjen. Szinte hihetetlen, hogy Trump úgy belekezdett ebbe a háborúba, hogy nem készült fel erre a lehetőségre, hogy ha Iránt agyonbombázza, akkor lezárja a szorost. Trumpnak elképzelése nincs, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, s a nemzethez intézett szózat csak arról győzhette meg az amerikaiakat, hogy tanácstalan. Most azon gondolkodik, hogy csak elvonul, aztán akinek kell olaj, az majd elintézi. Ezt a feladatot odadobja az európaiaknak, elfeledkezve arról, hogy ezt a helyzetet ő idézte elő. Udvarol, csapkod, fenyeget, becsmérel, toporzékol, és nem engedelmeskedik neki a teremtett világ. Szárazföldi csapatok nélkül esélye sincs eredményt elérni. Ha szárazföldi támadást indít (amiről most nem beszélt), akkor óriási veszteségeket szenved és évekre beleragad az iráni háborúba. Nincs jó megoldás, miközben a háború globális recesszióval fenyeget, súlyosabb hatásai lehetnek, mint a Covidnak. Egyik szavával a közeli befejezést ígérte, a másikkal fenyegetőzött, hogy a kőkorszakba bombázza vissza Iránt, de ilyen handabandázást már hallottunk. Az irániak pedig nem ijednek meg tőle, nem fogják megadni magukat és nem fogadják el a követeléseit, elfogadható alku nem lesz. Trump iráni háborúját az amerikaiak 66 százaléka utasítja el, ami csak nőni fog, különösen a mostani beszéd után. Ez a beszéd leleplezte, hogy Trump megbukott, mint vezető, mint főparancsnok, nincs világos és kivitelezhető terve, nem tud elszámolni a háború elindításával, és nem tud belőle kiszállni. Eredményként emlegeti az iráni légierő és haditengerészet elpusztítását, de ha ez volt a cél, akkor miért nem fejezi be? Ebből kiderül, hogy nem ez volt a cél. Az atomprogramot sem semmisítette meg, a rezsimet megerősítette, az ellenzéket meggyengítette.

Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet. Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva. Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.

A legnagyobb kudarc pedig az, hogy Khamenei megölése után a kezdeti öröm után nem lett forradalom, az iráni ellenzék egyre inkább nemzeti érzésére hallgat, Irán összezár. A Nagy Sátán kezéből nem kell a szabadság sem. Trump végülis a hazájukat bombázza, és nem azért, mert egy kicsit is érdekelné az ő szabadságuk. Ennek láttán megdöbbent a világ, hogy Trump ennyire előkészítetlenül, pontos terv nélkül kezdett bele egy háborúba a vallási fanatikus 90 milliós Irán ellen. Lebombázott majdnem mindent, elmondása szerint már alig maradt célpont, de a célját nem sikerült elérni, s nem tud e pillanatban valódi győztesként visszavonulni. Ennek oka részben az, hogy hazugság volt a háború indoka. Irán nem akarta megtámadni sem Amerikát, sem Izraelt. Évtizedek óta nem volt ilyen gyenge a rendszer, az atombomba kéthetes bevetéséről szóló mesék még Trump repertoárjában is a hírhedt hazugságok közé tartozik. Ennek bizonyítéka, hogy a haderő, az infrastruktúra lebombázása nem győzelem. A győzelem a rezsimváltás lett volna, ha megszűnik a teokratikus diktatúra, Amerika-barát civil kormány veszi át a hatalmat, amely nem fenyegeti sem Izraelt, sem a szomszédait. Ezt a célt nem sikerült elérni. Most már Trump nem tudja, hogyan lehet presztízsveszteség nélkül visszavonulni. Úgy tűnik, sehogy. A sikerpropaganda nem helyettesíti a győzelmet. Trump és Netanjahu háborúja nemcsak az olajárakat lőtte történelmi magaslatokba. Sokan Iránnak, egy terrorista, tömeggyilkos vallási diktatúrának szurkolnak a háborúban, mert azt hiszik, hogy a terrorista és tömeggyilkos Irán sem jelent akkora fenyegetést a világra, mint Trump, aki azt képzeli, bárkit lebombázhat, maga alá gyűrhet, felhatalmazás nélkül.

Minden olyan elképzelés, amely tárgyaló pozícióba enged egy agreszív és támadó országot, aki megsértette egy másik ország függetlenségét, legyilkolja az embereit, kétségbe vonja a létezését és megváltoztatjat az ország határait, alapjaiban hibás, téves, veszélyes, különösen igaz ez az oroszokra, akik a tárgyalást eszköznek tekintik a terjeszkedéshez. Európának sokkal drasztikusabb lépéseket kellett volna tennie. Nemcsak Putyinnal, hanem európai ügynökével, Orbán Viktorral szemben is. Orbán belevitte Magyarországot az orosz-ukrán háborúba az oroszok oldalán. Magyarország a háborús bűnös Oroszország katonai és politikai szövetségese, Európa és a NATO árulója. Egyértelműen az oroszok oldalán harcol. Mert a harc nemcsak a frontvonalakon zajlik, hanem az Európai Unió szavazásainál, az oroszokkal szembeni szankcióknál, Ukrajna megsegítésénél, nemzetközi támogatásánál, a NATO-ban és minden nemzetközi fórumon. Emellett a kommunikációs térben, a világot behálózó propagandában is. Miközben a háború egyre veszélyesebb az egész világra. Európának és a demokratikus Amerikának sokkal nagyobb segítséget kellett volna adnia a hős ukránoknak, ami nemcsak a védekezéshez, hanem a támadáshoz, az oroszok minél gyorsabb kiszorításához is elég lett volna. Ezt még azelőtt kellett volna megtenni, hogy az oroszok ideológiai szövetségese, Donald Trump hatalomra került. Trump kiengedte Putyint és Oroszországot az egyébként sem elég erős karanténból, a köré húzott elszigeteltségből. Trump az egész világot veszélyezeteti azzal, hogy Putyin terveivel helyezi nyomás alá a megtámadott felet. Legitimálja az orosz területszerzést és a háborút. Putyint Amerikában fogadta, ami az Egyesült Államok szégyene és megalázása.

Annál is inkább, hogy a törvény meghatározta, hogy az áldozatok védelmén, folyamatban levő ügyek érdekeit sértő információkon és a nemzetbiztonságot veszélyeztető részeken kívül semmit nem takarhatnak ki. Ehhez képest egybefüggő 119 oldal is be van feketítve, minden magyarázat nélkül a kitakarás okáról, holott a törvény azt is előírta. A gyanút erősíti, hogy a nyilvánosságra hozott aktákból is eltüntettek utólag oldalakat és 16 fotót, melyek közül legalább egy Trumpot ábrázolta. Ez arra utal, hogy az aktákat úgy fésülik át, hogy Trumpot eltüntessék a szörnyű történetből, s minden nyomot kivegyenek, ami Trump és Epstein kapcsolatához vezet. A törvény szerint a teljes anyagot kellett volna hiánytalanul átadni december 19-én, ehhez képest egy részén még mindig dolgoznak. Ami nyilvánosságra került, az tendenciózusan a demokraták és Bill Clinton érintettségére igyekszik terelni a gyanút. Clinton szóvivője erre is utalt, amikor azt mondta: Clinton nem követett el semmit, a Fehér Ház mást rejteget. Az áldozatok is csalódottak, de nincsenek meglepve. Évtizedek óta ez volt a sorsa minden feljelentésnek, bejelentésnek, próbálkozásnak. Valakik mindig elgáncsolták az igazságot és a nyilvánosságot. Ezzel együtt nem mondtak le róla, hogy teljes átláthatóságot követelnek, és a demokraták is kilátásba helyezték, hogy beperelik a minisztériumot. Álláspontjuk szerint a nyilvánosságra hozatal inkább eltussolás, mint átláthatóság, ezért az Epstein-ügy láthatóan ezzel nem ért véget. Annak ellenére, hogy a nyilvánosságra hozatal és annak módja leplezetlenül azt a szándékot sugallja, hogy elégedjenek meg vele, és az ügynek legyen vége. Sokak szerint Epstein ellentmondásos halála is ezt célozta: tűnjön el.

Összefoglalva: Magyar azt állítja, hogy nyitott a vitára, de olyan feltételeket szab, amelyek biztosítják, hogy ne legyen vita. A feltételek irreálisak, ezért a Tisza-jelöltek mentesülnek a szerepléstől. Ez visszaélés a demokratikus intézményekkel. Magyar "színháznak" bélyegzi a valódi jogállami demokráciát, hogy soha ne kelljen azt betartania. A Tisza-jelöltek elzárása a nyilvánosság elől tudatos taktika, ami megfosztja a szavazókat a felelős választás lehetőségétől, sérti a választás szabadságát. Orbán 2014-től kiüresítette a választás intézményét, Magyar Péter pedig tovább rombolta azt. Orbán kihívója paródiává züllesztette a választásokat, s 2010 óta először nem demokratikus alternatíva jelent meg. . Igazából az lenne a legnagyszerűbb, ha Orbán félretéve a miniszterelnök-jelölti vitáról szóló nézeteit, s kiheverve a legutóbbi vitáján elszenvedett vereségét és a műfajjal kapcsolatos előítéleteit, Magyarral szemben kiállna egy vitára, amit nem lehet elveszíteni. Egy bolondot látna a közönség, aki nem képes uralkodni magán, ő pedig eljátszhatná az államférfit. . Miután ez az egész választás elveszítette választási jellegét, mert egy nem létező párt az utcáról felbérelt jelölteket indít, akiket meg sem ismerhetnek a szavazók (s emiatt bohózat lett a egész, ahol Magyar Péter bábozza el a demokráciát), Orbán adjon cirkuszt a népnek, csináljon egy pankrációt, ahol az ideg- és elmebeteg agresszív Magyarnak esélye nincs. Aztán hívják ki az összes tiszás jelöltet nyilvános vitára a fideszes ellenfelek, és figyeljék azt a pánikot, nevetséges futkározást, ahogyan Magyar mégis megpróbálja akadályozni, hogy a "jelöltjei" (a bábjai) a nyilvánosság elé álljanak. Leginkább Magyar Péter támogatói érdemelnék meg, hogy a hamis messiásról (és ezzel róluk is) lehulljon a lepel.

A bizonytalanok számának növekedése azt jelzi, sokan nem mennek el szavazni. Ők azok, akik Orbán-ellenesek, de Magyart nem tartják választható alternatívának. Jogosan félnek attól, hogy Magyar személyében egy Orbánnál is rosszabb diktátor kerülne hatalomra, aki a jelek szerint az Orbán-rendszer keretei között kormányozna tovább, rendszerváltás nélkül. Minden jel arra utal, hogy nem Magyar tért meg az őt támogató demokratákhoz, hanem a támogatóinak kell lemondaniuk minden demokratikus értékről és a rendszerváltásról, hogy Orbán leváltásának reményében Magyar Péterre tudjanak szavazni. Magyar Péter ellopta a szabadság és a demokrácia reményét azoktól, akik hamis ígéretek miatt beálltak mögé. Magyar Péter elriasztja a választástól az Orbán-ellenes szavazók jelentős részét, ami előre látható volt. Ez a tény bizonyítja, hogy a liberális hangadók, a baloldali értelmiség megint rossz messiást választott. Mert Magyar csökkenti az esélyt. Nem először derül ki, hogy az a koncepció, hogy fideszes jobboldalival lehet leváltani Orbánt, téves. Észre kellene venni. Emellett Magyar személyét olyan mértékben elutasítják, hogy inkább nem szavaznak Orbán ellenfelei. Miután ez a tendencia erősödik, a baloldali bizonytalanok száma nő, a fideszesek bizonytalanjai Magyar miatt inkább maradnak Orbán szavazói. Hatalmas tömeg várható, aki nem szavaz. Ez alól csak azok kivételek, akik Magyar ellen szavaznak más pártokra. Változást csak az hozhatna, ha Magyar megváltozna, és demokrata lenne belőle. De erre az esély kisebb, minthogy a víziló megtanuljon repülni. Márpedig, ha a kiváltó ok nem szűnik meg, akkor fordulat nem várható, a nem szavazók száma nem csökkenni, hanem nőni fog. A messiásnak kikiáltott Magyar személye lesz a legfőbb akadálya Orbán leváltásának.