Kiemelt hírek

Ezzel azonnal kapott egy politikai gellert a rendezés, mert ez már nem Magyarország segítsége, hanem Orbáné, nem semleges a pálya, hanem az illiberális diktatúra jelképe, a lopás és a korrupció szimbóluma. Nem elég Izrael baja, még ebbe a helyzetbe kényszerül, s ettől kezdve nem Magyarország és Izrael szolidaritásáról, hanem Orbán és Netanjahu közös akciójáról és összejátszásáról szól, amely azonnal megosztja mind a két országot. Ehhez azonnal tegyük hozzá, hogy Orbán megjelenésével azonnal előtérbe kerül, hogy az Orbán-rezsim Izrael két legfőbb ellenségének, az Izrael-ellenes terroristák két legfőbb támogatójának, Oroszországnak és Iránnak a barátja és szövetségese. Iránnal nukleáris együttműködést is kötöttek, Szijjártó még egy éve is a béke zálogának nevezte a magyar-iráni gazdasági együttműködést. A Hamasz mögött Irán pénze áll. Az már szinte semmi emellett, hogy nem sokkal Szijjártó után Moszkvában járt a Hamasz küldöttsége is.

Ungár Péter, az LMP társelnöke a korrupt ellenzéki mintapédánya, aki nemcsak pénzt fogad el az Orbán-rendszertől, hanem Orbán "emberi arcáról" beszél, mentegeti és védelmezi...

Ezért normális demokraták inkább elnézték a divatliberalizmus baromságait, hogy ha valaki érvényesülni akar, akkor annak fekete meleg transzgender nőnek kell kiadnia magát, mert csak az a menő, s ha valaki meleg politikusként indul választáson, be kell pisilni tőle, mert az attól már egy zseni, s a létezése egy tündéri ajándék. Nem elégszenek meg a jogaikkal, s ha valaki védelmezi azt, mindenkinek azzá is kell válni, s aki ezt vitatja, az homofób, nem beszélve arról, hogy már fordított diszkrimináció van: aki nem extrém, az megszívta. Elnéztük, eltűrtük ezt a sok őrültséget, ami hiba volt, mert azt gondoltuk, olyan évszázados sérelmeik vannak, amelyek most szakadnak fel, s minden új mozgalom szélsőségbe csap át, amíg ellenállásba ütközik, aztán letisztul és minden a helyére kerül. Nagyon úgy néz ki, hogy a szélsőséges divatliberalizmussal nem így van. Már meg akarják hódítani a világot, mindenkinek akkora ökörnek kell lenni, amilyenek ők maguk, különben nem rendes ember. Ebből az őrüleből most lett igazán elegünk, amikor megmutatta hova jutott. Minden ideológia saját logikáját követi, és végül eljut annak nyilvánvaló lényegéhez. Innen lehet megismerni minden ideológiának a valódi esszenciáját. Az antiszemitizmus vége nem lehet más, mint Auschwitz, ez van kódolva benne. Az agyalágyult divatliberalizmus logikus végkifejlete a Hamasz mészárlásával, terrortámadásával való azonosulás, a palesztinkodás, az emberi jogok és egy tömeggyilkos terrorszervezet összemosása, azonosítása. Az emberi nem, az emberi ész meggyalázása, ahogy a divatliberálisok vonulnak fel a Hamasz mellett. Mert az a palesztinkodás, amit egy embertelen tömeggyilkosság kapcsán a divatliberálisok előadnak, az a Hamasz melletti kiállás, a gyilkos terror jogossá és érthetővé nyilvánítása, az okot az áldozatokban találva meg. Egy divatliberális majomnak most a palesztinok lettek a szívügyei, miközben eddig le sem szarta őket, ahhoz egy népirtás kellett, hogy felismerje a palesztinok jogait. Azokat a jogokat, amelyeket éppen saját terroristáik vesznek el tőlük. A divatliberális lehet a Harvard és a Yale nagyeszű diákja is, ennyit sem vesz észre.

Nincs abban semmi különös, hogy az uralkodónak van vidéki birtoka, hercegi kastélya, és onnan intézi az államügyeket. A szokatlan ebben az, hogy nem egy királyi család (még az erre a célra létrehozott magyarságkutató kimutathatja az árpádházi rokonságot), hanem az ország legnagyobb tolvajcsaládja költözött a hercegi birtokra, megszerezve közpénzekből az uradalmat. Nem az államé a hercegi birtok, hanem az államot kisajátító tolvajé. A megjátszott királyi méltósághoz képest faramuci helyzetet jól mutatja, hogy noha Orbán birtokba vette a 11,5 millárdért felújított versaillesi-i hatvanpusztai kastélyt, megtette azt a birodalma központjának, de maga a birtok az apja nevén van. Az is különös, hogy valaki a saját apját használja strómannak, de az analfabéta gázszerelő nevére mégsem irathatta rá a hercegi birtokot. Ez mindent elmond a bűncselekménysorozatról, ami a birtok mögött áll. Az sem szokásos, hogy Orbán közjogi státusza szerint négyévenként megválasztandó és kötelezően megválasztott miniszterelnök, miközben az ország informális struktúrája és a működése szerint egyfajta királyság, a tartalmát tekintve diktatúra, stílusát tekintve maffia. De a szándék a magyar királyság "helyreállítása", ezek az átmenet zavaros évei, amikor az ország főhercege és nádora közjogilag még csak miniszterelnök, valójában már több annál. Orbán ugyanis nemcsak formálisan került Habsburg József nádor birtokára, hanem valódi értelemben is átvette a helyét és a szerepét. I. Ferenc osztrák császár, magyar király öccse az ország nádora volt, amely pozíció a király helyettesének felel meg. A nádorságot Szent István király alapította, s ezt a tisztséget most - az uradalommal együtt - Orbán elfoglalta. A hírek szerint már ott tartja a megbeszéléseit, most járatja be a nádorság központját. Mi csak egy köztörvényes bűnözőt látunk, nem egy főherceget.

Nem a narratívával van baj, hanem a fékek és ellensúlyok kiiktatásával, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetésével, az egyenlő, szabad és tisztességes választások eltörlésével, a sajtószabadság felszámolásával, a közmédia megszállásával, a rendszer szintű korrupcióval, amit a miniszterelnök irányít és az igazságszolgáltatás nem üldözi ezért, a jogállam megszüntetésével, mert mindent egy ember dönthet el és ha kell, akkor hoz rá egy törvényt.  De mondhatnánk azt is, hogy még műanyagba vésett alkormánya sincs az országnak, az uralkodó párt alkotta alkotmánybíróságról nem beszélve, s ki ne felejtsük az eltörölt köztársaság köztársasági elnökének személyét, aki a legócskább fideszes propagandista és a diktátor hazudozós csicskása, bábja, lába kapcája, akit Novák Katalinnak hívnak. Ezzel van a baj, egyebek mellett, nem a liberális narratívától való eltéréssel. Novák hazudik akkor is, amikor azt állítja, hogy "nem helyezünk elég hangsúlyt arra, hogy megmagyarázzuk az álláspontunkat". Éppenséggel ebben nincs hiba, most is az adófizetők pénzén küldték Ausztráliába, hogy hazudozzon és "megmagyarázza", amit nem lehet. Ez a fasiszta rezsim azzal éppen nem vádolható, hogy nem "magyaráz" eleget, a legtöbb pénzt nem az oktatásra, a képzésre, kutatásra, hanem a propagandára fordítják. 

Miután Orbán a Magyarországon elfogott és leítélt embercsempészeknek kegyelmet adott és a migránsokat Magyarország érintésével átengedte Szlovákiába, megnyerte Ficonak a szlovák választást, hogy Szlovákia...

Beindult az orbáni propagandagépezet David Pressman amerikai nagykövet ellen. Nincs itt semmi látnivaló, ez csak a szokásos forgatókönyv: megkezdődött a karaktergyilkosság. Ezt az amerikai...

Nemrégiben kifogásoltuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt árnyékminiszterelnöknője, úgy is, mint európai parlamenti képviselő, nem tesz semmit azért, hogy Iványi Gábor egyháza érdekében történjen...

De Magyarországon nincs szabadság, ezért a szociáldemokrata program nem segít. Ezért a szabadságot kellene hirdetni először, és nem a jólétet. Magyarországnak mindenek előtt a szabadságra van szüksége, mert az a jólét előfeltétele. Ezt kellene megmondani. Megtanítsa őket arra, hogy szabadság nélkül nincs jólét, de a szabadság akkor is fontos, ha nem teremt azonnali jólétet, mint amit ő felelőtlenül ígérget. Amikor szabadság lesz, nem lesz még sokáig jólét, mert ki kell fizetni Orbán fasiszta rendszerének árát és tartozásait. Gyurcsány azért hirdeti a szabadság helyett elsődlegesen a jólétet, mert az emberek a jólétre vágynak, és nem tudják, hogy az nem lehetséges szabadság nélkül. Gyurcsány kötelessége lenne az, hogy ezt elmondja nekik.

Van miről beszélni, ha a DK hajlandó lemondani a bezárt szektás identitásáról, ha a párt jelenlegi vezetői hajlandóak demokratikus pártot építeni, amiben lehet kritika, új elképzelés és ellenvélemény. De ha nem, akkor egy szektába toboroznak embereket. Becsapva őket a szociáldemokrata fordulat hazugságával. Ha lehetne például a DK-ban igazi demokratikus választást tartani, mert olyan még nem nagyon volt. A sokszínűséget hirdető európai párt nem tűr semmiféle más színt, mint amit a párt alapító-vezetői képviselnek.