Magyarország

Orbánt és bandáját még az különbözteti meg diktatórikus pártoktól, hogy mint amilyen például a kommunista párt volt, hogy itt belső szabályok sincsenek, minden a diktátor személyétől és az ő személyes önkényétől függ. Emellett ez egy közönséges bűnszervezet, nem egy párt, hanem egy maffia. Annak is a durva kelet-európai változata, amely híján van minden nagyvonalúságnak, belső szabálynak, akármlyen fennköltként tisztelt eszmének. Az Orbán-család egy tipikus kelet-európai maffiacsalád, amely a politika eszköztárát csupán felhasználja.

Amit itt elmond Novák, az nem egy független köztársasági elnök, hanem egy diktatúra csicskásának a tevékenysége. Egy független köztársasági elnök nem osztja meg a miniszterelnökkel sem az ő elképzeléseit, sem nem találkozik vele rendszeresen négyszemközt, nem hallgatja meg, milyen döntéseket tervez, és nem egyeztet vele, hogy éppen mit csinál, leginkább, hogy mit tegyen. Ez a Novák által bemutatott gyakorlat a legteljesebb mértékben ellentétes az alkotmányos szerepével és feladataival. Ez egy kesztyűbáb beszámolója arról, hogy a főnöke a miniszterelnök, s ő a csicska.

Minderről azért érdemes most megemlékezni, mert Magyarország Orbán vezetésével ugyanazon az úton jár, mint ami Trianonhoz vezetett. A magyar felsőbbrendűség irritálja a szomszédos népek politikusait, Orbán pedig egy európai érintettségű és horderejű háborúban megint a rossz oldalra állt, ezúttal is tömeggyilkosok szekeréhez kötötte Magyarország sorsát. Magyarország szomszédai körös-körül arról beszélnek, hogy érzik a magyar területi követelést, és az oroszok melletti támogatás egyértelműen arra utal, hogy Orbán a népirtóktól reméli a revizionista álmok beteljesedését.

Ennyit arról, hogy Orbán ki mellett áll, mit jelentenek a hazug "béke" szólamai. Виктор Орбан az orosz birodalom magyar ügynöke olyan kiválóan végzi a dolgát, hogy kitüntették a moszkvai főnökei. Венгрия már megint orosz gyarmat.

Az EU pénze nélkül az Orbán-rendszer a csőd szélén áll. Nem jut pénz a kórházakra, az iskolákra, a tanároknak, az állam alapvető funkcióinak ellátása is gondot okoz. Ha lenne pénz, akkor Orbán nem a könnygázt választaná a diáktüntetések és a tanárlázadások letörésére. Az is sokat elmond, hogy nemzetközi sportesemények megrendezését mondják le sorban. Márpedig Orbán nem fog hozzájutni az uniós pénzekhez, mert a rendszerét nem fogja az EU elvárásainak megfelelően demokratizálni, az oroszpárti politika pedig nem szerez neki barátokat Európában.

Orbán Soros-ügynöknek nevezett minden török választót, aki nem Erdogant támogatta és meg akart szabadulni a török diktátortól. Nem véletlenül, hiszen ugyanezt a felállást vízionálja...

Orbán EU-tagsága éppen olyan, mintha maga Putyin lenne az EU tagja egyenlő jogokkal és a vétó lehetőségével.

Ahogy Orbán odagurul a női politikusok elé, mint egy kövér disznó, majd mint egy délceg Don Juan előkapja a visszataszító kézcsókját, amihez még társul az is, hogy két kezébe fogja egy miniszterelnök kezét, ami közelít a szexuális zaklatás kategóriájához, s mint egy hódító bonviván belemászik a másik miniszterelnök személyes aurájába, és undorító kézcsókjával eljátssza a szívtipró férfit, az egy tragédia.

Ki lehet-e elégíteni a hatalom és a pénz utáni vágyat? Meg tud-e nyugodni egy ember, ha már elérte a korlátlan mennyiségű hatalmat és pénzt? Tudja-e élvezni azt, megelégszik-e a lelke? Rossz hírünk van, a hatalomvágy és a pénz soha nem tesz boldoggá, soha nem elégít meg, soha nem mondja, hogy elég. Orbán mindent megszerzett, amit akart, és mindent elveszített, amitől boldog lehetne, megelégítené.

Végezetül, tegyünk említést a lakájmédiáról, ahogy a Prosti Srácok fényezik ezt az aljas gazembert, ahogy védelmezik vele együtt a pedofilokat és a pedofíliát, miközben gyermekvédelemről pofáznak. Orbán rendszere egy szexuális kisebbséget azonosít a pedofíliával, miközben az általuk sztárolt tróger erdélyi pap tucatszámra erőszakoltatja meg évtizedek óta a rábízott gyerekeket, eltussolva a pedofil eseteket, s hibáztatva, gyalázva az áldozatokat. Tényleg köpni kell. Ez mindent elmond róluk.