Sport

Ha a magyarok be akarják bizonyítani, hogy ők azt csinálják, amit akarnak, akkor könnyen lehet, hogy már ebből a világbajnoki sorozatból is kizárják őket. Teljesen megérdemelten. Ezért Orbán elkezdheti a hazug képmutató pávatáncot, mint az Európai Unióban (amikor komolyan felmerül Magyarország kizárásának gondolata, azonnal EU-párti lesz, és úgy tesznek, mintha tíz éve nem az EU-t mocskolnák, nem neveznék gyamatosítónak). Mert, ha kizárják a magyar válogatottat, akkor cigányozhatnak, románozhatnak és buzizhatnak egymás közt, nemzeti identitásukat kiélvezve.

Megjelent egy fotó a magyar-angol meccsről, amelyen a kiváló angol játékos, Raheem Sterling térdel, hogy kifejezze a rasszizmussal szembeni véleményét, a török játékvezető, Cüneyt...

Elenyésző azok száma, akiket a labdarúgás érdekel, mint sport, és a magyar futballistákat sportolóknak, nem nacionalista és fasiszta rohamosztagnak tekintik. Az államilag finanszírozott és állami kontroll alatt levő magyar futball Orbán fasiszta rendszerének kirakata. Szurkolói szó szerint a fasiszta rendszer utcai harcosai. A NER keresztényfasiszta ideológiájának megtestesítői és terjesztői, a legfőbb kifejezői. Orbán gyönyörködik az erőszakosságukban, a megfélemlítő erejükben, a magyar felsőbbrendűség képviseletében és a rasszizmusukban, amit ő táplál az egész országban.

Sehol nem látszik ez jobban, mint a rendszer templomaiban, a futballpályákon. Az angol válogatott, antirasszista szolidaritását kifejezve, letérdelt a mérkőzés előtt, míg a magyarok álltak délcegen, dacosan. Ők nem fejezik ki a szolidaritásukat a fekete játékosok, sporttársaik mellett. Ők nem nyilvánítják ki, hogy elítélik a rasszizmust, a fajgyűlöletet, a bőrszín alapján való megkülönböztetést és a diszkriminációt. Állt a kizárólag fehérbőrű játékosokból álló magyar válogatott, a fekete játékosokkal megtüzdelt angolokkal szemben, büszkén mutatták, hogy ők nem ítélik el a rasszizmust.

Ha a bejelentés után mégis engednek, vagy ki lehet trükközni őket, akkor az nagyobb vereség, mintha nem mondtak volna semmit. Kimondták, ez az atlétikai vb semmiképpen nem valósulhat meg! Bármilyen eszközzel meg kell akadályozni, ha máshogy nem, akkor a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget kell olyan helyzet elé állítani, hogy maga lépjen vissza, mert a főváros lehetetlenné teszi a nyugodt és normális lebonyolítást.

Marco Rossi elég intelligens ember, aki gondolhatja azt, hogy ezeknek az orbánista fasiszta szurkolóknak emberségről beszélhet, de csak akkor értik meg, ha a büntetésre hivatkozik. De sportember nem mondhat le soha arról, hogy képviselje a sportszerű magatartást, az emberi értékeket, az ellenfelek tiszteletét, és erre tanítsa a játékosait és a szurkolókat is. Különben lesüllyed az őt alkalmazó miniszterelnök szintjére. Annál pedig már nincs lejjebb.

Cseh László úgy távozott, ahogy jött, ahogy mindig is élt, ahogy versenyzett, csendesen, szerényen, udvariasan. Egy olyan sportember jelentette be a visszavonulását, akire méltán...

Nem kérdés, hogy Hosszú Katinka elért eredményeit és sikereit, három olimpiai aranyát, világcsúcsait, kilenc világbajnoki, tizenöt európa-bajnoki győzelmét semmi nem törli el. Nem azért,...

Aztán megjelent a képben Orbán Viktor, akinek a riói olimpián Katinka melegen fogadta a gratulációját, ami már nem volt összeegyeztethető azzal a képpel, hogy Hosszú Katinka nem alkuszik, nem áll össze a hatalmasokkal, bűnözőket nem legitimál. Ez a kép pedig olyan erős volt, hogy egyesek Orbán kihívóját látták benne: az egyenes, a jellemes, a gerinces, a meg nem alkuvó sikeres sportolót, a nép szeretett leányát, akiből a magyarok szívesen csináltak volna köztársasági elnököt is, nem Orbánnal, hanem Orbán ellenében. Sokan tekintettek rá, mint olyan karakterre, aki hiányzik nekünk.

Elsőre azt hihetnénk, hogy ez egy paródia, egy gúnyirat, de nem az. A náci és a kommunista propaganda legszebb napjait idéző firkálmány a diktátort magasztalja az 1:1-es győzelemért, és igaza van: ez az ő dicsőségét hirdeti. Ezért sajátította ki (minden máshoz hasonlóan) a magyar futballt, számolta fel a labdarúgó szövetség önállóságát, ezért ölte bele a magyarok százmilliárdjait, hogy ez a cikk egyszer megszülessen, és elmondja a magyarok szívében létrehozott érzést: az örök hálát a diktátornak, mert övé minden dicsőség. Eggyé vált a nemzet a diktátorával, és ez volt a cél.