Ceglédi Zoltán a 168 Órában írt „A blöffkirály paprikajancsi” címmel sunyi Gyurcsány-gyalázó cikket, amely az utolsó bekezdésben tesz olyan látszatot, mintha nem Gyurcsányról, hanem Donald Trumpról szólna. Ezért nevezi bátran Gyurcsányt blöffkirály paprikajancsinak, mert ha valaki beazonosítaná a valódi személyt, csak rámutat Trumpra, nem Gyurcsányról van szó.
Nagyon ócska trükk, az egész cikk eljárása és hangvétele is méltatlan a 168 Órához. Annál alpáribb dolgot még nem láttunk, amikor valaki Trump mögé bújva meri ordenáré stílusban, hangnemben pocskondiázni a valódi célpontot, aki történetesen Trumppal nem említhető egy lapon. Az összekötő kapocs, mellyel Trumppal húz párhuzamot, vele azonosítja Gyurcsányt, hogy Gyurcsány is megvádolta – egyelőre – bizonyíték nélkül Orbánt, ahogy Trump Obamát.
Csakhogy Gyurcsány vádjáról még nem derült ki, hogy hazugság, míg Trump ámokfutásáról ez egyértelműen bebizonyosodott. Lehet Gyurcsányt bírálni azért, mert úgy jelentett be egy zsarolásról szóló vádat, hogy semmivel nem bizonyította, ahogy ezt mi is megtettük. De ez a vád még igaz is lehet. Viszont ennek alapján Gyurcsányt ebben a mocskos stílusban leírni, morálisan kivégezni, ahogy ezt Ceglédi teszi, aljasság.
Ha ezt gondolja Gyurcsányról, akkor álljon ki férfiasan, mondja el, hogy szerinte Gyurcsány paprikajancsi, egy bohóc, akinek célja az, hogy beszéljenek, írjanak róla, a magamutogatás iránti vágya mindig is felülírt minden (valaha talán létező) racionális szempontot, és ennél még sokkal durvább dolgokat. De úgy beolvasni valakinek, és úgy lehordani a sárga földig, mintha nem róla beszélnénk, gyáva és jellemtelen dolog, igazi genyóság.
Persze, hiába írja oda Ceglédi a végén, mintha Trumpról beszélt volna ilyen nagy bátran, a szövegéből kiderül, hogy nem róla írt. Például azt írja, hogy „És tényleg azt hiszed, hogy nem tudja mindenki, hogy a vagyonod sem a vállalkozói ügyesség eredménye, hanem csupán „családban maradt”?. Ez tipikus Gyurcsány elleni vád, Trumpnál semmi nem maradt a „családban”. Ráadásul ez nem is igaz, Gyurcsány családja húsz éve sikeresen működtet egy vállalatot.
Ahogy Ceglédi a végén teátrálisan bejelenti, hogy Trumpról van szó, az is egyértelművé teszi, hogy viccesnek szánt trükkje Gyurcsányra vonatkozik: „De akkor is ki kell mondani, egyértelműen, mellébeszélés nélkül: elfogadhatatlan, hogy Donald Trump, ez a milliárdos bohóc mindenféle bizonyíték nélkül azzal vádolta meg Obama elnököt, hogy az illegálisan lehallgatta őt az amerikai elnökválasztási kampányban.” Undorító.
Ceglédi „milliárdosparódiának” nevezi Gyurcsányt, és mindenféle mocsokságot összehord róla, utólag úgy, mintha csak Trumpról beszélt volna. Ha az elején hangzik el, hogy Trump a cikk alanya, akkor is lehetnek kétségek, de az olvasó Trumpról elfogad ilyen erős szavakat, mert Trump egy szörnyeteg. Gyurcsányt mi a kedvenc hazaárulónknak tartjuk, miután az Orbán-rendszer álparlamentjében felesküdött a rendszerre. De nem Trumppal azonosítható szörnyeteg. Ez egyszerűen méltatlan. Ceglédi amúgy Gyurcsányhoz képest egy pojáca.
Magát politológusnak tartó firkász kivághatja Gyurcsányt gyökerestül, de nem úgy, mintha Trump hasonmása vagy klónja lenne. Ez aljasság. Még a kétfajta gyanúsítás sem azonos súlyú és jellegű. Az sem sportemberre vall, hogy Gyurcsány bizonyítatlan vádja kapcsán az egész embert húzza le a klotyón, mert megteheti, hiszen ő csak Trumpról beszélt, azt lehet. Így a cikk egyes valódi megállapításai, mint Gyurcsány hódolói, akik valóban szektásként védik a bálványukat, hitelüket veszítik. Ilyen alpári megoldásnál nem hitelesek ezek sem.
A csapda úgy szól, hogy mindenki tudja, hogy Ceglédi róla beszél, de ha Gyurcsány akár egy szóval is kifogásolna bármit, akkor magára veszi, és önként azonosítja magát a vádakkal. Magára ismert, úgymond, miközben csak róla van szó, gyáván és aljas módon letagadva. A sajtónak is vannak minimális erkölcsi normái. Aki azokat átlépi, nem több, mint blöffkirály és paprikajancsi. Megérné kiszemezgetni, hogy Ceglédi hol beszél magáról, a paprikajancsiról.
