Bruck András blogjában arról írt, hogy számos magyar olimpikon „hazafiasan pityereg”, amiért nem lesz olimpia Budapesten. Ezzel is jelezve, hogy azért ők továbbra is szeretnének a miniszterelnök úr kiváltságos gyerekei maradni. És ezt azok után, hogy még ki sem hűlt a magyar olimpia teteme, a kormány máris bejelentette, hogy csaknem a duplájára, 190 milliárdra nőttek a Puskás-stadion átépítésének költségei.

„Leírhatatlanul szomorúak és csalódottak a magyar olimpikonok, szerintük „hatalmas veszteség érte hazánkat”, és remélik, hogy a „magyar főváros a nem túl távoli jövőben újra pályázhat” – ez áll közleményükben.

Tulajdonképpen mit mondjon egy sportoló?
Ezt.

De azért mondhattak volna mást is. Például azt, hogy megértik, hogy sok budapesti nem akarja, hogy a városuk évekre pokollá váljon az építkezések miatt, és hogy az adóforintjaikból csupa olyasmi épüljön, amelyek többsége az olimpia után gyors enyészetnek indul.

És még sok mást is mondhattak volna, hogy lássuk, ők nem csak önző, a mi pénzünkből létező masinériák, hanem etikus, a közösség szempontjaival azonosulni tudó állampolgárok is.

De nem, ők hazafiasan elpityeregtek, ekképp jelezve, hogy azért ők továbbra is szeretnének a miniszterelnök úr kiváltságos gyerekei maradni. És ezt azok után, hogy még ki sem hűlt a magyar olimpia teteme, a kormány máris bejelentette, hogy csaknem a duplájára, 190 milliárdra emeli a Puskás-stadion átépítésének költségeit!
Mert a világ megállhat, a remények elszállhatnak, de a nemzet kifosztásának folytatódnia kell. És amihez ezek szerint az olimpikonok is készséges bábok.

Vagy nevezzem őket cinikus cinkosoknak?

Remélem, soha nem valósul meg a kívánságuk, nem lesz többé olyan magyar kormány, amely hajlandó volna egy koldusszegény ország csekély erőforrásait egy hathetes eseménysorozatra elherdálni. De ha Budapest lenne Európa leggazdagabb városa, ahol minden buszmegállóban áll egy stadion, akkor is bűn volna olimpiát rendeznie. Mert mindig akadna ezer más dolog, amire nyomósabb okkal költhetné el a pénzt.

Épeszű és becsületes kormány nem költi el egy kis ország éves GDP-jének durván egynegyedét egyetlen sporteseményre. És ez nem „álomgyilkosság”, miként Orbán Viktor – karakterének megfelelően – rögtön kaszabolni kezdett, hanem esetleg éppen az ő megmentése, ha nem is az akasztófától, mert az kiment a divatból, hanem az életfogytiglanitól.

Bár ez utóbbi lassan így is kijárna neki.

Dénes Ferenc sportközgazdász nem a rezsim ellenfele, nem egyszer hallottam őt a stadionprogramot védeni. Tegnapelőtt viszont már így beszélt: “… 2010 óta Magyarországon rengeteg sportlétesítményt építettünk, tényleg minden héten több sportlétesítményt adnak át, és mindegyik attól retteg, vajon az üzemeltetése hogyan fog történni… De sajnos nem elegen aggódunk… mert semmilyen koncepció nincs, mindenki arra sandít, hogy majd lesz a TAO támogatási rendszernek egy újabb fordulója. amibe hátha beleveszik az épületfenntartást, de amivel nem oldottunk meg semmit, hiszen ez azt jelenti, hogy adófizetői pénzekből fogjuk fenntartani a sportlétesítményeinket, ami közgazdász szemmel azt is sugallja, hogy igazából nincs fizetőképes kereslet ezekre a dolgokra, mert ha lenne, akkor fenn tudnánk tartani őket.”

Márpedig a sportlétesítmények – a közeljövő rozsdaövezetei – tovább épülnek, a miniszterelnök nem nyugszik, amíg a sportszeretetébe bele nem halunk.

Nincs hozzászólás : Cinikus cinkosok

  1. abramovics

    February 26th, 2017

    ÁLOMGYILKOSSÁG RÉPÁVAL
    (tanmese)

    volt egyszer egy faluszéli ház.
    abban lakott egy erőszakos természetű durva ember a feleségével.
    született nekik egy gyerekük.
    ember gyerek forma volt, legalábbis úgy nézett ki
    így aztán a durva erőszakos apja nem tudta, hogy valójában egy VÉRNYULAT nemzett, s a pólyában lévő gyerekforma valaki egy
    .
    IGAZI VÉRNYÚL.
    .
    persze furcsállották, hogy a gyermek szinte mindig nyakig szaros, de ezt a jó emésztésnek tudták be, ami érthetetlen, hiszen parasztok lévén tudniuk kellett miként is táplálkoznak a nyulak.
    a nyulak legelészve összegyűjtik a zöld táplálékot, majd a vackukon azt kiszarják, s ekkor egy hátraarcot csinálva eszik meg valójában. ilyen az emésztése a nyúlnak.
    a VÉRNYÚLNAK is.
    nem is volt gond ezzel a kis VÉRNYÚLLAL, míg csak otthon tartották.
    amikor viszont bekerült az embergyerekek közé a VÉRNYÚL megtudta, hogy ő nem ember. a többiek normálisan tudtak étkezni, viselkedni, játszani, de a VÉRNYÚL erre képtelen volt.
    a kis VÉRNYÚL ekkor rettenetesen megharagudott a világra, s mivel örökölte apja durva erőszakos természetét, hogy ne derüljön ki az emberek számára, hogy ő nem ember, elkezdett mindenkivel durváskodni, erőszakoskodni.
    a gyerekek nem szerettek vele játszani, mert foci közben is mindenkit rugdosott, durváskodott a többiekkel.
    mint a nyulak, a VÉRNYÚL is gyorsan futott, ugrált ide-oda, mindenkibe belerúgott a többiek elkerülték, s ebből ő azt gondolta tehetséges a futballban.
    ekkor a VÉRNYÚL álmodott egy nagyot!
    azt álmodta magának magáról, hogy ő egy világhíres focista, akinek a lábai előtt hever a világ
    később, amikor az embergyerekek nőttek, s a VÉRNYÚL meg nem nőtt, az embergyerekek lehagyták focitudásban, mert tehetségesek voltak, meg fizikálisan is erősebbek.
    a VÉRNYÚL viszont, mint az erőszakos, durva apja rettenetesen kitartó volt, s elhatározta, az álmát keresztülveri az embereken akárhogy is lesz.
    úgy döntött, hogy előbb király lesz, s utána teleépíti a királyságát stadionokkal, ahol majd focizhat, s a nép csodálni fogja.
    később úgy döntött, hogy a stadionok száma nem elég, kell még a királyságnak egy olimpia is!
    és elkezdte szórni az emberek pénzét az álmaira, közben pedig amit tudott ellopott.
    és ez így ment sokáig.
    egyszer csak az emberek egy része észrevette, hogy a „bátor király” nem más, mint egy rettegő VÉRNYÚL, aki erőszakosságával, durvaságával uralkodik a népen.
    úgy döntöttek, hogy a répájukat, ami náluk van, azt a VÉRNYÚL szájába tömik, hátha a sok répába belepusztul, s az emberek visszavehetik az országot.
    ekkor sok ember, legalább 250 ezren, elővették a répájukat, s elindultak a VÉRNYÚL felé.
    a VÉRNYÚL megijedt a sokaságtól, s azonnal nyúlcipőt ragadott, és elinalt, mert valójában sohasem mert senkivel, semmivel szemben bátran fellépni, csak a hazugságai miatt tőle rettegő alattvalóit uszította mindenre, mindenkire.
    így gyilkolták meg az emberek a VÉRNYÚL álmát.
    ekkor ért véget a hazug, gyáva VÉRNYÚL uralkodása az embereken.
    itt a vége, fuss el véle!
    .
    .
    osszátok meg ahol csak tudjátok!

    Reply
  2. proaktiv

    February 26th, 2017

    “a miniszterelnök nem nyugszik, amíg a sportszeretetébe bele nem halunk.”

    Rögeszme az már, kóros stádiumban.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)