Nyilván feltűnt mindenkinek, hogy kivétel nélkül mindenki úgy védelmezi a „Tisza Pártot” (értsd: Magyar Pétert), hogy előre kijelenti, ő nem „tiszás”, vagy semmi elfogadhatót vagy szeretetre méltót nem talál Magyar Péterben. A kiállás pedig mindig annak ellenére van, hogy elhatárolódnak tőle. Soha egyetlen sort nem lehet látni olyan emberektől, akik azt mondanák, ők tiszások, Magyar Péter és az általa tulajdonolt „Tisza Párt” hívei, amellyel azonosulni tudnak. Ismert jelenség, hogy Magyar körül minden hazugság, botrány, elfogadhatatlan ideológia és nyilatkozat „taktikának” van beállítva, így nyilván ez is.
Azt a látszatot keltik, hogy megértik a kritikusokat, még igazat is adnak nekik, de ennek ellenére Magyarra kell szavazni, mert „nincs más”. Úgy tesznek, mintha nem lenne semmi közük ahhoz, hogy nincs más, holott ezek az emberek híresztelték el az első perctől kezdve, hogy Magyar „az egyetlen ember, aki legyőzheti Orbánt”. Ezzel a mítosszal állítottak mindenkit a látszatként sem működő Tisza Párt mögé, majd amikor minden józan ellenvetést lesöpörtek, és nem maradt semmi, akkor széttárják a karjukat, és azt mondják, hogy ugyan nem jó, ők sem szeretik, de „nincs más”.
A „nincs más” narratíva nem külső adottság, hanem önbeteljesítő mítosz, amit maguk a támogatók hoztak létre, majd hivatkoznak rá.
Először is, nagyon kevesen vannak, akik őszinte csodálattal tekintenek Magyarra, nem vesznek észre semmit. Ilyen korlátolt része minden társadalomnak van. Az igazság az, hogy akik azzal kezdik a mondandójukat, hogy nekik is fenntartásaik, félelmeik vannak, azok ezt nem azért mondják, hogy taktikusan becserkésszék a Magyart elutasítókat a látszólagos egyetértésükkel, hanem azért, mert valóban súlyos fenntartásaik vannak, szégyellik is (teljes joggal), hogy ehhez az emberhez bármi közük lehet, „de már nincs mit tenni”. Legjobb meggyőződésük ellenére kénytelenek támogatni és ezt várják másoktól is.
Ennyi szavazója még nem volt egyetlen pártnak sem, amelyet a legnagyobb támogatói is elutasítanak, elfogadhatatlannak tartanak, a vezérétől kiütést kapnak, ha már a hangját meghallják. Ezek az emberek olyan fiktív pártra szavaznak, amelytől úton-útfélen elhatárolják magukat. Az semmit nem jelent, hogy ugyanakkor Magyar Facebook-oldalán nyomják a támogató emojikat, az egy szociálpszichológiai jelenség. Amint egyedül maradnak, szükségét érzik, hogy megvédjék és igazolják magukat, másokat is ez okból maguk mellé állítsanak, azonnal elhatárolódnak, és jönnek a mitikus demagóg indokok.
Ezeket nem soroljuk fel, a legprimitívebbet idézzük csupán: „akkor maradjon Orbán”? Miközben Magyarnak köszönhetően Orbán mindenképpen marad, az ő szemszögéből a legrosszabb esetben ellenzékben, és akkor jön vissza, amikor akar. Ennek megakadályozására kellene egy Tisza-győzelem után is kiállni Magyar minden hazugsága, botránya és fasiszta elvei, ideológiája mellett, mert akkor a kérdés úgy módosulna: „akkor jöjjön vissza Orbán?” Miközben egy valódi rendszerváltás egy hét alatt söpörné el az Orbán-rendszert, amit Magyar tovább működtet. Orbán börtönbe menne, nem ellenzékbe.
Magyar Péter megmenti Orbánt és a rendszerét. Ennek ellenére azzal kampányolnak mellette, hogy „akkor maradjon Orbán?”. Erre egyetlen normális válasz az, hogy ne maradjon Orbán, ez pedig csak úgy akadályozható meg, ha Magyart elkergeti az ország, de legalábbis megússza, hogy hatalomra kerüljön, mert ha nem, akkor az újabb húsz év Orbán-rendszer, egy Orbánnál is rosszabb diktátor vezetésével, akit még saját szavazói is szégyellnek, méghozzá teljes joggal.
A fentiek miatt nem mentség, hogy ők is utálják, ha nem is így mondják. A felelősségük megkerülhetetlen, ők tették ezt. Mert saját jogán ez Magyar már régen megbukott volna. Ha az Orbántól független sajtó (amelynek súlyos szerepe volt abban, hogy Orbánt ugyanígy korlátlan hatalomhoz segítette, Index utódlapjai) teszi a dolgát, az értelmiség nevén nevezi Magyar hazugságait, disznóságait, leginkább azt, hogy a Fidesz reinkarnációja Orbánnál is rosszabb kivitelben, akinek a Fidesz 2.0 vállalkozása csak ugyanúgy végződhet, mint az első vagy rosszabbul. De elvtelenül hazudott róla és kampányolt neki.
Olcsó érv, hogy Orbán leváltása mindent megér, mert nemcsak az a kérdés, hogy Orbánt leváltják-e, hanem az is, hogy Orbán eltűnik-e, a rendszerével együtt, s mi következik utána. Ha Orbán nem tűnik el, a rendszere is megmarad, a jövőről semmit nem tudnak Magyar elvtelen támogatói, csak azt, hogy majd lesz valahogy, és akkor majd fellépnek magyarral szemben, akkor ez nem felel meg a rendszerváltás, de még a változás egyetlen kritériumának sem. Akkor minden érv hamis Magyar Péter mellett. Még az sem szól mellette, hogy legalább rendes ember, mert amúgy egy szörnyeteg.
Végezetül, emlékeztetni szeretnénk azokat, akik mindennek ellenére azt hangoztatják, hogy „nincs más, nincs mit tenni, nincs alternatíva”, hogy Magyar Péter Orbánhoz képest nem egy alternatíva. Emellett ellenzéki alternatívát nem Magyarral, hanem a messiásvárással szemben kellene állítani. A probléma nem csupán Magyar személye (az már csak hab a tortán, hogy egy szégyellnivaló ember, akit le kell tagadni), hanem az, hogy nem csináltak semmit az elmúlt 16 évben, hanem csak valami messiást vártak. Nem az óellenzék tehet arról, hogy Orbán él és virul, hanem ők.
A messiásvárás alternatívája az, hogy aki nem akar Orbán-rendszert, az kimegy az utcára, bojkottálja a rendszert, nem új vezért keres, hanem jogállami intézményrendszert követel. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a magyaroknak valóban elegük legyen Orbánból és a rendszeréből. A tűrésküszöb azonban magas, mert nem akarnak semmit kockáztatni, semmi felelősséget nem vállalni, még látnak lehetőséget a kiskapukra, a személyes boldogulásra, ezért képesek minden szélhámos, populista hazudozót támogatni, hátha neki sikerül, s nem kell tenni érte semmit. Ez szerencsejáték, amit űznek.
Ezért hazug minden hisztérikus szöveg, hogy „már nem bírjuk tovább”, „nem bírunk még négy évet” (ezt 12 éve mondják), mert ha nem bírnának, akkor tudnák, hogy mit kell tenniük, kimennének az utcára, és ha elég eltökéltek egy hónap alatt megdöntenék a rendszert békés, de rendszerváltó tiltakozással. Ezt azért nem teszik, mert még nem tartanak ott. Ezért az is jobb lenne, ha nem csinálnának semmit, hanem megvárnák, amíg betelik a pohár. Ehelyett képesek egy új fideszes diktátort a parlamentbe és milliárdos állami bevételhez juttatni, aki a rendszer átmentésében és működtetésében érdekelt.
Az, amikor valaki úgy érzi, hogy nem tud azonosulni egy politikai szereplővel, akit szégyellni kell, aki elfogadhatatlan, az egy piros zászló: olyan jelzés, amire hallgatni kell. Aki mellett hazudozni kell, akinek nincsenek őszinte emberi gesztusai, aki nem áll ki alapvető értékek mellett, aki nem képes arra, hogy együttműködjék másokkal, aki még saját pártjába sem vesz fel tagokat, mert annyira nem tűri az ellentmondást és a demokratikus kontrollt, azt nem szabad támogatni, megválasztani, hatalomhoz segíteni.
Orbán 16 év alatt nem jutott el oda, ahonnan Magyar kezdené, ha hatalomra kerülne. Imádkozzanak, hogy ez az ember ne kerüljön hatalomra, megússzák azt, amit tettek, és valahogy megszabaduljanak tőle. Másoknak pedig ne ajánlgassanak olyan embert, akiről azzal kell kezdeni, hogy el kell határolódni tőle. Magyarország olyan csapdahelyzetbe került, hogy rosszabb helyzetben van, mint Magyar megjelenése előtt. Magyar az utolsó reményt is elvette, hogy Orbán után egy demokratikus, szabad Magyarország legyen.
Azok pedig vonuljanak vissza, akik erre azt mondják, hogy erre nincs igény. Ne próbálják a bűneiket ezzel eltakarni.
