Indokolt volt a hivatalosan közölt „stratégiai nyugalom” azzal kapcsolatban, hogy az idő előtt leköszönő Charles Michel helyére az épp uniós elnökséget ellátó ország vezetőjeként Orbán kerülhet, s ő legyen ideiglenesen az Európai Tanács elnöke (amit ráadásul az orbáni propaganda úgy tálalt volna, mintha az adminisztratív funkció azt jelentette volna, hogy Orbán lett „Európa vezetője”). Mint tudjuk, Charles Michel mégsem távozik idő előtt.
A „stratégiai nyugalom” azt is jelentette, hogy Orbán taktikusan vár, de számítanak arra, hogy a pozíció Orbán ölébe hullik, amit ő kihasznált volna, mert adminisztratív feladatait is propagandára és az uniós értékek, az uniós működés elleni támadásra használta volna fel. A „stratégiai nyugalomban” benne volt, hogy már dörzsölik a kezüket. Charles Michelt, aki azért mondott volna le idő előtt, hogy induljon az EP-választáson, sok kritika érte ezért.
Jogosan, mert saját karrierjét fontosabbnak tartotta, minthogy választott funkciójában a ciklust kitöltse, noha az önzés és a karrierizmus teljesen bevett, normális magatartás az EU-ban, tulajdonképpen a nagy többség nem is használja másra a jól fizető pozíciókat. Ez az egyik oka az EU válságának, és annak, hogy Orbánt képtelenek megállítani, hiszen nem érdekel senkit semmi, (Tuskot kivéve, de neki a lengyeleket kellett megmenteni).
Ezért az Európai Unióban mindig csak tűzoltás zajlik. Ezt használja ki Orbán, aki egyedül folytat tervszerű uniós politikát az EU elfoglalására vagy szétverésére. Ennek melegágya az uniós politikusok önzése.
Ez azonban már az EU-ban és az EU tagországaiban is sok volt, hogy a karrier miatt Orbán kerülhet átmenetileg az ET elnöki posztjára. Putyint mégsem kéne az EU vezető testület élére ültetni. De Orbán saját jogon is kivívta, hogy az EU és Európa közellensége legyen. Ezért Michelt rávették arra, hogy vonja vissza távozási szándékát, töltse ki a mandátumát, és ne induljon az EP-választáson. Nehogy Orbán kerüljön a helyére.
Mivel ezeket a brüsszeli bürokratákat, akik saját országaik tétre menő és valóságos politikai életéből úgy kerülnek uniós posztokra, ahogy a világklasszis futballisták mennek levezetni nagy pénzért alacsonyabb szintű bajnokságokba, nem könnyű rávenni, hogy lemondjanak a következő zsíros állásról, ezért még az is lehet, hogy Michelnek beígértek valami új állást, ahol kárpótolhatja magát. De ezt nem engedhették meg Orbánnak.
Miután az Európai Parlament nagyon kemény üzenetet küldött az Európai Bizottságnak, hogy ne merészeljen még egyszer korrupt üzletet kötni a vétóval fenyegető Orbánnal, s Magyarország ellen folytassák a jogállami eljárásokat, az EU kénytelen bekeményíteni, de még nem lehet tudni, milyen sikerrel. Ez február 1-e után derül ki, amikor az Ukrajnának szánt 50 milliárdos segélyről döntenek, amit Orbán továbbra is blokkolni akar.
Az EU még mindig a taktikázást keresi, s nem ígér kemény fellépést, márpedig addig nem számíthatnak Orbán engedékenységére, amíg jól orrba nem verik, amíg Európa nem lép fel keményen vele szemben, mert csak abból ért. Európának tudomásul kellene venni azt, hogy kivel áll szemben (ezt talán már tudják), s szembe kellene nézni azzal, hogy nincs hova hátrálni. Orbánnak soha semmi nem lesz elég. Nyílt konfrontáció nelkül nem tudják megvédeni magukat.
Az mindenesetre biztos, hogy Orbán közutálatnak örvend és közveszélyesnek tartják, erre utal, hogy Michelt nem engedték távozni, és nem engedték meg Orbánnak, hogy átvegye a helyét az ET elnöki posztján. Emellett nem mondtak le arról sem, hogy saját sorsukat és a saját döntéseiket ne Orbán hozza meg helyettük, s ne az legyen, amit Orbán megenged. Az EU tagállamai keresik a kompromisszumokat, de nem kapituláltak a magyar fasisztának.
Ha Orbán megkapta volna formálisan Michel helyét, az nem egy érdem vagy elismerés lett volna, legfeljebb ő mutatta volna annak. De az, hogy nem lehet az ET elnöke, az már neki szól, az ő személyének az európai elutasítása. Magyarul, egy szégyen, de önvédelemnek is felfogható, mivel Európa legnagyobb ellensége Orbán, illetve az Orbán-Putyin páros. Erre utal, hogy megakadályozták a tragédiát, amit Orbán jelentene ezen a poszton.
Márpedig ezért egy uniós politikussal a legnagyobb kincsét, a karrierjét áldoztatták fel (ha nem egy másik karriert kínáltak neki cserébe). Éppen elég tragédia lesz a féléves magyar uniós elnökség. Európa még nem ismeri Orbánt. Rémálomra készüljenek. Élőben láthatják Orwell elmebeteg világát.
