Nem a demokrácia, a sajtószabadság és az objektív tájékoztatás irányába vezet az, ahogy az ellenzékinek mondott (Orbántól független és viszonylag szabad) sajtó elkezdte követni az ellenzéki „messiás” vidéki kampányát. Az ötvenes évek termelési riportjainak stílusában írt tudósítások arcpirító jellege mutatja a várható irányt, a baloldali KESMA kialakulását.
Mindez szoros rokonságot mutat Magyar Péter politikai szerepével, amelynek veszélye épp abban áll, hogy nem a plurális parlamenti demokrácia, nem a jogállamiság irányába mutat, hanem egy olyan másik autokratikus rendszerbe, amelyet egy Orbánnál is kevésbé cizellált diktátor vezet, ugyanolyan orosz fennhatóság alatt áll, viszont ígérete (!) szerint nem lop.
Mi ennél többet és jobbat szeretnénk, mi azt szeretnénk, ha Orbán után Magyarország az európai jogállamok, liberális demokráciák útjára lépne, amelyben egyenlő, tisztességes és szabad választások útján dől el, hogy jobboldali, baloldali, liberális vagy zöld kormányzatot akar az emberek többsége. Nem mindenki kötelezően középutas, se nem jobb, se nem bal.
Akik már Magyar Péterrel is „kiegyeznek”, csak Orbántól szabaduljanak, erről mondanak le. Miközben Orbántól sem szabadulnak meg, mert Magyar éppen arra készül, ami az ellenzék pártjait is korlátok közé szorította és a hitelességüket lenullázta. Nem messiásra, hanem új stratégiára lenne szükség. Új bort, új tömlőbe kellene tölteni.
Az Orbántól szervezetileg független sajtó azonban elkezdett hasonulni. Hamar ráérzett az újabb „messiás” szellemiségére. Pontosan úgy viselkedik, ahogy egy autokratikus rendszer sajtója. A tájékoztatást propagandával és kampányolással váltja fel, az „ellenőrző” funkciót személyi kultusz építésére cseréli, és a fideszes propagandakommandó hasonmása lett.
Formálódik az ellenzéki KESMA. Már nem illik, nem ajánlott kiénekelni a kórusból. Az lett a demokratikusnak nevezett sajtó elvárása, hogy az ellenzéki oldal potenciális diktátorát minden erővel támogassa, fényezze, hazudjon róla és kampányoljon neki. A romlás virágai már itt vannak, de a baloldali KESMA még nem érte el az orbánista szennymédia szintjét, de ezen az úton jár. Ahogy erősödik a kampányolás, erősödik majd a gúnyos mocskolódás.
Magyar Péter vidéki kampánykörútjának első államásaira két-három fős brigádokat küldtek, mint régi szép időkben, amikor a főszerkesztő aggódott, hogy politikailag kényes témában megfelelő írás szülessen. A tudósítások lelkesen számoltak be a „lelkesedésről”, hazudtak a résztvevők számáról, elhallgatták a hazug közhelyeket, meghatódtak önmaguktól.
A hazudozásnak és a seggnyalásnak olyan mérhetetlenül gusztustalan szintjét mutatták be, ami erősen megkérdőjelezi ezeknek az orgánumoknak a sajtó jellegét is. Nem közszolgálati médiáról van szó, de erre a rákosista szintre ereszkedni nem kéne, mert ez a falusi búcsúk céllövöldéinek hangulatát idézi a helyi csapat 3:0-ás hazai győzelme és öt kisfröccs után.
Ez a jelenség arra mutat rá, hogy ezek az újságok politikai bulvár kategóriájába tartoznak. Becsapják az embereket, felerősítik a hazugságait, hamis képet mutatnak róla, miközben Magyar Péter nem az, akinek mondja magát. Az emberek a vágyaikat látják bele, azokat a hazugságokat szajkózzák, amelyeket ezek a lapok terjesztenek és felfújnak.
Ez megkérdőjelezi ezeknek a médiumoknak a komolyságát és az egész tevékenységét, a józanságukkal együtt. A lealjasodási versenyt a Telex „Magyar Péter a sarki étteremben lángosozott” című opusza nyerte, amit három (!) újságíró jegyzett, és arról tudósított, hogy a messiás úr evett. Magyar Péter is eszik, mint mások. Lángost is eszik, mint mi, emberek.
Mintha Gagarin érkezett volna meg a faluba. „Csütörtökön Sarkadon folytatta országjárását Magyar Péter, reggel a Békés megyei Sarkadon, az Éden Büfénél várta 40-50 helybéli a politikust.” Magyarnak egy hete van pártja, a kellő tisztelettel előadott „politikus” jelzőnek szerepe van, gondosan helyezték el oda, ahova kell.
Majd így folytatódik: „Magyar a dobozi temetőből érkezett, elmondása szerint a dédapja nyugszik ott. Érkezéskor kezet fogott az érdeklődőkkel, sokan kértek tőle közös képet. (…) Beszéde után bement az Éden Büfébe, és megevett egy lángost, rajongói közben Magyar egyesületének festett furgonjával fotózkodtak.” Idilli kép a Vezérről.
De kitett magáért a 444 kétfős kommandója is: „Az a jóképű fiú? Az az asszonyverő senki? Ahogy hallottam, ez volt a reakciók két véglete az egyik helyi nyugdíjasklubban a hírre, hogy Magyar a városba jön. Olyat senki sem kérdezett, hogy ki az a Magyar Péter. Ahogyan később a városban jártunkkor sem.” Mindenki ismeri, majdnem mindenki szereti.
Nevetséges és átlátszó „az asszonyverő senkiről” szóló szöveg, vidéken így nem beszélnek. Ez azt a célt szolgálja, hogy kigúnyolja a rogáni propagandát, ezzel is Magyart fényezze. Bullshit. Érezzük a felvezetés ívét, a messiás senkit nem hagy közömbösen, mindenki ismeri, mindenki vele foglalkozik, ő van a középpontban. Megváltoztatta a világot. Értjük.
Már a 444 is feltolta a gyulai érdeklődők számát, amikor négy-ötszáz főre saccolta, nem felejtve el megjegyezni, hogy „a NER elmúlt több mint tíz évében Gyulán ennyien nem voltak ellenzéki politikai rendezvényen sosem”. A Telex jobban teljesített, mert szerintük „nagyjából ezren gyűltek össze”. Ez nagyon nagyjából van, mert még a fele sem.
Itt van alul egy fotó a jelenlevőkről. Megszámoltuk, amennyire tudtuk, szerintünk pedig ez nagyjából 250-350 ember lehetett. Nem több.
A Telex sem tétovázott megjegyezni, hogy „a legtöbb megkérdezett helyi szerint nagy szó a 28 ezres városban, főleg úgy, hogy sok érdeklődő szerint a Gyulához hasonló településeken sokan félnek kijönni az ilyen rendezvényekre, mert attól tartanak, retorzió éri őket emiatt a munkahelyükön”. Tehát azért nem 28 ezer, mert a többiek félnek (Ne féljetek!).
Ezután jön a lelkesítő szöveg, amit kíméletből nem ismétlünk meg, akit érdekel, olvassa el. Legyen elég, hogy a helyszíni riport ezzel kezdődik: „Egy hétig nem mosok kezet – mondta egy középkorú, kopasz férfi Gyulán, miután kezet rázott a vár előtt felállított színpad felé igyekvő Magyar Péterrel. ‘Én még tovább sem’ – kontrázott rá egy nő, aki szintén kezet szorított az országjáró körútját szerdán délután megkezdő Magyarral.”
Sajnálatos módon a tudósítások meg sem említették, hogy Magyar szerint az uniós pénzek eltűntek, és ő kérdezi, hova tűnt ez a rengeteg pénz. Majd azt mondja, „nem az egyszerű magyar emberekhez ment, hanem haveri és családi körökhöz folyt”. Sajnos nem hallottunk arról, hogy különböző áttételeken különböző pénzek Magyar Péterhez is folytak, aki szintén a haveri kör tagja volt. Azt elmulasztotta bejelenteni, hogy ezeket a pénzeket ő visszaadja.
Ez a rész 7 perc 40 másodpercnél kezdődik. Amúgy a papírból a platóról olvasott szöveg unalmas és közhelyes panelekkel volt tele, még azt sem lehet mondani, hogy vidékre elmegy. Azt kell mondani, hogy jól látszik, hogy ez az ember nem a szívéből beszél, nem szuggesztív, mert nem őszintén beszél, hanem „szerepel”, nincs a szívében semmi.
Péter Magyar was live. | By Péter MagyarFacebook
Péter Magyar was live.
A sztálinizmus legszebb napjait idéző tudósítások nem említik azt sem, hogy Magyar magát nem azok közé sorolja, akik elvették az egyszerű magyar emberek pénzét, hanem magát is a kisemmizettek közé teszi: „nektek, nekünk járó pénzról” beszélt, mintha ő nem a másik oldalon lett volna, és nem onnan kapta volna a havi millióit.
Mi hangosan felröhögtünk, amikor Magyar azt mondta, hogy a pénzek jachtokban vannak, mert az orosz maffiózó jachtját Mészáros bankjának egyik lízincége vette meg, s Magyar az MBH Bank felügyelő bizottságának tagja volt egészen január közepéig, amikor őt kirúgták, ezért elveszítette az ingyenpénzt, s emiatt ellenzéki messiás. A jachtról addig hallgatott.
Az ellenzéki sajtóban egyelőre senki nem mer ellenállni az elvárásnak, hogy Magyar Péter kampányát építse, beálljon éppen olyan propagandistának, mint amilyenek a Fidesznél vannak, csak a másik oldalon. Kíváncsian várjuk, mikor kezdik erőteljesebben is üldözni a sorba be nem állókat, akik azt gondolják, hogy a sajtónak nem ez a dolga.
Arról nem beszélve, hogy az ellenzéki szavazók megosztásával, Magyar felpumpálásával, Orbán még nagyobb győzelmét készítik elő. Nincs kétségünk, hogy mindenhova kísérik és mesterségesen fenntartják róla a hazugságokat, amelyekre igazi messiás nem szorulna, ha valóban messiás lenne. Ha bukik, vele együtt buknak, a felelősségben is osztozniuk kell.
Igazi demokrata az, aki az ellenzéki kudarc okait szünteti meg, nem gyalázza azokat, akik éppen úgy nem tehetnek semmiről, mint mások. Nem kelt gyűlöletet, nem uszít azok ellen, akik nem látják benne a messiást, miközben egymás kezének megfogásáról, a megosztás felszámolásáról beszél. Nem is hiszünk a fülünknek, hogy ezt akkor most hogyan.
Egy demokrata nem az ő személyéhez köti a szabadságot, és a sajtó ellenőrző funkciója mellett is képes bárkit meggyőzni arról, hogy tisztességes, amit képvisel, az szabadsághoz és demokráciához vezet. Akinek ilyen propagandára van szüksége, az hamis messiás, nem jobb, mint Orbán. Normális és tisztességes ember nem igényli, hanem visszautasítja ezt.
Kíváncsian várjuk a pillanatot, amikor egy újság ellent mer mondani a messiásnak.
