Gulyás Gergely Miniszterelnökséget evzető miniszter jól tudja, hogy október 23-án nem a rezsim mellett, hanem ellene tüntettek Budapesten, méghozzá nagyon sokan és nagyon mély tartalommal. Gulyás elveszítette a rezsim létrejötte előtti karakterét, ahogy mindenki így jár, aki bármilyen diktátor szolgálatába szegődik és ott is marad. Egykori önmaga nagyon megvetné azt az embert, aki lett belőle, aki a rezsim intézkedéseit kiforgatva hamiskodik, és azon gúnyolódik, hogy az SZFE diákjai és támogatói az ő kormányuk ellenőrzését követeli vissza az átszervezés előtti állapot visszaállításának igényével.
Az SZFE „átszervezésnek” álcázott elfoglalása és szétverése, ideológiai átnevelőtáborrá züllesztése előtt nem az Orbán-rezsim által létrehozott állapotok uralkodtak, hanem a rezsim által megörökölt jogállami állapotok. A rezsim ezeket az általa megörökölt jogállami normákat szüntette meg, és ehhez ugyanúgy „alapítványosítás” módszerét alkalmazza, amellyel eltolja magától a felelősséget, de a saját maga által kinevezett és kontrollált alapítványok útján szállja meg azokat a civil intézményeket, intézeteket, egyetemeket, amelyeknek az alkotmányos autonómiáját felszámolja, és a rezsim hazug, beteg, keresztényfasiszta ideológiája és a rezsim elnyomása alá kényszeríti. Nem a rezsim volt az SZFE jótevője, de a rezsim szünteti meg az „átszervezés” hamis álarca alatt azt a normális állapotot, ami az államcsínnyel létrejött Orbán-rendszer előtt volt. Most derül ki, hogy az egy élhető, szabad ország volt.
Érdemes megismételni Gulyás vérlázítóan cinikus és alja szövegét az október 23-i tüntetésről: „Sohasem gondoltuk volna azt ugyanis, hogy egy elég belterjes balliberális klikk, az államot és a polgári kereszténydemokrata kormányt szeretné maga fölött felügyelőnek. És ha jól értem, akkor azért zajlanak tüntetések, hogy a korábbi rend álljon helyre és hogy ne egy független – mindenféle állami és kormányzati befolyástól mentes – alapítvány irányítsa az egyetemet, hanem a kereszténydemokrata kormány”.”
A színművészet és a filmművészet nagyjai, mesterei nem egy balliberális klikk, hanem autonóm alkotók, művészek, nem ideológiai kurzusok pártkatonái, akik nem a polgári kereszténydemokrata kormányt szeretné maga fölött felügyelőnek, mert elég felnőttek már ahhoz, hogy ne igényeljenek semmiféle felügyelőt maguk fölé, az autonóm és szabad művészet kormányzati felügyelete jogállami keretek között arra szorítkozott, hogy a feltételek biztosítása mellett biztosítsa magát az autonómiát, a függetlenséget és a szabadságot, hogy senki ne kezdjen „felügyelőt” játszani, mint a szándékosan ezzel a feladattal az SZFE fölé helyezett Vidnyánszky. Mellesleg, a szabad és autonóm művészekkel szemben helyesen állította fel kontrasztként a Magyarországon tévesen „kereszténydemokratának” nevezett antiliberális, keresztényfasiszta és antiszemita kormányzatot, mert ez a keresztényfasiszta uralom minden autonómia és szabadság ellensége.
A 21. század fasisztái a középkori álkeresztény totális állam hamis ideológiájával rejtegeti saját fasiszta jellegét, de a kereszténységnek semmi köze ahhoz a jogfosztó, elnyomó, önkényuralmi fasiszta rendszerhez, amit ők működtetnek. Ez tükröződik az SZFE körül kialakult konfliktusban, ahol a művésztanárok és a diákok ragaszkodnak alapvető szabadságjogaikhoz, emberi méltóságuk tiszteletben tartásához. Az a gúnyolódó, cinikus hangnem, amit a fasiszta rezsim hűséges szolgálatában elfasizálódott Gulyás Gergely megenged magának, ezeknek az elszállt önkényuralmi rendszereknek sajátja, amelyek az arcátlanságukkal előkészítik azt a népharagot, amely nemcsak elsöpri majd őket, hanem felelősségre is vonja őket, és ha egy kevés szerencséjük van, akkor ez nem az utcán, hanem a tárgyalótermekben történik meg.
Aki felfuvalkodik, az megaláztatik, ezt még a fasiszta kereszténydemokrata hamisítványoknak is tudniuk kellene, mert ennyit talán már hallottak valahol, amikor elvétve rajtuk kívülállókkal találkoztak, ahol keresztény ember is volt. Jobban jár, ha vigyáz egy kissé az ilyen megalázó, felfovalkodott és gúnyolódó viselkedéssel (azt nem hallotta még, hogy boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül), mert ez még könnyen visszaüthet. Ez az elszállás a túlzott magabiztosságra utal, mint akik biztosak abban, hogy ez a helyzet soha nem változik meg, a törvénytaposó uralmuk örökké tartani fog, és soha nem kell elszámolniuk semmivel. De amikor ez a magatartás és mentalitás megjelenik, az előrejelzi, hogy hamarosan elkezdődik a lejtmenet, és minden a visszájára fordul, az emberek pedig nem felejtik el ezeket a cinikus, nagyképű, megalázó és aljas szövegeket.
