Átmenetileg egy napra újra nézetazonosság volt az Orbánt és Magyart egyaránt elutasító ellenzékiek, illetve a Magyar-hívő egykori demokratikus ellenzékiek között. Az átmeneti egységet Orbán poloskázó beszéde adta, amikor poloskának nevezte a kritikusait. Mivel a náci szöveg Orbántól hangzott el, kiváltotta a Magyar-hívők felháborodását is.
Magyar Péter hívei emlékeikből pontosan tudják, mit jelent a „poloskázás”, emlékeikből képesek felidézni, hogy ez a népirtásokat megelőző dehumanizálás első lépése. Azonban a poloskázás ellen legvehemensebben tiltakozó magyaristák sem ismerték fel (emlékeikből ez már „törlődött”), hogy mit jelent az, ha valaki ezt nem kifogásolja, nem teszi szóvá.
Ennek nyilvánvaló oka az, hogy ez a „valaki” a magyarista hívek bálványa, vak reményeik tárgya, Magyar Péter volt. Magyar hallotta Orbán beszédét, pontosan tudja, a poloskázás mit jelent, de az Orbán után elmondott beszédében egyetlen szóval nem említette, hogy az ország miniszterelnöke poloskának nevezte a szerinte „Soros-birodalomhoz” tartozókat.
Ennek pedig (ne szépítsük), egyetlen nyilvánvaló oka, hogy Magyar egyetért. Magyarnak a véleménye a legkisebb mértékben sem változott a független sajtóról, a demokratikus és a jogállami normákról, fékekről és ellensúlyokról. Feleségével, az általa bántalmazott Varga Judittal, együtt sorosoztak és az EU-ban együtt harcoltak a jogállamiság ellen.
Magyarnak utólag sem az volt a kifogása, hogy Orbán a civilszervezetek, a szabad sajtó és a független bírák ellen támadt, hanem csak a „kocsmainak” minősített stílusa, amivel a náci beszédet sikerült relativizálnia. Magyar egykori baloldali és demokratikus híveinek legkisebb kifogásuk sem volt ezzel kapcsolatban, pedig Orbánnál még tudták, hogy ez mit jelent.
Meggyőződésünk, hogy Magyar Péter elvakult és fanatikus hívei (sokatmondó, hogy mind az, leginkább azok, akik azzal kezdik, hogy ők nem azok) egészen másképp ítélték volna meg a „poloskázást”, ha azt nem Orbán, hanem Magyar mondja. Biztosak vagyunk abban, hogy kimagyarázták volna, hogy ez nem azt jelenti, hanem egészen mást, az ellenkezőjét.
Ahogy megtették ezt minden alkalommal, amikor a hamis messiásuk tett dehumanizáló és becsmérlő kijelentéseket bárki másra, egyebek között a leköcsögözött újságírókra, politikai ellenfelekre, vagy ahogy megvédték a Novák Előd és Csurka István által használt bocskait is őrajta. De bizonyítja ezt az is, hogy Magyar fülsiketítő hallgatása sem zavarja őket.
Ezek azok az emberek, akik lelkiismeretüket és szégyenüket takargatva azt állítják, hogy a nárcisztikus pszichopata Magyart csak „faltörő kosnak” tekintik, de ha majd hatalomra jut, akkor ők majd jól a körmére néznek és meghúzzák neki a határokat. A határokat már most sem ők húzzák, hanem Magyar, nincs az a borzalmas hazugság, amit ne fogadnának el.
Erről szól az elmúlt egy év, hogy egyetlen „piros zászló” sem számít, mindent letagadnak, mindent félremagyaráznak, a legvédehetetlenebb dolgokat is megvédik, a kétszínűségét és az álnokságát, a valós kérdések megkerülését Magyar céltudatos ravaszságának hazudják, mintha erre lenne szükség a „győzelemhez”, ami soha nem lesz meg. Így pláne nem.
Orbán kikapcsolta a fékek és ellensúlyok rendszerének nagy részét, az ellenzéki oldalon pedig ugyanezt Magyar és a hívei teszik meg. Nincs olyan történelmi példa, amely hasonló esetben nem vezetett diktatúrához, tragédiához. Magyar értelmiségi hívei és támogatói rászabadítanak az országra minden kontroll nélkül egy dörzsölt fasiszta szélhámost.
Ehhez pedig nincs joguk. Az ország többi részének, különösen a demokratáknak, joguk van megkövetelni azt, hogy Magyarral szemben használjanak azonos mércét, ne kapcsolják ki a politikusokkal szemben kötelező fékeket és ellensúlyokat. Egyebek mellett követeljék meg, hogy Magyar csináljon egy pártot, vegyen fel tagokat, fejezze be erről a hazudozásokat.
Az ország demokratikus gondolkodású polgárainak joga van követelni azt, hogy Magyar támogatói szabjanak határt az elszabadult hajóágyúként funkcionáló Magyar „one man show”-jának, hogy bármit megtehet, amerre a fideszes nárcisztikus propagandista agya áll. Ha megismétli a „nemzeti konzultáció” hazugságait, ne hallgassák el, ne asszisztáljanak.
Ehhez nincs joguk, mert ezzel megtagadnak és kikapcsolnak minden demokratikus normát, amelyek nem véletlenül vannak, hanem éppen azért, hogy megakadályozzanak tragédiákat és szörnyűségeket, amelyek Magyar ellentmondást nem tűrő, jogállamiságot gyűlölő, nem kis mértékben korrupt, pénzéhes, hataloméhes és agresszív természetébe kódolva van.
Nincs joga a vélt sebeit nyalogató, magát függetlennek nevező magyarista szennysajtónak becsapni a nyilvánosságot, félrevezetni az embereket, megtagadni a sajtó ellenőrző funkcióját, ha Magyar Péterről van szó. A volt Indexes banda már Magyarország nyakára ültetett egy ilyen korlátlan hatalommal bíró vezért, Orbánt. Magyarral ne tegye ugyanezt.
A Magyar-hívő egykori épeszű, demokratikus ellenzékiek, akik feladták az értelmüket, olvassanak bele egyszer a Magyar posztjait kísérő ájult, patetikus, gyomorforgató és nyálas tirádákba, ami messze túltesz már a fideszes csőcselék nyálazásán, és próbálják kívülálló szemével olvasni a sok szörnyűséget, amihez képest a Tanú Bástya elvtársa egy Gandhi.
Jó lenne észhez térni, mert ennek egyrészt egy nagy pofáraesés lesz a vége, de ha ne adj Isten, Magyar ölébe hullik egyszer a hatalom, akkor kő kövön nem marad. Elpusztítják azt is, ami megmaradt. Ez pedig az ő felelősségük. Nem mentség, hogy 15 évig semmit nem csináltak, ezért nem látnak kiutat, és kell valami hazug és hamis remény.
