Vajon Orbánnak kell-e megköszönniük a határon túli atyafiaknak, hogy az anyaország magyarjainak pénzéből támogatást kapnak?
Mindazon magyar anyanyelvű atyafiak, akik nem a mai Magyarország határain belül élnek, pont olyan magyarok, mint én és a többi liberális vagy a Fideszre szavazó nemzeti gondolkodású, vagy jól palira vett egyszerű ember, vagy trafikkal, állami földdel, ranggal és hivatallal megvásárolt Fidesz-hívő társaik. Nem tudom melyikőjüket sajnáljam jobban? Azokat-e, akik pénzre váltották a meggyőződésüket és pragmatikusan most is oda álltak, ahonnan a lé csurran és nem oda, ahol az eszmét szolgálják? Vagy azokat, akik érdek nélkül hülyék és saját maguk alatt vágják a fát lelkesen. Itthon jól látni, kik azok, akik csak .- mert most ennek van évadja -, templomba hajtják a gyereket és az első sorban csápolnak nemzeti sátoros ünnepeken, amikor öltönyben és cúgos cipőben kell a megfelelő ülepeket fényesre nyalni. A többiek számára marad a zsákban és zsákutcába futás és egy kis lepény evés.
Az emberben van annyi kurázsi, mint egy háziasított állatban. A kutya is annak a kezét nyalja, aki ételt ad neki. A magyar ember sem rosszabb, de jobb sem, mint más nációk. Nem is gondol ilyenre, hiszen nem rasszista. Tudja, mikor kell kussolni, mikor kell a kórusban magasra emelni a hangot, hogy észrevegyék, hogy a jutalomfalatok osztásánál is gondoljanak rá. Vannak, akik meggyőződésesen gyenge elméjűek, nem képesek felismerni a saját érdeküket sem. Nekik nem is jár az odaadásért sok, csak néhány szép és hazug szó, vállveregetés, kézfogás Orbán Viktortól, nagy hegyi beszéd. A rádión és tévén szétszórt, nagyüzemileg legyártott hazug ige és gyűlöletbeszéd. Egyenesen a magyar vidéknek sugározva, ahová más hang már rég nem ér el.
Akik a mézes-mázas szavakban felismerik a kígyómérget, ismerik a lassan ható toxikus igék okozta lelki torzulás lefolyását és következményeit, hiába szólnak. Ahogy a dohányos, az alkoholista, a nagyevő, a gyógyszer-, vagy játékfüggő nem hallgat az időben érkező figyelmeztetésre, úgy a megtévesztettek is süketek az érvekre. A felvázolt rémes jövő nem tartja vissza őket oktalan mai cselekedeteiktől. Káros szenvedélyükkel csak akkor hagynak fel – ha egyáltalán – amikor az intenzíven találják magukat. Akkor amikor az életük kerül veszélybe, vagyis amikor szabad szemmel is látható a vész.
Vajon látható-e a baj Erdélyben, a vész ismert-e ott is, ami Magyarországot fenyegeti? Vagy csak az látható, amit látni jó, hogy jött valaki, aki nem csak ígért, de pénzt, állampolgárságot, szavazati jogot és mindent megadott, amit határon túli csak kaphat a határ másik oldalán élő magyartól, hogy jól és magyarnak érezhesse, de nem csak érezhesse, annak is tarthassa magát? Vajon látható-e, ott az országtól távol, hogy mi itt, az úgy nevezett anyaországban nem érezzük jól magunkat annak uralma alatt, aki oly sok jót tett volna valamennyiünk pénzéből és nem mindannyiunk felhatalmazásával a külhoni magyarokkal?
Vajon Orbánnak kell-e megköszönni az erdélyi, a felvidéki, az újvidéki és minden egyéb határon túli atyafinak, hogy az anyaország magyarjainak pénzéből támogatást kapnak, vagy talán járna néhány köszönő szó azoknak is, akiknek – közben – az állam a szájától vonja meg a falatot. Akik – egyébként, mint szegény és ezért szolidáris és jószívű emberek – ezt egy cseppet sem hánytorgatják fel, csak a maguk jussát kérik Magyarországtól, amely jól teljesít, ami a határon túli magyaroknak nyújtott bőkezű támogatásban is igazolást nyerni látszik, miközben ugyanez a hazai szegények tálkáiban nem. Jó, nem lehet mindenki Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborc István, az már igaz.
Vajon felteszik-e a kérdést a határon túli magyarok, hogy a Fidesz azért adott-e állampolgárságot és szavazati jogot és azért tömi-e őket – nyilván az ország erejéhez mérten és nem azon felül és érdemeik szerint, nem attól függetlenül – pénzzel, mert magyarok, nem pedig (esetleg) azért, (csak) mert kell a szavazatuk, vagy fogalmazzunk csúnyábban, hogy megvásárolja a szavazatukat, minél többük szavazatát? És, ha felteszik a kérdést, mi a válaszuk? Mert eddig – innen a határon belülről nézve – úgy látszik a válasz elvtelen és pragmatikus: ha adják, vedd el a pénzt és csak utána kérdezd meg, hogy ki adta és mi célból!
Azt már csak a teljes rosszindulat mondatja velem, hogy ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni a magyar egyházak vezetőinek és a nyájnak is. Azt – tudni illik – hogy az egyházaknak és főleg a magyar katolikus egyháznak adott megszámlálhatatlan privilégium és a klérusnak juttatott milliárdok vajon nem ugyanezt, a szavazatvásárlást szolgálják-e? Azon az áron is, hogy az egyház nem csak eltűri, de tevőlegesen támogatja a magyar demokrácia leépítését, a diktatúra kiépítését, az elveivel és értékrendjével teljesen ellentétes orbáni politikát, ami – időnként – még a pápával is szembe fordítja.
Szerintem a tisztességes magyar embernek, határon innen és túl, hívőként és ateistaként, egyformán szembe kellene szállnia a jelenlegi kormányzati kurzussal. Tudomásul véve, hogy attól pénzt elfogadni erkölcstelenség, akár szavazatért, szolgálatért, vagy csak a kussolásért adják. Mert ez a pénz nem jó célt szolgál. Aki elfogadja, a lelkét adja el, akármilyen előnyök is származnak abból. A magát demokratikusnak nevező ellenzékre is ez vonatkozik, amiért a párttámogatást fenntartások nélkül veszi el Orbán kezéből. Annak tudatában, hogy az nem a demokratikus működés feltételeinek megteremtését, hanem a demokrácia hiányának leplezését szolgálja.
A határon túl élő magyaroknak adott állampolgárság eredetileg gesztusnak indult. Mára jogok, jövedelmek és juttatások forrása lett, amiért cserébe nem követel az állam semmit, amit minden, a határ ezen az oldalán lakótól igen. Nem csak adót nem kell fizetni az állam szolgáltatásainak igénybe vételéért, de – nyilván – katonai szolgálatot és semmi egyebet sem kell teljesíteni, amit az itthon élő magyar állampolgárnak kell. Mert a megfelelő jelöltre adott szavazatot nyilván nem számítjuk a juttatásért járó teljesítésnek. (A határon túli magyarok meg is sértődnének érte.)
Csak nem arról van szó – és halkan kérdem -, hogy azért érdemes onnan Orbánra szavazni, mert a határon túliaknak az a meggyőződése, hogy csak ő garantálja, hogy megmarad a mai anyagi támogatás és minden jog és szolgáltatás, amit jelenleg élveznek? A határon túli magyarok egy része még az itthon élők egy részénél is anyagiasabb és pragmatikusabb, – csúnyábban fogalmazva – elvtelenebb. Természetesen nem mindenki. Ott sem egyformák az emberek, csak mert magyarok. A többség pont ugyanazt látja onnan, mint az itthon élők innen. És – sajnos – pont ugyanazt is teszi. Hallgat és sunyít, de nagyon megsértődik, ha ezt felhánytorgatják neki. Egy kisebbség pedig jól él a köz pénzéből és dicséri az urat érette. A határon túl és a határon innen egyaránt.
Zsebesi Zsolt
