Az Orbán-rezsim egyik mágikus szava a „kettős mérce”, amit a nem létező párt, a KDNP elnöke, Semjén Zsolt vezetett be, majd átvette Varga Judit, akinek ebben merül ki miniszteri tevékenysége, s eljutott a legfelső szférákba, amikor már nincs mit mondania, akkor Orbán Viktor is erre hivatkozik. Ennek lényege az, hogy a magyar fasiszta állam elkövet valami jogsértést, amiért az Európai Unió kifogást emel, majd a NER-jogtudósok találnak hasonló jellegű, de törvényes megoldást más uniós országokban, amelyeket saját törvénytelenségükkel azonosítanak, s nem ítéli el az Unió.
Legújabban Orbán már a „kettős mérce” elvetését szabta feltételül, hogy egyáltalán elfogadja az EU pénzét, ami nélkül a diktatúrája Magyarország teljes lakosságával már régen csőd és összeomlás közepén állna, és egy sötét lyuk lenne Európa közepén. A „kettős mérce” emlegetése Orbán szájából hasonló kategória, mint amikor azt mondja, hogy ők nem fogják be senki száját, aki mást hisz és mást gondol. Az egész megrohadt NER semmi más, mint a „kettős mérce” totális alkalmazása. Nekik mindent lehet, politikai ellenfeleiknek semmit.
Hogy ne kelljen egy teljes könyvet írni ennek példáiról, mert az esetek csak abban férnének el, a két legutolsó „kettős mércét” említjük: a népszavazást és a megfigyelési botrányt. A fideszes uralom egyik bástyája, a Nemzeti Választási Bizottság csont nélkül átengedte Orbán népszavazási kérdéseit, amelyek sem tartalmilag, sem formailag nem voltak alkalmasak arra, hogy népszavazás legyen belőlük. Az ellenzéki főpolgármester népszavazási kérdéseit még csak nem is tárgyalták, és vélhetően nem is fogják. Ha eyszer mégis, a választások után, akkor majd elutasítják.
A megfigyelési botrány Magyarország rendszerváltás utáni második legnagyobb közéleti botránya (a legnagyobb 2010 után az alkotmányos rend megdöntése volt), amiről semit nem lehet tudni, mert a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzésére hivatott parlamenti bizottság határozatképtelen, mert a fideszes tagok Orbán utasítására távolmaradnak. Ezzel megakadályozzák a parlamentet, hogy ellássa a kormányzatot ellenőrző feladatát (más kérdés, hogy a rendszerváltás utáni harmadik legnagyobb botrány, hogy az ellenzék ezek után nem hagyja el a parlamentet).
Ugyanakkor emlékezzünk az UD Zrt. ügyére, amikor a Fidesz titkosszolgálati módszerekkel próbálta szétverni az MDF-et, amit az MDF akkori veetői lelepleztek, és a Fidesz megfigyelési botrányt kreált belőle, ahol az áldozatok lettek a vádlottak, akiket a végén elítélt a bíróság. Miközben ők egy törvénytelenséget lepleztek le. A Fidesz már akkor is titkosszolgálati eszközöket használt politikai ellenfeleivel szemben, majd belőlük csináltak vádlottat és elítéltet. A bíróság teljesen hamisan értékelte a „kényszerítés” tényállását, ami valójában a párt védekezése volt a Fidesz beavatkozásával szemben.
Most újra lebukott Orbán bűnszervezete, politikusokat, vállalkozókat, közéleti szereplőket és újságírókat figyeltek meg törvénytelenül, mert a megfigyelések törvényes jogalapja nélkül adott Varga Judit, a „kettős mérce” elleni tiltakozás világcsúcstartója engedélyt a megfigyelésekre. Totálisan törvénytelen megfigyelést folytattak, súlyos bűncselekményeket követtek el, de semmiféle eljárás, vizsgálat, nyomozás nem indulhat az ügyben, és még parlamenti vizsgálatra sincs lehetőség.
Napestig sorolhatnánk a „kettős mérce” eseteit, mert az egész NER semmi másról nem szól, mint a „kettős mércéről. Orbán és bűnszervezete a törvények felett áll, az igazságszolgáltatás furkósbot a kezében. Ha valaki véleményt nyilvánít a parlamentben, azt 10 millió forintra büntetik, ha egy képviselő tüntet az utcán, azt közmunkára küldik, de azokkal a fideszes képviselőkkel szemben, akik nem jelennek meg a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén, semmiféle felelősségre vonást nem alkalmaznak.
Ennyit a „kettős mércéről”.
