Világgá repült a hír, hogy Karsai Dániel e pillanatban akkor sem élne az eutanázia jogával, ha lenne. Némelyek ezt úgy értelmezték, hogy Karsai Dániel élet melletti döntése éppen azt igazolja, hogy nincs szükség az eutanázia engedélyezésére. Mintha Karsai Dániel ezzel a döntésével azt bizonyítaná, hogy rossz lett volna, ha megkapta volna ezt a jogot.
De Karsai Dániel akkor is az élet mellett döntene (ha így gondolja), ha dönthetne másképp is. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő alkotmányjogász egyenes és őszinte jellemét mutatja, hogy az életről szóló döntés jogáért vívott harca miatt nem mond mást, mint amit gondol. Mivel éppen nincs fájdalma, szeretne még többet lenni azokkal, akiket szeret.
Ez így szép, megrendítő és felemelő. Éppen azt igazolja, hogy amíg erre van lehetőség, van értelme az életnek. Amíg lehet szeretni, érdemes élni. Ez a csodálatos pillanat, amikor ez a fantasztikusan erős ember, aki az eutanáziáért harcol, még az életet választja, a döntés és az emberi méltóság szabadságáról szól. A választás szabadságáról, ami lehet ez is, az is.
Akik elvitatnak különböző szabadságjogokat, mindig azt gondolják, nekik kell megmondani, mi a jó és mi a rossz döntés, és meg akarják védeni az embereket az általuk rossznak hitt döntéstől. Ezért ők eldöntik helyette. Ez azt jelenti, hogy a feltételezett jót sem lehet szabadon választani, mert kötelező. Ebben pedig nincs meg a választás öröme és értéke.
Karsai Dániel tudja, hogy élni jó. Éppen ezért követeli, hogy az emberhez már nem méltó élet ne legyen kötelező. Ez éppen az élet tiszteletéről, értékéről szól, hogy az ne süllyedjen olyan szintre, ami nem méltó az élethez és az emberhez sem. Sokan nem értik, hogy mi a felemelő abban, ha valaki maga választhatja a jót, aminek az ad értéket, hogy választhatta volna a rosszat is.
Akik szeretnének gyermeket, ami az élet másik feléről, a születésről szól, nem veszítik el a jogukat a gyermek megszületéséhez attól, ha van választási szabadságuk. De a döntésük a szabad választás miatt sokkal értékesebb, mintha ez kötelező lenne. A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy sokkal kevesebb az abortusz ott, ahol szabadon dönthetnek.
Az ember erkölcsi lény, akit Isten úgy teremtett, hogy szabadon dönthet, felelős döntést hozhat. Ez adja az ember méltóságát. Ha az embert megfosztják a döntés szabadságától, elveszíti emberi méltóságának a legfontosabb részét, és megfosztják attól az örömtől is, hogy értéke legyen a kívánatos, jó döntéseinek. Megszültelek, hiszen kötelező volt.
Karsai Dániel bejelentése, hogy még szeretne élni, annak fényében megragadó, megindító, csodálatos, hogy az eutanázia jogáért harcol. Még ki sem vívta a jogot, máris felértékelte az élet melletti döntését, és nemcsak a saját életének értékét, hanem mások életének az értékére is rávilágított. Mi is jobban akarunk élni, és azokkal lenni, akiket szeretünk.
Ha kényszer a jó, akkor már nem jó. Amikor Jézus Krisztus a Getsemáné kertben a tusáját vívta, arról döntött, hogy vállalja a kereszthalált vagy nem. Tudta, milyen szenvedés vár rá, s tudta, hány embert ment meg a kárhozattól. Megmenekül a haláltól, de mások elvesznek. Vagy vállalja a halált, hogy mások éljenek. A halált ő nem érdemelte meg, de mások igen.
Ezt szabadon eldönthette, és ha másképp dönt, Isten nem sújtott volna le rá. Nem büntette volna érte. Nem azért döntött így, mert félt a következményektől. Isten még neki is szabad választási lehetőséget adott. És tudta, hogy ha Jézus szabadon dönthet, hogyan dönt. Ha a Messiás nem választhatott volna minket, nem lenne értéke a tettének. Ez az igazi szeretet.
Mi is megtudtuk, ha Karsai Dániel szabadon dönthet, hogyan dönt. Az életet választaná, amíg ennek az életnek van értelme, méltósága és célja, amíg az ember szeretni tud. Ez a szabadság, hogy ő már most úgy döntött, mintha lenne szabad választása, felemelte az embert arra a szintre, ahova a Örökkévaló teremtette. A döntése is az Istent dicsőíti.
