Valami megmozdult Magyarországon. Mostantól nem a sokat – joggal – bírált ellenzéki pártok magánügye az Orbán-rezsim felszámolása. Minden jel arra mutat, hogy az eddig háttérbe vonult szürkeállomány, a magyar értelmiségi elit megelégelte azt, ami történik, és a változások mellé áll, annak katalizátora lesz. Karácsony Gergely 99 Mozgalma mögött is jelentős értelmiségi, közéleti és társadalmi elit vonult fel, és a 99 Mozgalom legfőbb hiányosságát pótlandó, a Népszavában megjelent Bárándy Péter, Lengyel László, Vörös Imre és Fleck Zoltán tanulmánya a rendszerváltás lényegéről és jogi alapjairól.
A jövő azon múlik, sikerül-e ezt az aktivitást és akaratot egységbe forrasztani és a közösen induló pártok programjaként elfogadtatni. Az új kezdeményezések, javaslatok az egykori ellenzéki kerekasztalt idézik, és megadhatják az Orbán-rendszer megdöntésének szellemi hátterét. A különféle miniszterelnökjelöltek mögött különféle műhelyek állnak (egyesek mögött nem állnak), amelyeket részben erősíteni kellene, és részben össze kellene hangolni őket, hogy a 2022-es választásra világos és mindenki által elfogadott programmá váljanak, amire tényleg szavazni lehet.
Továbbra sem hisszük, hogy Orbánt demokratikus választáson le lehet váltani, mert Orbán ezt minden eszközzel megakadályozza, de a választásra kialakulhat egy rendszerváltó program, egy népakarat, és a válaszás elcsalása megfordíthatja az ország szekerét: Orbánnak szembe kell néznie egy komoly ellenállással, amely napról napra nőhet. Ezért nagy jelentősége van annak, ha az ország valódi gazdasági és értelmiségi elitje kilép eddigi passzív nézelődő szerepéből és az események alkítójává válik. Ha az ellenzéki pártok ezt nem utasítják vissza, hanem integrálják, abból kinőhet egy népmozgalom.
Véleményünk szerint történelmi jelentősége lehet a Népszava cikkében megjelent programnak, amely végre kimondja az Orbán-rendszer törvénytelenségét, illegitimitását, és ha nem is részletezi, de jó ponton ragadja meg az új rendszerváltás alapjait. Ennek lényege az, hogy az ellenzéknek a választás előtt kész programmal kell rendelkeznie a rendszerváltás lépéseit illetően, és nem készülhet az Orbán-rendszeren belüli kormányzásra, mert az úgyis lehetetlen. Emellett nem legitimálhatja és nem fogadhatja el az államcsínnyel létrejött, az alkotmányos rend megdöntésével létrehozott rendszert.
Rendszerváltásra van szükség, amelynek jogi alapja Orbán rendszerének törvénytelensége, az önkényesen és alkotmányellenesen létrehozott orbáni alaptörvény és az önkényuralmat garantáló törvénytelen törvények semmissége. Ki kell kiáltani a IV. Magyar Köztársaságot és egy új Országgyűlés első napján érvényteleníteni kell az önkényuralom alkotmányellenes alaptörvényét és azokat a törvényeket, amelyek a jogállami demokratikus törvénykezés és kormányzás útjában állnak. Ennek alapja az alkotmányos rendelkezés, hogy senki nem törekedhet a hatalom kizárólagos birtoklására, ezért minden olyan törvény, amely ezt szolgálja, semmis.
A rendszerváltás másik oszlopa a a büntetőjogi felelősségre vonás, amely a Népszava cikkének szerzői által korrekt módon körülhatárolt büntetőjogi igazságtételt jelent. Ennek lényege annak kimondása, hogy nem számít „bosszúnak” az, ha bűncselekmények elkövetőivel szemben törvényesen eljár az igazságszolgáltatás. Politikai alapon nem lehet ezt sem irányítani, sem leállítani, nem politikai szerepük, hanem az elkövetett bűncelekmények alapján kell felelősségre vonni az Orbán-rendszer működtetőit. Az elrabolt vagyont részben vagyon elkobzás, részben törvényes államosítással vissza kell szerezni a köz számára.
Eddig a rendszerrel különféle mértékben kollaboráló ellenzéki pártok vergődése és pénzügyi érvényesítése volt minden 2010 utáni választás, amely semmi másra nem szolgált, mint az ellenzéki pártok anyagi érdekeinek szolgálatát és az Orbán-rendszer legitimálását. Ennél az is jobb lett volna, ha ezek a pártok nincsenek. Most úgy tűnik, hogy konzervatív, baloldali és liberális értelmiségiek, a magyar szürkeállomány kész arra, hogy véget vessen ennek a pusztító ámokfutásnak, és ha az ellenzéki pártok hajlandóak beengedni őket és a gondolataikat a választás előkészületeibe, szellemi fölénybe kerülhetnek Orbán populista propagandájával szemben. Orbánt nyilvánvaló csalásra lehet kényszeríteni, ami elindítja a bukás felé vezető úton.
Nem lehet szép szólamokkal, a „békés rendszerváltás” hamis ígéretével kampányolni és tömegeket állítani a változás mellé, ami nem ígér gyökeres fordulatot, és nem teszi világossá, mi fog történni, ha Orbán megbukik. Akik „selymes fordulatra” készülnek, azok az Orbán-rendszer újabb bebetonozását érhetik el, és az ország érdekei ellen tesznek. Nincs olyan, amit a 99 Mozgalom programja ír, hogy majd „lépésről lépésre” lebontják a rendszert. Ez lehetetlen, mert Orbán az első napon megfojtja őket, káoszba és zűrzavarba kergeti az országot. Az emberek pedig ettől félnek amíg nincs program a világos és egyértelmű elmodítására, amely véget vet a hatalmának, nem is szavaznak az ellenzékre.
A hátralevő időszakban a háttérből előlépett személyiségek, műhelyek, irányzatok részvételével egy új „ellenzéki kerekasztalt” kellene létrehozni, amely pontról pontra kidolgozná az Orbán-rendszer eltörlése jogi alapjait, programját és intézkedési tervét. Erre az ellenzéki pártok önmagukban képtelenek, az ellenzéki pártok nélkül az értelmiségi agytrösztök nem tudják ezt artikulálni és szavazásra bocsátani. Ezért az ellenzéki szövetségnek meg kellene nyitnia magát és behíva ezeket a háttérszervezeteket, civilmozgalmakat, értelmiségi műhelyeket, ellenzéki kerekasztallá kellene válniuk, szélesítev ezzel a társadalmi bázist, és annak programjával sarokba szorítani Orbánt a 2022-es választáson.
Nem hiszünk abban, hogy Orbánt választáson le lehet váltani, de ha sikerül egy világos és igazság szerinti radikális programmal felrázni az országot, akkor az kimozdíthatja az Orbán-rezsimet a pozíciójából és elkezdődhet egy valódi ellenállási mozgalom a rendszer megdöntésére. S ha ez sikerül, kész program várja azokat, akik ennek végrehajtására demokratikus megbízást kapnak.
