A hírhedt kötcsei találkozók megfelelnek egy beteg kórlapjának, a beszédek mutatják a beteg állapotának változásait, amelyek alapján meg lehet rajzolni a beteg lázgörbéjét. Tartalmilag nincs mit elemezni. Az Orbán-beszédek az első években a hozzá nem értők számára még tűnhettek társadalomfilozófiai elemzéseknek, amikor Orbán igyekezett megfejteni az aktuális világrendet, a világban zajló globális folyamatokat, de néhány év alatt úgy röpködtek az egymásnak ellentmondó világmagyarázatok, hogy ezeket nem lehet komolyan venni.
A résztvevők ebből semmit nem vesznek észre, amelynek lebiztosabb garanciája, hogy csak olyanokat hívnak meg, akik Orbánt különleges lángésznek, nemcsak korunk nagy politikusának, hanem társadalomfilozófiai gondolkodónak is tartanak, ami azért nem lepleződik le, mert a jelenlevők egyáltalán nem gondolkodnak. Ezért ugyanazon a napon minden baromságot ugyanúgy fogadnak el, ahogy annak ellenkezőjét is zseniális meglátásnak tartanák. Isten szerepében egy populista demagóg és bálványimádó közönsége talál egymásra a világról szóló legprimitívebb hazugságokban.
Ezért azt sem veszik észre, hogy Orbán nagy politikai próféciái, aktuális világmagyarázatai, amelyek már azon a napon sem voltak érvényesek, amikor elhangzottak, nem tartottak egy évnél tovább, mert a következő kötcsei agymenésen már egészen más volt az új világrend, mint egy éve. Ha ezt a sok tendenciózus, kitalált, eszeveszett baromságot értelmes emberek előtt kellene előadnia, akik nem ájult kábulatban, hanem kritikusan hallgatnák, egy középiskolai diákköri előadásnak sem felelne meg, hanem a tanárok beszólásai és kiigazításai nyomán közröhejbe fulladna.
Ezért a kötcsei beszédek az 1994-es választások éjszakáján jéghoki meccset néző ember megroggyant elméjének kisülései, egy sértett pszichopata élethosszig tartó bosszúhadjáratának állomásai, egy paranoiás elmebeteg legújabb ellenségeinek globális szintre való kivetítései, és annak lenyomatai, hogy a Mein Kampf után milyen sötét gazember ostoba könyveit olvasta, amelyek belevágnak a szélsőjobboldali összeesküvés-elméletekbe, amelyek hamisak ugyan, de rendszer van bennük, mint minden hazugságban.
Orbán Viktor, hasonlóan az összes pszichopata diktátorhoz, egy elutasítást nem volt képes feldolgozni, amelyet a liberális demokráciától szenvedett el, ezért az életét feltette a liberális demokráciák elleni harcra. El kell pusztítania a frusztráció okát, be kell bizonyítania, hogy az a kiválasztódás, amely őt megakadályozta abban, hogy az álmai teljesüljenek: uralkodó pozíciót foglaljon el, téves és alapvetően elhibázott rendszer. Elődeihez képest annyiban különbözik, hogy a világpolitikai realitások miatt pávatáncot kell járnia, de célja az őt frusztráló és hatalmát korlátozó rend lerombolása.
Ehhez gyűjt ideológiákat, világmagyarázatokat, amelyek szükségképpen szélsőjobboldaliak (a szélsőjobboldal programja a liberális demokráciák megsemmisítése), és vallási ideológiákat, amelyek a liberális jogállamok előtti totális államok eszmei alapját adták. Mindez csak jogtiprással érvényesíthető, viszont a liberális demokráciákról szóló hamis, hazug ideológiákkal a nép erre is rávehető. A fasiszta pszichopaták jellemzője, hogy elhiszik saját hazugságaikat, és mindennek hitelt adnak, ami azt igazolja, és semmit nem hajlandóak figyelembe venni, ami azt cáfolja.
Még zártkörben sem beszélnek tisztességesen, hogy Gyurcsány Ferenc ugyan visszalépett, mert őt a Fidesz karaktergyilkossága után nem fogadnák el az ellenzéki oldalon, és senki nem állna össze vele választási szövetségbe. Mi mégis azt mondjuk, hogy az ellenzék mögött Gyurcsány áll, s ő az ellenzék valódi vezetője, mert az esélyeinket növeli, ha úgy állítjuk be, mintha a választás tétje az lenne, hogy visszajöjjön-e Gyurcsány. A „Gyurcsány” ugyanolyan mítosz, mint a „Soros”, és ennek a mítikus szerepnek semmi köze a létező, valódi emberhez. Ezek elhiszik saját propagandájukat.
Orbán világmagyarázatai olyanok, mint a „nemzeti konzultációs” kérdései: arról szólnak, ahogy ő akarja láttatni a világot, és nem arról, hogy milyen a világ. Nem arról beszél, ami történik, hanem arról, ahogy az emberekkel láttatni akarja. Alternatív valóságot épít, csupa hazugságból, majd saját hazugságaiból von le következtetéseket, és erre épít fel egy stratégiát. Ezért nem létező ellenség ellen harcol, a barát-ellenség felismerő rendszer tökéletesen fordítva működik, a barátot ellenségnek, az ellenséget barátnak, a jót rossznak, a rosszat jónak mondja, mert mindent magához igazít.
Ezzel Magyarországot kiemeli a valóságból, a létező világból, és egy nem létező világban tartja. Akik hisznek neki, hamis tudatban élnek. Minden hamis, az igazság ellentéte. Orbán felismerte a szó, a beszéd, a „prédikáció” erejét, az ideológiák és mítoszok szerepét az emberek gondolkodásának és magatartásának irányításában. Minden eszelős diktátor populista demagóg, hazugsággal hitet és vallást alapít, követői pedig úgy viselkednek, mint egy vallás hívei. Ellenfelei pedig lebecsülik a szó erejét, az ideológiák fontosságát, s képtelenek arra, hogy saját értékeiket közvetítsék, megvédjék.
Ennek oka, hogy a liberálisok lebecsülik ennek jelentőségét, nem fordítanak gondot arra, hogy az emberek reálisan gondolkodjanak a jogállamról, az emberi jogokról, az alkotmányosságról, mert azt gondolják, hogy ezek elvont és száraz dolgok, amik az embereket nem érdeklik és nem is értenék meg. Ezért Orbán akadály nélkül épít ki az emberek gondolkodásában hamis tudatot ezekről, s a társadalmi többség észrevétlenül válik az őket szolgáló jogok és szellemi javak (végeredményben önmaguk) ellenségeivé. Ezért képes Orbán fasizálni a közgondolkodást.
Ahogy a populizmusról és a tömeglélektanról szóló szakirodalom mondja, az emberek függőkké is válnak. Igénylik a mindennapi hazugságokat, melyek ezt a hamis világképet naponta megerősítik. Ezt a célt szolgálták régen a tömeggyűlések, ma a pénteki rádióműsor, a szóvivők jól megszerkesztett propagandaszövegei, ezt szolgálja Kötcse is. Egy fasiszta, náci diktátor papja is a híveinek, aki megadja nekik a mindennapi „szellemi kenyerüket”, a mindennapi hazugságaikat, amelyek nélkül már nem tudnának élni, mert elvonási tüneteik lennének, és ezért hálásak neki.
Ez nemcsak a hallgatóság, hanem a „prédikátor” szerepében levő populista diktátornak is létszükséglet, amely ébren tartja a hazugságait, nyitottá teszi az újabb hazugságokra, életben tartja heves bosszúszomját és világuralmi vágyait, mert elhiszi, hogy a „gonosz” ellen harcol, amit el kell pusztítania. Kiválasztottnak érzi magát, aki az őt frusztráló „világrendben” felismerte a gonoszt, s isteni elhívásnak tekinti, hogy az őt korlátozni akaró világot megsemmisítse.
A Lipótmezőt sajnos bezárták, annak az embernek a kormánya tette, akit elsőként kellett volna ott kezelni. Sokan szélsőséges sértegetésnek tartják, amikor elmebetegnek, pszichopatának neveznek ilyen diktátorokat, de ők azok. Utólag orvosilag diagnosztizált elmebetegek voltak valamennyien. Egyetlen diktátor sem normális. Normális emberből nem lesz diktátor. Van képességük arra, hogy embereket befolyásoljanak, becsapjanak. Azok pedig mint a birkák mennek a vágóhídra. A kötcsei találkozóra is láttuk ezt a vonulást, hogy egy súlyos elmebeteget meghallgassanak a birkák.
Ezek a birkák Magyarország kormánya és gátlástalan kiszolgálói. Orbán Magyarországot már bekebelezte, korlátlan hatalmú uralkodó. Életének értelme és célja, hogy Európában és a világon is az legyen. Mint az egykori császárok. Ideológiája alapján egy potenciális új Hitler. Ennek az ambíciónak csak az szab határt, hogy Magyarország kicsi. De a NER ugyanarra az antiliberális, antiszemita ideológiára épül, leöntve az antiszemita kereszténység mázával, mint a nácizmus.
Megdönthetetlen, leválthatatlan, korlátok nélküli hatalommal bír, amit csak külső kényszerek tartanak egyelőre korlátok között. A nárcisztikus pszichopaták legveszélyesebb típusa az, amely képes a normális külvilággal értelmesnek látszó párbeszédre, s leplezni tudja valódi kilétét. Kötcse a beteg kórlapját mutatja, olvasni lehet belőle. Megmutatja a beteg állapotának súlyosságát. S annak a társadalomnak a beteg voltát is, amely nem vet ki egy ilyen pszichopatát, hanem követ a vágóhídra.
