Nem szeretnénk most azzal túl sokat foglalkozni, hogy Kovács Ákos énekes a diktatúra klienseként milyen alapon kapott Kossuth-díjat, legfeljebb azon csodálkozunk, hogy ezután nem adta vissza minden Kossuth-díjas a sajátját. Az már közelít a témához, és megvilágítja némileg azt a sötétséget és bunkóságot, ami ebben a Kossuth-díjas fejben van, amikor Kovács Ákos a nőkről és a nők dolgáról beszélt. A nemzeti pacsirta ezúttal Londonban járt, és meglepődött, hogy másfajta embereket is lát, mint ő maga.
A rasszizmusát először kazincbarcikázással kezdte, a sötét bőr őt a cigányokra emlékeztette. A brit világbirodalom fővárosa őt egy olyan vidéki magyar városra emlékezteti, ahol sok a cigány. Zavarja a szemét a barna bőrszín. Aztán vált, és London arra emlékezteti, mintha Mozambikban járna, ahol nyilván nem járt soha életében, mert ott nincsenek tömegesen magyar bevándorlók, ahol egy ilyen negyedosztályú senki „koncertet” adhat. Mert azt el tudjuk képzelni, miféle koncertre ment Kovács Ákos Londonba. Láttunk ilyen „koncerteket” New Yorkban. Gyanítjuk, nem a Royal Albert Hall-ban lépett fel.
Mint a „Turnéstart Londonban” című videóból kiderül, kivándorolt magyarokhoz ment „turnéra”, s még az egyik pincére is magyar hölgy volt. Talán ez az oka, hogy London külvárosi részeibe, nem a Kensington palotába vagy az angol parlament környékére vitték, ezért a világjáró Kovács Ákos meglepődik, hogy Kazincbarcikára emlékezteti a környék. De egy ilyen nagy magyar nemzeti reszeléknek mi a baja azzal, ha valami úgy néz ki, mint Magyarország? Lenézi, megveti? Ennek a közönségnek jött játszani nyilván valami kis magyar klubban vagy valami magyar disco-ban. Így szokott ez lenni.
Aztán Kovács Ákos elkezd mozambikozni a színesbőrűek miatt, és elkezdi Európát félti. Egy NER Kossuth-díjasnak nem kell tudnia azt, hogy Londonban, mint az angol gyarmatbirodalom központjába nem 2015-ben érkeztek színesbőrűek először, és nem a legutóbbi menekülthullám után láttak színes bevándorlót Londonban először. A brit gyarmatbirodalom kialakulása a 16. században kezdődött, 1928-ban az egész birodalom területén megszűnt a rabszolgatartás, és a volt gyarmatok lakói a brit korona alattvalói lettek.
Nem tudjuk pótolni egy magyar Kossuth-díjas intellektuális lemaradását, aki Orbán Viktor pénteki rádiós beszédein és a Fidesz-szóvivők propagandáján él. De próbálja elképzelni, hogy például Mozambik a brit Nemzetközösség tagja, pedig még angol gyarmat sem volt. A Londonban élő mozambikiak otthon vannak. Sokkal inkább, mint ő. Mozambikban a keresztény vallást gyakorlók teszik ki az egyébként sokszínű ország nagyobb részét, az iszlamofób NER-függők rettegett muszlimjai legfeljebb harmada a keresztényeknek. De ha Kovács Ákos ad egy gagyi haknit „koncertturné” néven Londonban, és meglát egy színes bőrű embert, azt már muszlimnak, idegennek nézi. Miközben, ha az illető harmadik generációs londoni lakos, akkor európaibb, mint Kovács Ákos és az egész NER Habony Árpáddal és Rogán Cecíliával együtt.
Kovács Ákos a videóban Európa jövője miatt aggódik, mert sok színes bőrű embert lát. A bőrszín alapján mond ítéletet róluk, s magát – a holt buta sötét seggfejt – a fehér bőrszíne miatt véli magasabbrendűnek. Ezért Londonban vissza kellene adni a Kossuth-díjat, amit ott soha meg sem kaphatott volna. Londonban Paul McCartney kap efféle címeket és kitüntetéseket. De Paul McCartney soha nem süllyedne arra a neoprimitív barbár szintre, hogy a bőrszín alapján mondjon ítéletet bárkiről, vagy egy földrészért azért aggódjon, mert sok benne a színes bőrű. Talán a művészi teljesítmény közötti különbség is ebből fakad.
Európa jövője miatt a kelet-európai posztkommunista nacionalista pszeudo-keresztény rasszista söpredék miatt kell aggódni, amely a maga kőbunkóságát, butaságát, sötétségét vitte Európába, és azt akarná normává tenni. Az agyatlan Kovács Ákosok, a korrupt fasiszta Orbán Viktorok, a fatolvaj Tiborczok, a Mészáros-féle primitív strómanok miatt kell aggódni, akik azt képzelik, hogy a fehér bőrük különbbé teszi őket, hogy a kleptokráciájuk az kereszténység, mert nem „buzik”, a diktatúrájuk pedig demokrácia, mert nem börtönzik be a fél országot, és nem akasztanak fel senkit, „csak” elveszik a jogaikat, lehetőségeiket, az emberi méltóságukat és a szabadságukat. A londoni mozambikiaknak volt miért aggódniuk, amikor megjelent Londonban Kovács Ákos, és vele a mindent elborító sötétség.
