/

Orbán “nyelvi harca” az, hogy mindent átnevez és meghamisít

Az illiberális sajtószabadság az, amikor a strómanod elfoglalja a legnagyobb baloldali napilapot, és megszünteti azt. Vagy amikor a köztévéből biztonsági őr dobja ki az ellenzéket.

Orbán Viktor a Kleine Zeitungnak adott interjújában rávilágított a lényegre, miért nem tudják őt igazán megfogni, miért nem lehet annak nevezni őt, ami ő valójában. Az ő ereje a nyelvben van. A hazugság ereje az, hogy mindent átnevez, átír, meghamisít, csúsztat, játszik a szavakkal. Maga is utal arra, hogy korábban tiszták voltak a fogalmak, és azt jelentették, amit jelöltek vele.

Orbán ezeket a határokat mossa el, és ezeket hamisítja meg. A fogalmak külső alakja ugyanaz, de a belső jelentése ellentéte a szó igazi jelentésének. Ez az orbáni kommunikáció lényege.

Orbán tudatosan manipulál a nyelvvel. Azt mondja: “ha az ember nem nyeri meg a saját nyelvért vívott harcot, akkor nem nyer a tartalmakról szóló birkózásban sem. Ha a kereszténydemokraták úgy tesznek, mintha liberálisok volnának, akkor ez fából vaskarika”. Márpedig nem az, mert a liberalizmus maga a demokrácia. A liberális jogállam elfogadása minden demokratikus politikai irányzat közös alapja. A liberális elvek a demokrácia alapelvei, mint a sajtószabadság, a szólásszabadság, a lelkiismereti- és vallásszabadság, a világnézeti szabadság, a jog előtti egyenlőség, a diszkrimináció tilalma, stb. mind liberális elvek, amelyek a kormányzatra vonatkozó liberális alapelvekkel, mint a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztása, a szabad és egyenlő választások, a demokratikus kormányzás alapelvei.

Ezért a kereszténydemokrácia is liberális demokratikus elveket vall, mert a kereszténydemokrácia tiszteletben tartja a fenti liberális alapelveket. Aki ezeket az alapelveket tagadja, az kívül kerül a demokrácia fogalmán és a demokratikus kormányzáson. Márpedig Orbán ezt a szavak átértelmezésével leplezi. Azzal, hogy a liberális alapelveket a baloldalnak tulajdonítja, azt a hamis látszatot kelti, hogy a jobboldali és a kereszténydemokrata irányzat a liberalizmus alternatívájaként valójában a demokrácia baloldali értelmezésének alternatívája, amellyel szemben lehet egy legitim jobboldali demokrácia értelmezés, amely ellene mond minden fenti alapelvnek, és még mindig demokrácia. Ez a hazugság lényege, mert ami tagadja a fenti liberális demokratikus alapelveket, az nem demokrácia, hanem önkényuralom.

Orbán mindennek megpróbál olyan látszatot adni, mintha ez az “alternatív demokrácia” értelmezés keresztény politika lenne, és a kereszténységen alapulna. Ez azonban nem igaz, mert a kereszténységnek semmi köze ezekhez az orbáni alapelvekhez. Ez abból is látszik, hogy amikor ez a liberálisellenes antiszemita ideológia volt a “keresztény államok” eszméje, az egy elnyomó totális állam volt, ezért ezzel szemben jött létre a demokrácia, amelynek alapja a felvilágosodás, és a felvilágosodás emberi és polgári jogokat megfogalmazó alapeszméje, a liberalizmus. Orbán tehát semmi újat nem talált fel, mindössze a középkori katolikus államok ideológiáját éleszti fel, és azt próbálja “kereszténydemokráciaként” egy alternatív demokráciának eladni. Ha levesszük róla a hazug mázt, és nem tiszteljük a szófacsarást, akkor ez egy primitív hülyeség, ostobaság, hazugság. Ez a felvilágosodásellenes ultramontán katolicizmus legrosszabb hagyományának gügyögő újrafogalmazása és a középkor feltámasztásának kísérlete.

Aki a kereszténységet azzal azonosítja, hogy valaki “nem buzi”, nem él melegházasságban, az egyszerűen egy primitív hülye, akinek fogalma nincs a kereszténységről. Sem a bűn, a törvény és a kegyelem összefüggéseiről, sem a megváltásról, sem a kereszténység lényegéről nem tud semmit. A “melegházasság” nem a kereszténység kérdése, hanem evilági társadalmi kérdés. Isten úgyis azt tekinti házasnak, akit akar, illetve amit a Biblia meghatároz. Ezen nem változtatnak az evilági jogszabályok és házassági formák. Ez igaz a heteroszexuális házasságokra is, amelyeket nem egyházi szertartás, nem a társadalmi konvenciók tesznek Isten előtt házassággá, hanem a két fél egymás iránti kötelezettségvállalása. Ehhez papra, lelkészre vagy hivatalos állami esküvőre sincs szükség. Társadalmi értelemben van jelentősége annak, hogy valaki házas vagy nem, és például részesül-e a házasokat megillető jogokban és kedvezményekben vagy nem. Függetlenül attól, hogy keresztény vagy nem.

A melegházasság evilági intézményét védheti vagy támadhatja világnézetétől függetlenül bárki, a melegházasság jogi megítélése nem attól függ, hogy mi van a Bibliában, és a társadalmi elfogadottsága sem a keresztény hit gyakorlásától függ, mert nem keresztények is elutasíthatják és fordítva. De Jézus Krisztus nem a melegházasság ellen halt meg, nem ez a kereszténység lényege, a sajtószabadság kivégzését, az MTA felszámolását, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetését, a pártatlan bűnüldözés és a független igazságszolgáltatás felszámolását nem indokolja ez a “keresztény” program, hogy a “homokos” párok ne házasodhassanak (ahogy gyűlölködve ők szeretik mondani). Ez mellébeszélés, ez hazugság. Ez nem kereszténység, és a melegházasság elleni küzdelemtől az önkény nem lesz demokrácia.

A család keresztény értékként való emlegetése azért nevetséges, mert a Bibliában az egy férfi és egy nő házassága nem a keresztényeknek, hanem az emberi fajnak szóló előírás. Ennek megszegése olyan bűn, mint a többi bűn, a házasságtörés, a paráznaság, a bálványimádás, a lopás, a rágalmazás, a hazugság, amely bűnök jócskán terhelik Orbánt magát is. A család nem abszolút érték a Biblia szerint, Jézus a családi kötelékeknél sokkal fontosabb köteléknek nevezte az ő követését. A család nem cél, hanem eszköz, a cél Krisztus. Ha a család ennek útjában áll, akkor a család helyett Krisztust kell választani. Ennél is nevetségesebb a “nemzet” és a “nemzeti identitás” keresztény értékként való bemutatása. A kereszténység megszünteti, feloldja ezeket a nemzeti határokat az “Isten országában”. Társadalmi értelemben nem változik meg senki nmzeti identitása, de keresztény értelemben eltűnik: Krisztusban nincs többé sem görög, sem zsidó, sem férfi, sem nő, hanem mindnyájan egyek.

Nem is lehetne nagyobb ostobaságot mondani annál, hogy a “nemzeti identitás” keresztény érték, mert a kereszténység univerzalizál, és a Krisztusban való hitben eltünteti a nemzeti határokat és identitást, és éppen a nemzeti identitás helyett egy krisztusi identitást ad, amihez Orbánnak természetesen semmi köze, mert ő nem keresztény. Gyümölcséről lehet megismerni a fát, mondta Jézus, aki lop, csal és hazudik, aki az Isten nevét hiába veszi, az nem keresztény, erre mindenki mérget vehet. Ha Orbán megmarad abban a tudatában, amit ő “kereszténységnek” nevez, akkor ő biztosan a pokolba jut, efelől ne legyen senki bizonytalanságban. Ezért helyesebb lenne, hanem egy ilyen pokolfajzat tanítaná az embereknek, hogy mi a kereszténység, és helyes lenne, ha az Isten igazi szolgái ebben nem támogatnák, hanem kikérnék maguknak, és helyesbítenék ezt a bűnözőt a kereszténységről mondott hazugságai tekintetében.

A kereszténységet szembeállítani a liberalizmus emberi jogi értékeivel ostobaság és végtelen tájékozatlanság. Még a bűn tekintetében is a Bibliával összhangban álló a liberalizmus felfogása, amely társadalmi és állami értelemben az erkölcsi bűnt nem üldözi, hanem egyforma jogot és szabad választást ad az embernek az erkölcsre és az erkölcstelenségre, a hitre és a hitetlenségre. A Biblia ugyanis azt állítja, hogy a Tízparancsolatot, erkölcsi törvényt, senki nem tudja megtartani. Még a keresztény hívők sem, mert a “test” miatt képtelenek erre, különösen akkor, ha az erkölcsi törvény kívülről nehezedik rájuk. Ezért van a krisztusi kegyelem, tökéletes engesztelő áldozat, amely helyettesítő áldozat a bűnökért, és ingyen teszi igaz emberré a hívőt, az erkölcsi törvények betartása, megcselekvése nélkül. Isten igazzá teszi a bűnöst kegyelemből, s ez az igazság szabadítja fel a bűn uralma alól. Ez a kereszténység, amiről Orbán semmit nem tud, aminek köze nincs sem a “családhoz”, sem a “nemzeti identitáshoz”, sem a “bevándorláshoz”.

A bevándorlás abszolút elutasítása pedig kifejezetten bibliaellenes, istentagadó, istenkáromló és antikrisztusi magatartás. A Biblia ezer helyen írja le, hogy a “jövevényt” be kell fogadni, gondoskodni kell róla, sőt még szeretni is kell. Jézus ennek alapján szelektálja majd a nemzeteket, mely nemzetek mennek be a Messiás ezeréves birodalmába, és mely nemzetek szűnnek meg. Azt mondja, “jövevény voltam, és befogadtatok”. Jézus a jövevényekkel, a bevándorlókkal, a menekültekkel azonosítja magát, és aki a jövevényt, a bevándorlót megveti és elutasítja, az Jézus Krisztust veti meg és utasítja el. A kereszténység ilyen mértékű megtagadására, megcsúfolására csak a világ legsötétebb korszakaiban volt példa. A liberalizmus például ebben is a kereszténység tanait követi, amikor jogot ad a bevándorlónak, menekültnek. A liberalizmus pedig nem vallás, hanem államelv. Nem a vallási tanokról mond bármit, hanem a társadalmi együttélést szabályozza. Kizárólagos célja az elnyomás és a jogfosztás megakadályozása.

De nézzük meg, hogyan folytatja Orbán a “nyelvi harcot”, vagyis a szavak értelmének kiforgatását és meghamisítását. A riporter azt mondja neki: “A mi felfogásunk szerint a liberális jogállamit, az illiberális pedig autoritert jelent.” Mire Orbán ezt azzal magyarázza, hogy “Ausztriában is a liberálisok nyerték meg ezt a nyelvi harcot. A szabadság, a sajtószabadság, a média szabadsága nem liberális kategóriák. Ezek a demokrácia előfeltételei. Ezek mindannyiunké. A liberálisok megkaparintották őket.” Orbán szerint ez csak “nyelvi harc”, attól függ, minek nevezed és mit értesz alatta. Ő a szavak értelmének megváltoztatását tűzte ki célul és azért harcol, hogy a szavak ne ugyanazt jelentsék, mint eddig. Mert akkor az embereket meg lehet téveszteni. A demokráciát tartják jónak, s ha az önkényuralmat nevezik demokráciának, akkor majd az önkényuralmat tartják jónak.

Orbán szerint a sajtószabadság nem liberális kategóriák, ezért létezik olyan sajtószabadság is, amelyben a strómanjával megkaparintja a legangyobb magyar napilapot, és megszünteti azt, és ezt még mindig sajtószabadságnak lehet nevezni, csak nem a liberálisok értelmében. Az is sajtószabadság, ha megszállják az összes vidéki újságot, és egy központi propaganda agymosására használják őket. Ez az illiberális sajtószabadság, amelynek szerinte létjogosultsága van, mert nem sajátíthatja ki a liberalizmus a sajtószabadság fogalmát. A sajtószabadság kivégzése is nevezhető sajtószabadságnak Orbán szerint, mert ez csak nyelvi háború kérdése, amit ha ők nyernek meg, akkor minden az ellenkezőjét jelenti, és megbolondul a világ. Azt nevezi sajtószabadságnak, hogy a köztelevíziót megszállják, ahova ellenzéki politikus be sem teheti a lábát, mert a nyakánál fogva dobják ki, és ezt nevezi Orbán a “demokrácia előfeltételének”.

Míg a szitokszóvá tett liberalizmus “kisajátította” a sajtószabadság fogalmát arra, hogy a sajtószabadság az, amikor a sajtó szabad és független az államhatalomtól, kontroll gyakorol a közélet szereplői, főleg a kormányzat fölött, mindenféle nézetet megjelenít, a valóságról ad információt, és ebben senki nem korlátozza. Ilyen aljas a liberalizmus, és képesek arra a szabadságra támadni, hogy Orbán ennek ellenkezőjét akarja sajtószabadságnak nevezni. Ha belegondolunk, miről beszél ez az ember, akkor kötözni való bolondként elmegyógyintézetbe kellene zárni. De az osztrák lap sem tudja megfogni, mert a hazugság ereje, ami egyébként a keresztény Biblia szerint antikrisztusi magatartás, megakadályozza ebben.

Orbán olyanokat hazudik, hogy “Ha a liberálisok Lengyelországban, Szlovákiában vagy Magyarországon elveszítik a választásokat, akkor rögtön azt mondják, hogy ez a demokrácia vége. Itt csak akkor lehetsz demokrata, ha liberális vagy. Ez a szellem megerőszakolása.” Nem igaz, nem így van, mert a liberálisok tiszteletben tartják a választásokat, legfeljebb az ellen tiltakoznak, hogy egy ilyen fasiszta meghamisítja a válastzási törvényt, és úgy alakítja át, hogy soha többé választáson legyőzni ne lehessen. Akkor van vége a demokráciának, amikor egy olyan fasiszta győz, aki önkényesen eltörli a jogállami Alkotmányt. Akkor vagy demokrata valóban, ha liberális vagy, mert a liberális azt jelenti, hogy tiszteledben tartod a törvényt, a hatalom korlátait, a szabad és egyenlő választást, a polgárok információhoz való jogát, a szabad sajtót és a független igazságszolgáltatást. Ha ez nem így van, akkor nem demokrata vagy, hanem fasiszta. Ezért ez a jelző nem “politikai furkósbot”, ahogy Orbán próbálja ezt beállítani, hanem egzakt definíció.

Az orbáni nyelv tipikus formája, amikor a jogállamok és az ő primitív önkényuralma közötti különbséget azzal a bunkó viccel magyarázza, hogy “Mi a különbség a mókus és a görény között? A válasz: a mókusnak jobb a píárja.” Nem egészen. A görény és a mókus között más különbség is van. Nem beszélve arról, hogy e hasonlat szerint a “görény” költi az adófizetők százmilliárdjait “píárra”, míg a mókus semmit. De ugyanígy hamisítja meg a diktátori személyiséget is. Azt állítja, hogy “az európai eliteknek az a problémája, hogy nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében”. Az önkényuralomban nem hisznek, és a korlátlan hatalmat nem támogatják. Ez nem “Orbán ereje”, hanem a kikapcsolt társadalmi kontroll. Orbánnak semmi ereje nem lenne, és már régen a börtönben lenne, ha nem szüntei meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását. Ez nem a személyiség ereje, hanem egy államcsíny, egy puccs az alkotmányos rend ellen.

Orbán visszatérő hazugsága az is, hogy a magyarok ugyan nagy százalékban Európa-pártiak, és akarják az Európai Uniót, de “nem kedvelik az EU-t vezető politikusokat. Úgy érzik, Brüsszel nem adja meg a tiszteletet a nemzetállamoknak. Különbséget tesznek Európa és a brüsszeli eurokraták között.” Ez hazugság, a megyarok semmiféle ilyen különbséget nem tesznek. Ő tesz ilyen különbséget. A magyarok azért támogatják most sokkal jobban az Európai Uniót, mint bármikor korábban, mert nem akarják, hogy Orbán kivigye őket az Unióból. Szeretik Európát, éppen azt szeretik benne, amit Orbán utál, a szabadságot. S ez az egyetlen szelep, amiért még nem húzták fel őket az első fára.

Orbán a végére kiböki a lényeget: a bevándorlástól azért retteg, mert a bevándorlók soha nem szavaznának fasisztákra. Rájuk ez a “nemzeti identitásról” és “kereszténységről” szóló hazug halandzsa cseppet sem hatna, mert ilyen primitív hazugságokkal nem lehetne átverni őket. Orbán tehát még a bevándorlóktól sem a nemzeti identitást, a kultúrát és a kereszténységet, hanem saját állandó hatalmát félti.

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Kovács Ákos, mint a NER rasszista butaságának és sötétségének megtestesítője

Következő cikk

Ami a jobbközéptől jobbra van, az a szélsőjobb – idetartozik Orbán

en_USEnglish