Kövér László a református egyház balatonszárszói konferenciáján újra meghamisította a történelmet és a liberális demokráciát. Kövér, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének volt munkatársa, az egykori liberális Fidesz alapítója, „kommunista találmánynak” nevezte, hogy a politika és a vallás két különböző dolog. Szerinte az állam és az egyház „normális együttműködési módja” valósult meg a két világháború között a Horthy-rendszerben. Arról a „keresztény Magyarországról” állította ezt, amelyben zsidótörvényeket hoztak egy katolikus főpap, Prohászka Ottokár kezdeményezése nyomán, és amely rendszer félmillió zsidót deportált haláltáborokba. Mindezt az egyházi sajtó antiszemita uszítása előzte meg.
Kövér szerint a kereszténydemokrácia az „egyén és közösség, szabadság és rend, jog és kötelezettség” szavakkal írható le, és az európai civilizáció ezek egyensúlyban tartásának köszönhette „világraszóló sikerét”. Csakhogy a kereszténydemokrácia a liberális demokrácia része, ahogy ezek a fogalompárok is a liberális demokrácia részei. Amiről Kövér beszél, a két világháború közötti és a felvilágosodás előtti időszakban, az állam és az egyház összefonódása nem volt liberális demokrácia, és semmiféle egyensúlyban nem volt az „egyén és közösség, szabadság és rend, jog és kötelezettség”. Az állam és egyház összefonódása, a keresztény-nemzeti állam megkérdőjelezte és korlátozta az egyéni jogokat és a szabadságot, egy tekintélyelvű elnyomó ideológiai rezsim volt.
Az európai siker a liberális demokráciáknak köszönhető: az állam és az egyház szétválasztásának, a törvény előtti egyenlőségnek, az állam ideológiai semlegességének, a vallásszabadságnak. A liberális állam törvényei tartalmazzák a jogokat és a kötelességeket, a törvény uralma korlátozza az egyént, de amit a törvény nem tilt, azt szabad. Senki nincs alávetve egyetlen egyház uralmának, eszméinek, ideológiájának. Ez a szabadság tette gazdaggá és sikeressé Európát, míg az egyházi ideológiát képviselő államok szegénységet, nyomort, üldözést, kirekesztést és gyilkolást hoztak Európa történelmében. Kövér szerint most Európa „halálos veszedelme is ennek az egyensúlyrendszernek a megbomlásából fakad”. Ezt az egyensúlyt a „kereszténység” hazug jelszavával történő fasizálás bomlasztja fel, amilyen Orbán rendszere.
Hazugság az, hogy „ha mindenkinek mindenhez joga van, az káoszhoz vezet”, mert nincs mindenkinek mindenhez joga, és az egyéni jogok tiszteletben tartása nem vezet káoszhoz, hanem békés és nyugodt élethez vezet. Az egyéni jogok tiszteletben tartása semmiféle „közösség felszámolásához” nem vezet, ahogy Kövér állítja, mert a szabad egyének sokféle közösséget létrehoznak és azok szabadon virágoznak. Ezzel szemben az ideológiai vallási állam támadja és bomlsztja azokat a közösségeket, civil szervezeteket, emberi csoportokat, amelyek kívülesnek a vallásos és egyházi kereteken és nem támogatják a totális uralomra törő vallásos államot. Orbán keresztényfasiszta rendszere már megalkotta a civilek, a szabad polgárok közösségei elleni törvényeit.
Kövér meghamisítja a liberális demokráciák lényegét, amikor azt mondja, hogy ha „semmilyen közös meggyőződés nem tart össze bennünket, akkor nem vagyunk még horda sem, akkor magányos hiénák vagyunk, akik bármikor hajlandók átharapni saját fajtársaink torkát is”. Az általa emlegetett „közös meggyőződést” csak erőszakkal, terrorral és kényszerítéssel lehet kieszközölni, mert az emberek világnézete különböző. Aki egyetlen meggyőződést akar kötelezővé tenni, azt diktátornak nevezik. Hazugság, hogy a liberalizmus „értéktelenséget” jelent, mert a szabadság, a joguralom, a törvény előtti egyelőség, sőt a világnézeti szabadság, a lelkiismereti szabadság, amelyeket a liberális demokrácia képvisel, a legfontosabb értékek.
A az egyház és az állam szétválasztását lekommunistázó, a „keresztény” értékeket az emberi jogokkal és méltósággal (ezeket képviseli a liberalizmus) szembeállító Kövér László a református konferencia után egy nappal már a kommunista Kína és Rákosi Mátyás diplomáciai kapcsolatfelvételének 70. évfordulója alkalmából nyitotta meg „neves” kínai festőművészek kiállítását, méghozzá „az Új Tengeri Selyemút – Magyarország neves kínai festőművészek szemével” című kiállítást. Arról a kommunista Kínáról van szó, amelyben eltűnnek emberek tömegesen, és átnevelő táborokba viszik őket. Ezúttal nem a keresztény, hanem a Kövér által korábban preferált másik állami ideológia, a kommunizmus nevében.
Kövér a megnyitón azt mondta: „nem a mesterséges intelligencia térhódítása aggasztó, hanem ezzel párhuzamosan az emberi intelligencia csökkenése”. Ebben a legteljesebb mértékben egyet tudunk érteni, és abban a különösen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Kövér a fenti kijelentését mindjárt szemléltetni is tudta: önmagával.
