Nem valószínű, hogy Magyarországnak és büszke népének lesz nagyobb bűne annál, minthogy szó nélkül eltűrte, hogy egy bosszúálló, gonosz hatalom a szemük előtt foszt ki egy egyházat, s annak szociális intézményrendszerét, amely a legrászorultabbaknak nyújt segítséget. A szemük előtt sorvad el egy ember, aki elveszítette testsúlya felét, szemének mindig vidám és huncut csillogását, aki segítség nélkül viszi a hátán több ezer kiszolgáltatott és elesett ember sorsát, ellehetetlenítik, jogaiban korlátozzák, és ez a nép nem lázad fel, nem háborodik fel ezen, s nem tesz ellene semmit.
Képzeljük el azt a szegénységet, amikor a gonosz hatalom megfoszt valakit attól, ami járna neki, majd kiküldi az embereit (NAV), hogy ami még maradt, azt is vegyék el tőle. Fosszanak ki olyan iskolákat, amelyekben a leghátrányosabb helyzetű gyerekek tanulnak, akikkel senki más nem foglalkozna, és nem találnak semmit, amit elvihetnének, mert ami ott van pad és tábla, értéktelen, amit nem lehet eladni sem. Van-e ennél nagyobb szegénység és nyomorúság, mint Iványi Gábor szegényeknek fenntartott iskoláiban és intézményeiben, ahol már fizetést sem tudnak adni?
Mire számított Orbán kegyetlen hivatala, hogy mit fog találni Iványi Gábornál? Milliárdos értékeket, milliós számítógépeket, kivetítőket, szemléltetőeszközöket, saját buszokat? Még talán kréta sem volt, legfeljebb az. Használhatatlan, értékesíthetetlen padok és táblák között tanulnak Magyarország legnyomorúságosabb helyzetben levő gyerekei, mert kiéheztetik a jótevőt, és azokat is, akiket gondoz. Egy olyan országban, ahol százmilliárdok röpködnek oligarcháknak, királyi gazdagságban él az Orbán-család és a strómanja, miközben külföldi egyházakat támogatnak sok pénzzel.
Hol van az Európai Unió, hogy ne engedje, hogy személyes bosszúból törvénytelenül diszkrimináljanak, kicsináljanak embereket és intézményeket? Tolvajoknak adnak százmilliárdokat, nem is forintban, hanem euróban, egy fasiszta rendszert finanszíroznak, és nem tudnak gondoskodni arról, hogy abból eljusson valamennyi olyan helyre, ahol afrikai törzsi színvonalon élő embereket segítenek. Uniós bírósági ítéleteket nem hajtanak végre. 77 milliárdot szánt a Norvég Alap civilek segítésére, felzárkóztatásra, amit Orbán akart lenyúlni, és abból nem tudnak adni Iványi Gábor életmentő munkájára? Mi akadályozza meg őket, hogy átutaljanak a számlájára? Hol vannak a magyar EU parlamenti képviselők?
Hívő emberek tudják, nem hívő emberek érthetik ezt jelképesen is, de Isten megpróbálja az embereket és a népeket. Nem az olimpiai aranyérmek számában méri őket, vagy az EB-döntetlenekkel, nem is abban, hogy fellőnek valami kamuűrhajóst az égbe, hanem azzal, hogy közéjük helyez krisztusi embereket, közéjük helyez szegényeket, éhező gyerekeket, kitaszítottakat, hajléktalanokat és menekülteket, s hogyan bánnak azokkal. Nemcsak Jézus zsidó testvéreivel szembeni magatartásról szól, hogy amikor enni, inni adtatok az én testvéreimnek, akkor velem cselekedtétek meg.
Ahogy Jézus Krisztussal teszik mindazt is, amit Iványi Gáborral és gondozottjaival szemben tesznek, mert Jézus velük azonosul. Az ország, amelynek határán olyan kerítést húznak, amelyen nem jutnak át azok sem, akik törvényes úton nyújtanak be menekültkérelmet az Európai Unióba (ami törvényesen járna nekik), az átok alatt van, átkozott. Iványi Gábor mindig odament a határra, vizet és élelmet vitt a szenvedőknek, még a határ túlsó oldalára is, a gyerekeknek csokoládét, ruhát, de sokszor még ezt is megakadályozták Orbán emberei.
Ez a helyzet az, amikor nem engedik meg valakinek, hogy jót tegyen. Megakadályozzák Iványi Gábort abban, hogy segítse azokat, akiken nem segít senki. Megakadályozzák Iványi Gábort abban, hogy jót tegyen, hogy cselekedje azt, amit a szíve diktál. Megakadályozzák Istent abban, hogy az övéin keresztül gondoskodjon a rászorulókon. A magyar társadalom az adóforintjain keresztül ezt a tevékenységet támogatja, de a gonosz hatalom ezt elzárja és nem engedi odajuttatni, ahova ezt szánták és amire ez való. Azért, mert Iványi Gábor nem hajol meg, nem hajt térdet a „császárnak”.
Iványi Gábor évtizedek óta végzi ezt a tevékenységet, törvényesen felépített erre egy intézményrendszert, amely a legelmaradottabb, leghátrányosabb helyzetben levő embereknek, gyerekeknek segít, ételt, italt, ruhát, fedelet, oktatást ad nekik, megadja a testüknek és a lelküknek azt, amire szükségük van. A magyar állam és a magyar társadalom ezeken az intézményeken keresztül tudott gondoskodni róluk, és csak hálásak lehetnek, hogy valaki az ezzel járó munkát elvégzi. Nem mindenki képes naponta az üszkös lábú, büdös, hajléktalanokat kezelni, mint Iványi Gábor felesége.
Ezt a tevékenységet továbbra is támogatja (ha szűkösen is) az állam, ha az elnyomó hatalomhoz lojális és annak behódolt vezetője van. Ők azonban nem nyúlnak egy ujjal sem azokhoz, akik csak Iványi Gáborra és az ő áldozatkész embereire számíthatnak. Iványi Gábort egyik napról a másikra megfosztották jogtalanul azoktól a támogatásoktól, amelyeket nem Orbán Viktor, hanem a nép, az adófizetők szánnak erre a tevékenységre. Iványi Gábor tíz éve él egyik napról a másikra ezekkel az intézményekkel, belebetegszik a terhekbe, amiket nem tud hordozni, mert Orbán meg akarja őt törni. De Iványi Gábort nem lehet megtörni, csak elpusztítani.
Ha nem lehet megtörni, akkor el kell tőle venni azt, amit csinál. Nem lehet Magyarországon egyetlen példája sem a keresztény lelkületnek, becsületnek és tisztességnek, nem lehet példa arra, hogy valaki nem alkuszik, nem köt elvtelen kompromisszumokat. Egy igazi evangéliumi keresztény lelkész áll szemben egy hamis, álkeresztény diktatúrával, tükröt állítva a hamisítvány elé. Ezt a tükröt akarják összetörni és megsemmisíteni, mert amíg Iványi Gábor van, addig van látható példája a meg nem alkuvó, egyenesen, az elveihez, az igazsághoz ragaszkodó embernek a megalkuvók közt.
Iványi Gábor soha nem fogja feladni, egyetlen intézményt sem bezárni, egyetlen beteget, hajléktalant, hátrányos helyzetű gyereket elküldeni. Nem lehet tudni, hogy mi lesz, de attól lehet tartani, hogy tragédia lesz a vége. A magyar nép gondolhatja azt, hogy az adó befizetésével a maga részéről megtette, amit lehetett, de ez nem elég, mert arról is kell gondoskodnia, hogy a pénze eljusson azokhoz, akiknek kell. Nem nézhetné tétlenül azt, hogy Orbán bosszúra használja, és diktatatúrája példát statuáljon, elpusztítson egy embert, aki az életét az elesettek megsegítésére tette fel.
Ez a vallásszabadság sérelme is, mert ok nélkül és törvénytelenül vették el Iványi Gábor egyházának státuszát, ezzel megfosztva az azzal járó támogatásoktól, s a vallásszabadság sérelme ez azért is, mert a kereszténység az egyházak hitét a szegények és a rászorulók iránti jó cselekedetekben próbálja meg, és ez a célja. A cinikusok tévednek, hogy Iványi Gábor kiiktatásával majd átveszi más azt a munkát, amit ő végez, mert nem veszi át. Akikkel Iványi Gábor és egyháza foglalkozik, azok nem kellenek senkinek, azok kihullanak a szociális hálón, azokról nem gondoskodik senki.
Emberek életéről van szó, köztük gyerekekről, magyar gyerekekről, akiket álltólag véd ez a „kormány”. Az embertelenség és a gonoszság netovábbja, ami Orbán Magyarországában Iványi Gáborral, a családjával, az egyházával, az intézményeivel és a segítő munkatársaival, s legfőképpen az általa gondozottakkal történik. Ez maga a hétköznapi fasizmus. Orbán „szíve”, igazi jelleme, a karaktere ebben a történetben mutatkozik meg. Olyan, mint a kőszívű fáraó, és úgyis fogja végezni. Történjen Iványi Gáborral bármi, ő a győztes. Orbán belebukik, mindent elveszít, ami fontos.
Mert ez a világ egyszer elmúlik, egyszer minden ember eltávozik, és utána az ítélet. Az igaz ítélet. Ott, ahol nem segít a lopott pénz, sem a hazugság. Ezért kövessük Iványi Gábor példáját, mert ő az igaz ember. És ne hagyjuk elveszni őt, és azt, amit képvisel. Támogassuk, és lépjünk fel mellette. Orbán nem Isten, nincs joga ehhez, és csak az embereken múlik, hogy megakadályozzák ezt. Nincs semmi hatalma, ha az emberek erre nemet mondanak. Magukért is teszik, mert ma Iványi Gábor, holnap ők. Gondoljanak azokra a gyerekekre, akik az értéktelen padokban ülnek, néha éheznek.
Végezetül említsük meg, hogy ugyanez az állam milliárdokkal támogatja a Hit Gyülekezetét, amely semmi hasonló munkát nem végez olyanokkal, mint Iványi Gábor egyháza. De kiszolgálja Orbán hatalmát, „istentiszteletei” az orbánista politika és ideológiai politikai gyűlései, cserébe milliárdokat kaszálnak semmire. A vezető lelkész nem tudja, hányadik palotáját és nyaralóját építse, mint az Átlátszó.hu megírta, tavaly 3,7 milliárd parkolt a számláján. Ekkora volt a profitja, de abból nem adott a szegényeknek, az üldözötteknek.
Ugyanonnan indultak, Iványi Gábor segítette Némethet, hogy a Hit Gyülekezete elfogadott egyház legyen. Iványi Gábor az maradt, aki volt, Németh pedig kiszolgált már minden pártot az SZDSZ-től kezdve a Fideszig. Két életút, két karakter, két különböző egyház. Vajon melyik jár a keskeny ösvényen? Melyik Jézus Krisztus egyháza? Nemrég Németh megszavaztatta az ifjúsági nyári tábora résztvevőit, kit tartanak a Hit Gyülekezete ellenségeinek? Iványi Gábor a megtisztelő második helyen végzett. Vajon miért?
De ha Németh Sándor emlékszik még a Bibliára, hogy mit mond Jézus az ellenségekről, akkor elküldheti a 3,7 milliárdos profitot Iványi Gábor szegényeinek. Mindenki tudja, hogy ez még viccnek is rossz, ami élesen világít rá arra, ki kicsoda itt ebben a nagy „keresztény” országban. Az ilyen diktatúrák arra jók, hogy megmutatják az emberek szívét, és elválasztják a jót a rossztól. Németh a pénzt választja például Jézus Krisztus tanítása helyett. S biztosan meg van győződve róla, hogy jól döntött. De ezt a kettőt csak itt a földön tudja kibékíteni egymással.
*
Az alábbiakban közöljük Iványi Gábor levelét a kialakult helyzetről, kérjük, aki tud, küldjön támogatást a megadott bankszámlára:
Kedves Testvéreim, Barátaim, Támogatóink!
Ma reggel kénytelen voltam a mellékelt levelet intézményvezetőinknek elküldeni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a hatóságok kíméletlen eljárása velünk szemben nem az egyházat, templomainkat, lelkipásztoraink szolgálatát érintik, hanem azokat az államtól átvállalt feladatokat, amelyek ellátása számunkra gyakorlati, hitvallási kérdés is, és most közvetlen elszenvedői a mélyszegénységből érkező gyerekek. A hatóságokkal közöltük, hogy tanévkezdés előtt fizetésképtelenséget is előidéz, ha ráteszik a kezüket anyagi forrásainkra. Világossá tettük azt is, hogy mind az EMMI által elvett támogatás, mind a többi tartozás könyörtelen behajtása méltatlan, hiszen olyan forrásokat vesznek el, illetve tartanak vissza, amelyek törvényesen járnak nekünk. Az üzenet, hogy nemtetszésünk esetén forduljunk bírósághoz, azért is elfogadhatatlan, mert mindenki tudja, hogy a bírósági eljárás éveket vesz igénybe.
Azt is megemlítjük, hogy a NAV-ot utasították, hogy szegedi intézményünkben tartson helyszíni szemlét, és foglaljon le minden értékesíthető dolgot. A kiküldött beosztottak kifogástalanul viselkedtek, megértjük, hogy ők csupán végrehajtói a kormány akaratának, és ugyan nem találták értékesíthetőnek az iskolapadokat és a táblákat vagy egyéb felszereléseinket, de a hatalom kíméletlen akarata mégis a fejünk felett lebeg. Valahogy szeretnénk az elmúlt évtized csodáihoz hasonlóan a választásokig elaraszolni abban a hiszemben, hogy azt követően emberséges változások történnek. Megkülönböztetett hálával köszönöm mindenki jóindulatú anyagi és erkölcsi támogatását.
Budapest, 2021. augusztus 10.
Baráti, testvéri szeretettel:
Iványi Gábor,
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
Ui: Ha valaki támogatni szeretne most is bennünket, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 11708001-20520380-00000000 (OTP) vagy az Oltalom Karitatív Egyesület 10400140-00026699-00000006 (K&H) bankszámlaszámokon teheti meg.
