Nem tudható, meddig hiszi el a Tisza Párt híveinek közössége, hogy minden kritika mögött a Karmelita gonosz hazugsággyára áll, ha a kritikát olyanok fogalmazzák meg, akik belülről ismerik Magyar Péter pártját, és általuk megbecsült munkatárs volt, mint Csercsa Balázs, a Tisza egyházügyi munkacsoportjának vezetője, aki az Indexben leleplezte a valóságot.
Ezért nem csupán az érdekes, amit a belső viszonyokat jól ismerő, s a lelkiismerete miatt távozó egyházügyi vezető (a Tisza-kormány potenciális minisztere és/vagy államtitkára) mond. Legalább annyira elemzésre méltó Magyar Péter reakciója, amely paródiája lehetne az autokráciák és diktátorok kommunikációjának, mintha csak a Tanú-ból lépett volna elő.
Csercsa Balázs tisztességéhez nem férhet kétség, mert a Tisza kormányzásra készül, ahol neki magas kormányzati funkciója lehetett volna. Erről lemondott, amikor inkább távozott, s a nyilvánossággal vállalta azt a támadást is, amire Magyar Pétertől számíthatott. Csercsa Balázs olyanokat mondott el, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a „Tisza Pártot”.
Az információk jelentős részét a konkrétumok ismerete nélkül is sejteni lehetett. De belső ember tapasztalatai alapján hallani, mégis megdöbbentő és ijesztő. Csercsa Balázs szerint nem véletlen, hogy a Tisza Pártnak – Magyar ígéreteivel ellentétben – jelenleg is csak húsz-harminc tagja van, és nagyrészt nem lehet tudni, hogy kik azok.
A volt egyházügyi vezető úgy fogalmazott, van egy szűk pártelit, amelybe „nem véletlenül nem engednek be senki mást, a saját érdekeiért és meggazdagodásáért dolgozik, amihez csupán felhasználják és kihasználják a Tisza-közösség lelkes jóindulatát. Azt vettem észre, hogy Magyar Péter eddig bármit is ígért, az sosem teljesült úgy, ahogy megígérte”.
Mint mondja: mindig másképp alakult, amit éppen akkor mindig nagyon meg kellett érteni. Többször utalt arra, hogy Magyar semmiféle ígéretét nem tartja be. A Tisza nem alulról szerveződő, szabad, helyi közösségek hálózata lett, hanem „a Tisza-szigeteknek szigorú rend szerint, pártutasításra kell működniük”.
Csercsa Balázs szerint kihasználják őket feladatokra, de segítséget a kérdéseikre választ nem kapnak. Magyar Péter személyiségéről elmondta: nagyon nehéz együttműködni vele. „Amikor valódi arcát mutatja, akkor autokratikus, lekezelő és agresszív. Jelenleg egyetlen vélemény van, amit a közösségben harsogni kötelező: az övé.”
Csercsa Balázs szerint a demokratikusnak látszó akciók is hazugságok: „A jelöltállítás sem úgy zajlott, ahogy előre megígérték. A jelöltek személye a legtöbb választókörzetben előre eldöntött volt, akik mellé csak kirakatembereket kerestek, és a választást eljátszották. A jelölti kiválasztás során többünket méltatlan, megalázó helyzetbe hozták.”
Mint elmondta, a be nem teljesült ígéretek sorát napestig lehet sorolni. Ehhez kapcsolódik a programalkotás és a párt viszonya az EU-hoz és az EPP-hez. Ezekkel kapcsolatban a párt „mindig azt teszi az ablakba, amiről tudja, hogy népszerű lesz, a valódi irányelvek gyakran egészen mások, mint a nyilvános kommunikáció”.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy Magyar Péter becsapja a támogatóit és az egész országot. „Létezik egy kifelé kommunikált, kampányszerű program, de a valós szándékok ettől túl sok esetben eltérnek. Ezzel pedig már nem vállalhatok közösséget. Erre utasít a szociális igazság, az értelmiségi felelősség és a Krisztust követni szándékozó alapelvek is.”
Talán a legmegdöbbentőbb leleplezés, hogy a Magyar által letagadott 600 oldalas program valóban a Tisza Párt programja. A Fidesz valótlanul kormányprogramnak nevezte, de a párt belső köreiben mindenki tudta, hogy ez a konvergenciaprogram, amely alapján dolgoznak, „a nyilvánosság számára készül választási gazdasági program, kifelé ezt kommunikálják”.
Ehhez képest kell értékelni a Tisza Pártot támogató bíró döntését a sajtószabadságról, amikor az erről szóló kiadványt előre betiltotta: a jogsértés megállapítása előtt szabta ki a jogsértésért alkalmazható szankciót. Ez jogtörténeti paródia, a jog megcsúfolása. Ilyet a Fidesz által félig kontrollált bíróságok sem engedtek meg maguknak, mint a tiszás bíró.
Magyar Péter, aki a Fidesznél is jobban szeret „gyurcsányozni”, már most hazudik „reggel, délben és este”, amivel a DK volt elnökét támadta. Csercsa Balázs azt érzékeltette, hogy a Tisza Pártban mindenből kettő van, az egyik a valóság, a másik a nyilvánosságnak szóló hazugság, amelyet lepleznek a polgárok előtt. Ez az „őszödi beszéd” esete.
Amit az egyházügyi vezető elmondott, bőségesen elég lenne Magyar Péter és a Tisza Párt bukásához. Ha az ellenzék és az ellenzéki sajtó demokratikus lenne, akkor ez a leleplezés a választók, az ország lakóinak megfelelő tájékoztatását igényelné. De nem véletlen, hogy a Magyar Péter mögé állt pszeudo-független lakájsajtó nem foglalkozik az állításokkal.
Nem véletlen, hogy Csercsa Balázs sem a HVG-ben, sem a Telexben, sem a 444.hu-ban nem adhatott interjút, csak szégyenszemre az Indexben. A 444.hu csak Magyar reakcióját közölte, azt is úgy, hogy az Indexben megjelent interjút forrásként nem is linkelte. Ez a sajtó feladatának megtagadása, a nyilvánosság becsapása és félrevezetése.
Beleértve azt is, hogy semmiféle kritikával nem illették Magyar Facebookon megjelent reakcióját, pedig az már az ötvenes éveket, a Szovjetuniót, vagy a legsötétebb szektákat idéző sablon szerint íródott. Magyar Péter válasza mindenben igazolja Csercsa Balázst. Nem megköszöni az eddigi munkáját, és sajnálja, hogy téved. Egy diktátor tipikus válasza ez.
Mivel Magyar Péter válasza tankönyvi példa, ezért szó szerint közöljük. Egyetemen lehetne tanítani az önmagát kontrollálni sem képes autokratát, a tipikus választ egy leleplezőnek. Ez a szöveg külön elemzést érdemel:
Azonnal a „Mészáros Lőrinc által tulajdonolt és a Karmelitában szerkesztett Index nevű hazugsággyár” a forrás, amely csak lejegyezte a Tisza egyik vezetőjének szavait. Mi sem természetesebb, minthogy Csercsa Balázs sértődött, áruló, ügynök, aki eladta magát az ellenségnek. A munkája „rengeteg kívánni valót hagyott maga után” (önkéntesről van szó).
A képlet világos, nem tudott érvényesülni, mert alkalmatlan, jóindulatúak voltunk vele, de nem lehetett benne megbízni. Magyar elébe megy: biztosan nem az utolsó áruló. Híveihez szól, nehogy elbizonytalanodjanak: „mindenki átlát a hazugságaikon és nem fog sikerülni ezekkel a nevetséges próbálkozásaikkal megállítani a rendszerváltást” (a mit?).
A kutyák ugatnak, a karaván halad, megyünk tovább. Vannak árulók, de ezeken átlátunk, senki nem hisz nekik. Többet akarnak, mint amire képesek, aztán megsértődnek, eladják magukat és elárulják az ügyet és a közösségüket. Stb. Ilyenek ezek. Lelki problémáik vannak az ilyen embereknek, rossz gyerekkor, de sajnos, nem tudtunk segíteni rajta.
Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló. Az élet nem habostorta. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. De a Karmelita ármányainak nincs esélyük megállítani minket.
Akik a végsőkig kitartanak, azok bemennek aranybetűkkel a kánaánba. Lehet választani kánaánt: Magyarország történelemkönyvébe, az üdvösségbe, az Élet könyvébe, a boldog életbe, stb.. Ha valaki nem tudja, hogy Csercsa Balázs mit mondott, csak ezt a szöveget elolvassa, már tudhatja, hogy egy elnyomó zsarnok, közveszélyes diktátor beszél itt.
Akik körül veszik, hamis igézet alatt vannak, beszámíthatatlanok, és egy szörnyeteget szabadítanak az országra. Rendkívüli a felelősségük azoknak, akik ezt látva, nem tesznek semmit ellene. Pedig a Pride is megmutatta, hogy lennének igazi demokrata vezetők, akikire időben le lehetne cserélni egy olyan embert, aki Magyarországot tragédiába viheti.
