Magyar Péter azt gondolta, hogy mivel Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész nem utasította el a találkozót, talált egy rést a pajzson, és a legfőbb ügyész burkoltan összejátszik vele, s ő azt tudja érzékeltetni, hogy szakadozik az Orbán-rezsim államgépezete. Ezzel buzdíthatja a rendszer más katonáit is az együttműködésre, esetleg az átállásra.
Ehhez képest Magyar olyan falba ütközött, amely megakadályozta, hogy a kivonulásainál szokásos jeleneteket és cirkuszt előadja. A legfőbb ügyész olyan professzionálisan szerelte le, hogy Magyar minden eddigi produkciójánál nevetségesebben távozott. Még ellenvetése sem lehet, mert belekötni sem lehet azokba, amiket a legfőbb ügyész mondott.
A meggondolatlan, súlytalan mitugrász viselkedés mintapéldája volt, ami az alkalmatlanság újabb bizonyítéka. Magyar házhoz ment a pofonért (nem először, a belengetett pornóvideó esetében is ugyanez történt: be sem kellett mutatni, és Magyar beismerő vallomást tett, a nézők pedig érthettek belőle, mi történt ott valójában).
A legfőbb ügyész folyamatban levő nyomozásokról nem adhat tájékoztatást, az őrizetbe vételt és a letartóztatást a bíróság dönti el, az ügyészség csak akkor kezdeményezi, ha fennáll a szökés, a befolyásolás vagy a bűnismétlés veszélye, ezért Völner Pál jogosan lehet szabadlábon, mert ez a jogintézmény nem a büntetés megelőlegezésére szolgál.
Sorolhatnánk a Magyarnak adott pofonokat, amelyekkel jogász végzettséggel tisztában lehetett. A legfőbb ügyész még azt a luxust is megengedhette magának, hogy találkozott a választási kampány idején egy párt elnökével, aki ezúttal is az EP-képviselői mandátumát használta fel kampánycélokra. Magyar besétált a saját maga által állított csapdába.
Magyart megint elragadta a fontoskodás és az indulat, szakmailag felkészületlen volt, nem voltak olyan tények a kezében, amelyekkel megszorongathatta volna a legfőbb ügyészt, és nem tett semmiféle feljelentést a rezsim bűneivel kapcsolatban, pedig lenne miért. Magyar megörült, hogy bemehetett az épületbe és találkozhatott egy hivatalos személlyel.
Amit a találkozóról előadott, annál az is jobb lett volna, ha nem mond semmit, vagy úgy tesz, mintha valami fontos dolgok történtek volna, amikről nem beszélhet. Ehelyett még a nyilvánossággal azt is közölte, hogy várakozásaival ellentétben lepofozták, nem tudott az olcsó vádaskodásokon kívül semmivel előállni, csak megfenyegette az ügyészséget.
Magyar ezen kívül azt is mondta, hogy a választás utáni reggelen újra szeretne találkozni a főügyésszel. Csak azt nem mondta, hogy miért. A Legfőbb Ügyészség is kiadott a találkozó után egy közleményt, amit kommunikációs iskolákban tanítani lehetne, ami sajnálatos, mert megdicsőülhettek. Ezzel még egy utolsó barackot is nyomtak Magyar fejére.
Ennél megalázóbb már csak az volt, hogy Magyar négy tollat kapott ajándékba a legfőbb ügyésztől, mint egy iskolás kirándulócsoport tagjai. Magyar a tollakról azt mondta, hogy „olyanok, mint az Ügyészség: a négyből egy sem működött. Egyik sem ír”. Magyar még azt sem vette észre, hogy gúnyolják, és ő a toll, amely nem ír.
Egy bűnszervezet irányítja az országot, amelynek nem mellesleg Magyar oszlopos tagja volt, mindenkit ismer, pontosan tudja, hogyan működik. A bűnszervezet része az ügyészség is, amely eltussolja az ügyeket, mint a klasszikus maffiákban. Ehhez képest nem volt semmi, amivel Magyar szembesítette volna őket, egy újságíró ennél többet kihoz belőle.
Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy Magyar azzal az illúzióval etette az ellenzéket, hogy ő azért tudja megbuktatni az Orbán-bandát, mert mindent tud róluk és leleplezi majd őket. Hadházy Ákos vagy bármelyik „óellenzékinek” nevezett demokratikus politikus többet elért volna egy ilyen lehetőséggel.
Hadházy Ákos megkérdezhette volna azt, hogy állnak a Magyar Péter bűncselekményeivel kapcsolatos nyomozások. Az utasításra elkövetett túlszámlázások, amelyeket ő bevallott, a saját zsebre történt túlszámlázások, melyeket Hadházy Ákos megtalált, vagy a bennfentes kereskedelem ügyében hol tartanak, mi lesz a garázdaságával?
Őket akarja eltüntetni a zseniálisnak kikiáltott messiás, aki inkább emlékeztet Mórickára, mint Magyarország következő miniszterelnökére, egy európai államférfira. Ludas Matyiból, akinek Magyar beállította magát, az ispán bohócot csinált, megalázta, csendben hazaküldte a falujába, hogy ott hősködjön, ahol elhisznek neki minden hazugságot.
Döbrögi pedig nagyokat nevetett, amikor ezt látta, és jóízűen megette az elrabolt libákat.
