Egy emberöltő sem múlt el a II. világháború óta, és Magyarország a 21. századi fasizmus mintaállama lett. Európában itt valósult meg legtökéletesebb formában az antiszemitizmus ideológiájára épülő „illiberális” fasiszta állam, amely teljes kontrollja alatt tartja az egész társadalmat. A hatalom egyetlen ember kezében összpontosul, mindenkinek annyi szabadsága van, amennyit Orbántól kap. Semmi nem jog, hanem minden kegy, politikai számítás, taktika és érdek vezérelte engedmény, amit bármikor megvonhatnak.
Magyarországon a hatalomnak nincs ellensúlya, mindent Orbán Viktor klientúrája tart a kezében. Kontrollt senki nem gyakorol, a sajtó nagyobb részét megszállták, ellenőrzésük alatt tartják, a demokrácia hamis látszatának megtartása érdekében meghagyott független sajtó szűk keretek között működhet, jelentős befolyást nem gyakorolhat. A keresztényfasiszta ideológia átszövi az élet minden területét, a kultúrát, oktatást, tudományt. A teljes szellemi életet politikailag megbízható és ideológiailag elkötelezett komisszárok irányítják.
Klasszikus értelemben vett civil társadalom és civil szabadság nincs, mindenkinek éreznie kell, hogy egy abszolút hatalom áll fölötte, amitől függ az élete. Abban az értelemben, hogy a népakaratot tiszteletben tartanák és a kizárólagos hatalmat gyakorló Orbán demokratikusan leváltható lenne, Magyarországon szabad választások nincsenek. Orbán fasiszta mintaállamának lényege, hogy egy totális diktatúra bevezetése nélkül, az általa kontrollált és adagolt szabadság mellett, ugyanolyan totális hatalmat gyakorol, mint bármilyen diktátor. Ereje a hazugságban és nem az erőszakban van.
Ezért a magyar fasiszta állam legfontosabb terméke a propaganda, amelyre mindennél többet költenek. A demokrácia látszatába burkolt diktatúra módszeresen irtotta ki a politikai rendszerből a kizárólagos hatalom útjában álló akadályokat, a függetlenség és szabadság írmagját is. Felszámolták mindazt, ami a liberális demokratikus jogállam garanciája, megszüntettek minden lehetőséget és eszközt, ami az egyén integritását, jogait és szabadságát megvédené, amivel egyéni jogokat érvényesíteni lehetne. De mindezt úgy, hogy hagytak akkora mozgásteret, hogy élni lehessen.
Magyarország egy skanzen, fasiszta mintaállam, amely példaképe minden fasiszta, náci és szélsőjobboldalivá züllő keresztény, nemzeti és konzervatív pártnak. Nemcsak Európában, Amerikában is. A primitív diktatúrák, mint a kínai, észak-koreai, idejét múltak. Orbán az Európai Unióban demokratikus viszonyokból hozta létre a működő 21. századi fasizmust, amelynél undorítóbb rendszer nincs, mert lassan ölő méregként pusztítja el az emberi méltóságot, a szabadságot, az emberi élet minden szépségét. Az erőszakra épülő diktatúrákban az emberi méltóság megőrizhető. Orbán fasiszta állama ezt emészti fel.
Magyarország gyalázata és szégyene, hogy Európában Magyarországon van egyedül hatalmon olyan szélsőjobboldali hatalom, amelyet sem korlátozni, sem leváltani nem lehet. Magyarország lett Európa és a világ fasizmusának központja (és tegyük hozzá: a világ kódolt nácizmusának központja is, mert az illiberalizmus antiszemitizmust jelent), amely szalonképessé és a szabadság legitim alternatívájává tette a szélsőjobboldalt, a fasizmust, a kódolt antiszemitizmust, az állami elnyomást, jogfosztást. Orbán Viktor a világ új Hitlere, abban az értelemben, hogy vezére a szélsőjobbnak.
Európa szélsőjobboldali pártjai és a Trump által fasizált amerikai republikánusok vágyakozva tekintenek a fasiszta magyar modellre, amelyben totális hatalomra tehetnek szert, és alkotmányos keretei vannak az elnyomó ideológiai államnak. Mindez totális ellentéte az amerikai alkotmánynak, az amerikai sajtószabadságnak, polgári és emberi jogoknak, de valamikor Magyarországon is az volt. Ha a Capitolium megtámadása egyszer hazafias cselekedet lehet, akkor az alkotmányos rend megdöntése is azzá válhat.
Szégyen, hogy Magyarország miniszterelnöke az európai szélsőjobboldali dzsembori sztárja, vezéralakja. Olyanok között mutatkozik, akiket valamikor a magyar közvélemény szalonképtelen és vállalhatatlan politikusként ismert, akikkel szégyen lett volna még találkozni is. A magyar társadalom asszimilálódott Orbán fasiszta diktatúrájába, elveszítette az ellenálló képességét, az érzékei eltompultak, és fel sem háborodik már azon, ami Magyarország ezeréves történelmének egyik legnagyobb szégyene, és a világ embertelen mocskában való teljes elmerülést jelenti.
Most bosszulja meg magát, hogy magyarország soha nem nézett szembe a holokauszttal és a abban viselt felelősségével. Soha nem dolgozta fel, soha nem bánta meg, és soha ne szakított azzal. A történelemhamisítás, a Horthy-rendszer megszépítése és restaurációja találkozott a neonácizmus és a keresztényfasizmus legújabb irányzataival. A „keresztény” antiszemitizmus soha nem szűnt meg, Magyarországon a „keresztény” ma is azt jelenti, hogy nem zsidó (értsd: nem liberális, nem demokrata, nem pluralista, nem szekularizált). Orbán mindezt szintetizálta a szemétkosárból.
Magyarország nem érzékeli, hogy Orbán Viktor kicsoda, nem érzékeli, hogy mennyire szennyes és mocskos ember, milyen mélyre züllesztette ezt az országot, ezt a népet. Magyarország történelmi tragédia felé sodródik, és történelmi tragédia felé sodorja Európát és a világot is. Magyarországnak és a magyar népnek egyszer nagyon drága árat kell fizetnie Orbán Viktorért, és azért, hogy nem álltotta meg ezt az embert, Magyarország pedig az antikrisztusinak mondott fasiszta világbirodalom kialakulásában fontos szerepet játszik.
Magyarország már kezdi érezni a fasiszta diktatúra következményeinek hatását, ami elkerülhetetlen: az állam rohamosan eladósodik, az emberek egyre jobban elszegényednek, de mire észbekap, már semmiféle lehetőségük nem lesz az embereknek, hogy a helyzetükön változtassanak. Az orbáni vidám fasiszta barakk egy illúzió, mert az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósulhatott meg. Ha azt kiveszik alóla, önmagában nyomorra van ítélve. Csak lélekben és politikailag szabad országok képesek virágzó jólétet teremteni, elnyomó primitív diktatúrák nem.
Ezért az orbáni békés fasiszta állam modellje egy illúzió, amelynek vége ugyanolyan fizikai elnyomás, erőszakos diktatúra lesz, mint amilyen bármelyik diktatúra a világon. Magyarországnak már most sincs más választása, mint a felkelés, amit már most is fegyveres erőszakkal verne le Orbán. Később ez még inkább így lesz. A magyarok még mindig nem tudják, ki ez az ember. Egy terrorista foglalta el, szállta meg, és sajátította ki az országot, akinek világhódító tervei vannak. Eszébe nincs átadni a hatalmat senkinek, amikor minden eszköz a kezében van, amivel ezt megakadályozhatja.
Amíg az egyesült ellenzék az előválasztás első fordulójában az orbáni fasizmus ellentétét, a világ emberi arcát volt képes megmutatni, addig volt esélye erre, hogy a választás megmutassa a népnek, milyen csapdába került. Amikor Orbán ellenfele egy hasonló karakter lett, és eltűnt a különbség, a választható alternatíva, egy másik vonzó világ képe, ez az esély elszállni látszik. Most zajlik ennek a drámának a legsúlyosabb fejezete, amikor lélekben az ellenzék is hasonul a fasizmushoz, és a fasiszta stílus, módszer, hangvétel lesz minden mindenben, mintha más nem is létezne.
Így esély sem marad arra, hogy az emberek jobbik énje megerősödjön, kilásson a diktatúrából és egy másik világ életérzése töltse be. Nem lesz, aki ezt közvetítse nekik. Ezért fontos szembenézni ennek veszélyével, mert Orbánt választáson legyőzni úgysem lehet, és most már az ellenzéki, civil, liberális és demokraikus értékek megőrzése és átmentése a cél. Ha erről lemond a baloldali és liberális ellenzék, és Orbán legyőzésének hamis illúziója miatt az ellenzéki tömegeket átengedi ugyanannak az akarnok, jobboldali fasiszta mentalitásnak, akkor a reményt is elveszíti a lázadásra.
A helyzet a Fahrenheit 451 világát kezdi idézni, amikor a maradék úgy menti meg a könyveket, az emberi és kulturális értékeket a könyvégető diktatúrától, hogy kívülről megtanulja őket, és két lábon járó könyvek lesznek. Ma ez a legfontosabb, hogy legyenek ilyen emberek, akik két lábon járó polgári és emberi jogok lesznek, az emberi méltóság és az emberség megtestesítői. Maradékká kell válni, akiket majd üldöznek, mint az emberiség ellenségeit.
Ez a harc zajlik. Ha nem védjük meg ezeket az értékeket, ebbe az irányba tart a világ, és ünnepelni fogja, mint a „kereszténység” világméretű győzelmét. Amikor majd imádni kell a fenevadat, akkor jönnek rá sokan, hogy mi történt, és kezdődik a vérengzés. Ennek előkészítője ma Orbán Viktor és Magyarország. Kimondhatatlan a bűne és a felelőssége. Az a szellemiség, amely századok óta itt van a magyar nép fölött, amelyet csak néha sikerült visszaszorítani (1848, 1989), rabságban tartja ezt az országot és újra tragédiába taszítja.
Nem végzet, ha vannak olyanok, akik ellenállnak neki, és kiállnak a felvilágosodás, az egyéni jogok, az emberi méltóság és a szabadság értékei mellett. S nem soft orbánizmussal akarják legyőzni rbánt, mert az nem fog sikerülni, viszont az orbáni szellemiség alá viszik azokat is, akik eddig nem voltak alatta. Borzalom. Ennél rosszabb nem is történhetett volna ezzel az országgal. Tragédia.
