Ha valaki meg akar győződni arról, milyen mértékben rasszista a magyar közvélemény, elég elolvasnia a magyar-angol meccsről szóló cikkek alatti hozzászólásokat. Még az Amerikai Népszava Facebook oldalán is 80-90 százalékos a rasszista hozzászólások aránya, melyeket a lap igyekszik moderálni (értsd: törölni), de nem lehet a fajgyűlölő kommentekkel lépést tartani. Nem gondoljuk, hogy a Facebook hozzászólások megfelelnek egy reprezentatív mintavétel tudományos követelményeinek, de az ott látható arány, a tömény butaság és a sötétség sokatmondó és ijesztő méretű.
Nem is fog ez megváltozni addig, amíg Orbán nem változtat a futballpályákon megnyilvánuló rasszizmushoz való hozzáállásán, és tiszteletben nem tartja például azt, hogy a nemzetközi tornákon ki milyen formában tiltakozik a rasszizmus ellen, hogyan vállal szolidaritást a színes bőrű játékosok mellett. Ebben előbb-utóbb kompromisszumokra kényszerülhet, mert egyre többen követelik azt, hogy a visszaeső és tendenciózusan rasszista szurkolók nemzeti válogatottjait ki kell tiltani a világbajnokságról és a nemzetközi tornákról. A magunk részéről ezt teljes mértékben támogatjuk.
Nagy visszhangot keltett Gareth Bale, a Real Madrid walesi válogatott játékosának kijelentése, amelyben éppen ezt javasolta, s csapattársai máris egyetértenek vele. Kijelentették, hogy levonulnak a pályáról, ha Fehéroroszországban (ahol jó esély van rá, hogy ez megtörténjen) rasszista bekiabálásokat hallanak. Ha a többi válogatott csatlakozik ehhez, és megbénulnak a világbajnoki, európai nemzetközi tornák, akkor a FIFA inkább a rasszista országok válogatottjait fogja kitiltani, minthogy ne lehessen megrendezni a világbajnokságot. Elsők között Magyarországot.
Bale-nek és társainak igaza van, véget kell vetni annak, hogy például a magyar válogatott meccsein tömeges rasszista menyilvánulások és támadások érik a játékosokat. Nem lehet eltűrni a neonáci fajgyűlöletet. Különösen veszélyes az, hogy Magyarországon a rasszizmus állami támogatást, bátorítást élvez, a miniszterelnök biztatja a szurkolókat rasszista megnyilvánulásokra (az is rasszizmus, amikor az antirasszista szolidaritás bármilyen formáját, például a térdre ereszkedést, kifütyülik). Egy fasiszta, idegengyűlölő ország a saját fajgyűlölő ideológiáját viszi a pályákra.
Hazug képmutatás a „Respect” feliratra való mutogatás, mert a „Respect” (a tisztelet) éppen az lenne, hogy tiszteletben tartják az ellenfél játékosainak szolidaritását, s azt a módot ahogyan kifejezik azt. Lehet bunkónak lenni azzal, hogy ilyen esetben a másik csapat állva marad, de a fütty mindenképpen rasszista megnyilvánulás, amely elutasítja az antirasszizmust. A magyar kommentekból az is jól kiolvasható, hogy a térdelést a BLM mozgalom miatt utasítják el, mert a neonácikhoz hasonlóan, „rasszista” szervezetnek bélyegzik a fekete polgári jogi mozgalmat.
Hasonlóképp fajgyűlölő álláspont az is, amikor a térdelést George Floyd meggyilkolására vezetik vissza, és azt állítják, hogy az csak egy fekete „drogos bűnöző” melletti kiállás. Ez a feketékkel szembeni előítéletek és fajgyűlölet kifejezése, mert ha George Floyd tett bármilyen törvénybe ütközőt, azt nem a bőrszíne miatt tette, és azért nem jár helyben végrehajtott halálos ítélet, amit egy rasszista fehér rendőr hozott meg és hajtott végre.
A térdelés azonban nemcsak a George Floyd elleni rasszista gyilkosság, hanem a rasszista rendőri erőszak ellen indult, méghozzá az amerikai futball játékosai között, Floyd meggyilkolása előtt. Majd ez szélesebb jelentést kapott, és minden rasszista megnyilvánulással szembeni tiltakozás jelképe lett az egész világon. Nem „divat”, ahogy a magyar rasszisták mondják, hanem elfogadott jelkép. Arra a butaságra kitérni sem érdemes, hogy a magyarok vádolják rasszizmussal azokat, akik ma a rasszizmus ellen tiltakoznak, mert egykor gyarmattartók voltak. Ők szakítottak ezzel a szörnyű történelmi örökséggel, a magyarok nem. Mert ugyebár az antiszemitizmus (lásd: holokauszt, Soros-kampány), a cigányozás, svábozás és a románozás is rasszizmus.
Az is a magyar rasszisták védekezése, hogy a problémát leszűkítik a „térdelésre”, megfeledkezve annak kifütyüléséről is, de a fütty rasszista tartalmát éppen az támasztja alá, hogy a stadionban a meccs alatt tömegesen fordultak elő a legnyilvánvalóbb és legdurvább rasszista megnyilvánulások, támadások. A probléma nem szűkül ugyan a magyar rasszistákra, éppen ezért akarják jelezni egyes csapatok a meccs elején, hogy a rasszizmusnak nincs helye a stadionokban, de olyan ország, ahol a rasszizmus rendszerszintű, a gyűlöletbeszéd államilag gerjesztett, Magyarországon kívül kevés van.
A „rasszizmus” emellett nem szűkíthető csupán a színes bőrűekkel szembeni támadásokra, hanem idetartozik mindenféle diszkrimináció, megbélyegzés, gyűlöletbeszéd. Például a magyar állam által gerjesztett homofób gyűlölet, amely a rasszizmushoz és az idegengyűlölethez hasonlóan a kormányzati politikából azonnal bevonult a futballpályákra is. A magyar szurkolók végigbuzizzák Európát, emberi méltóságukban sértik meg a világ legjobb játékosait, de mindenki mást is. Ez a fajta fasiszta, náci magatartás ugyanannak a politikának a megfelelője, mit Orbán művel, csak más formában.
Ezért minden ilyen gyűlöletbeszédet, gyűlöletcselekményt, megbélyegzést, az emberi méltóságot sértő megkülönböztetést és támadást szankcionálni kellene (ezekre kellene találni egy olyan közös szót, amely mindezeket együtt tartalmazza), és olyan nemzetek csapatait és válogatottjait, amelyek saját nemzeti identitásukat az efféle gyűlöletcselekményekben, rasszizmusban, homofóbiában, s a másokat lealacsonyító nacionalizmusban fejezik ki, azokat egyszerűen ki kellene zárni a nemzetközi futballtornákról.
Ha a magyarok be akarják bizonyítani, hogy ők azt csinálják, amit akarnak, akkor könnyen lehet, hogy már ebből a világbajnoki sorozatból is kizárják őket. Teljesen megérdemelten. Ezért Orbán elkezdheti a hazug képmutató pávatáncot, mint az Európai Unióban (amikor komolyan felmerül Magyarország kizárásának gondolata, azonnal EU-párti lesz, és úgy tesznek, mintha tíz éve nem az EU-t mocskolnák, nem neveznék gyamatosítónak). Mert, ha kizárják a magyar válogatottat, akkor cigányozhatnak, románozhatnak és buzizhatnak egymás közt, nemzeti identitásukat kiélvezve.
Mert a magyar rasszizmus nemcsak a nemzetközi meccseken jelenik meg, hanem a magyar bajnokság része is, amit büszkén a futball velejárójának tartanak. Nem véletlen az, hogy cigány játékos szinte alig jut el az élvonalba, mert már útközben rasszizmus áldozata lesz és kirekesztik, pedig egykor ők voltak a legnagyobb cselezők. Tiszta fajú árja magyarok játszhatnak csak. Nego a kirakat, hogy van egy ilyen is, de csak azért, mert francia. Az menő. Ha cigány lenne, román, vagy afrikai bevándorló maccsa nem lenne a magyar válogatottban.
Mindezzel kapcsolatban felvetjük a magyar válogatott játékosainak felelősségét is. Senki nem tart pisztolyt a fejükhöz, legfeljebb nem lesz válogatottak, ha követik például a török bíró példáját, aki a magyar rasszisták füttye hallatán odatérdelt a színes bőrű angol játékos mellé. Az emberi jóság és a sportszerűség legszebb kifejezése volt ez, ami mélyen megszégyenítette a magyarokat, az állva maradt magyar játékosokat, s egész Magyarországot.
Csalódást keltő, hogy olyan intelligens, tisztességes emberek, mint a világpolgár Gulácsi Péter, aki spontán csatlakozott a homofóbia elleni kampányhoz, Orbán fenyegetésére szótlan eltűri, hogy a magyar válogatotthoz tartozó szurkolók kórusban „buzizzanak”, sértegessék a sporttársait, s nem térdel le azokkal az európai játékostársaival együtt, akik kifejezik a rasszizmus elleni kiállásukat. Az is kiábrándító, hogy nincs a csapatban egyetlen ember sem, aki ellenvéleményt merne kifejezni az állami rasszizmussal szemben. Mindent elmond ez is erről az országról.
