Márki-Zay Péter alaposan becsapta az ellenzéki szavazókat az előválasztás második fordulójában, hogy miniszterelnök-jelölt lehessen, méghozzá olyanok támogatásával, akikkel ő nem ért egyet, akiket politikai ellenfelének tart, s akiket csak felhasznál saját karrierje érdekében. Azt mondta, hogy nem akar pártot magának, ő az ellenzéki pártokon kívül álló közös miniszterelnök-jelölt akar lenni, aztán már szervezi a pártját, amelyet nulla százalékos támogatottsággal akar bevinni a parlamentbe, frakciót akar olyanoknak, akiket senki nem választott meg, és közéjük akar beülni.
Ez mindent kifejez abból, hogy mi a valódi célja, s hogyan viszonyul az ellenzéki összefogáshoz, és mire akarja felhasználni őket. Vajon hány ember szavazna Jeszenszky Gézára és társaira, akiket Márki-Zay demokratikus megmérettetés nélkül akar bejuttatni a parlamentbe, mert ha listáról bekerülnek, akkor nem rájuk szavaznak, hanem az ellenzéki összefogásra, ahova Márki-Zay minden felhatalmazás nélkül be akar vinni embereket. Méghozzá olyanokat, akik az ellenzéki összefogás ellenzéke lennének, mert ezek az emberek mindig is ennek az ellenzéknek az ellenfelei voltak.
Márki-Zay azt állítja, hogy ezekre az emberekre azért van szükség, hogy jobboldaliak is szavazzanak a listára, de ezekre az emberekre senki nem szavaz, mert Orbán kiszolgálói voltak valamikor, vagy a koalíciós partnerei, akik nem véletlenül hullottak ki a közéletből. Márki-Zay reaktiválja a jobboldal kiselejtezett embereit, hogy ellensúlyt képezzen velük az ellenzéki összefogással szemben, amelynek állítólag ő a miniszterelnök-jelöltje. Ez az árulás. Ezek pedig mind hazugságok, egy akarnok és törtető karrierista álnok húzásai, amelyek Orbán karakterére emlékeztetnek.
Márki-Zay hosszútávon annak az ellenzéknek a szétverésére törekszik, amelynek köszönheti a jelöltségét, s amelyet eszközként kíván felhasználni a karrierista vágyaihoz. Azzal a hazugsággal, hogy „csak ő tudja leváltani Orbánt” az ellenzéki szavazókat saját pártjaik ellen fordítja, ha azok nem engedelmeskednek neki, és nem adják fel a szuverenitásukat (ami nem fog megtörténni) az ő vezéri álmai érdekében. Ezzel kihúzza az ellenzéki pártok alól az ő szavazóik egy részét, szétszakítja az ellenzéket, ezeket a pártokat pedig – mint az átkos elmúlt harminc év örökségét – pusztulásra ítélte.
Szerinte csak azok nem tartoznak az elmúlt harminc évhez, akik vele vannak, mint Jeszenszky és társai, meg az MSZP. Aki úgy gondolja, hogy pártja önállóságát, függetlenségét és az identitását megőrzi, aki azt vallja, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének feladata nem az, hogy az ellenzéki pártokat maga alá hajtsa vagy leváltsa, az a harminc év eltörlendő örökségének a része, aki fél a patyolattiszta Márki-Zay elszámoltatásától (aki olyan tiszta, hogy Mészáros lopott közpénzét is szívesen elfogadná), és Orbán szekerét tolja. Legszebben úgy fogalmazta meg Márki, hogy hazaáruló.
Mint azt korábban is jeleztük, egyértelműen látszik, hogy Márki-Zay nemcsak a pártok vezére, előljárója, a pártelnökök kapitánya és főnöke szeretne lenni, mintha ő lenne a pártelnökök elnöke, aki dirigál mindenkinek, és mindenki köteles alárendelnie magát. Biztosak vagyunk abban, hogy erről a pozíciójáról nem is akar majd lemondani. Márki-Zay azt képzeli, hogy örökre választották meg az ellenzéki szavazók, hogy az ő értelmezése szerint az ellenzék teljhatalmú főnöke legyen, akinek mindenki meghunyászkodik és engedelmeskedik, különben áruló.
Ez azt jelenti, hogy Márki-Zay az előre látható vereség után is fenn akarja tartani azt a helyzetet, hogy ő az ellenzék vezére. Ezt két dologgal kívánja elérni: egyrészt a választás eredményének el nem fogadásával, ami azt a látszatot kelti, hogy a választásnak (így az ő miniszterelnök-jelölti megbízatásának) még nincs vége, mert a választási eredmény elutasításának kampányát is ő vezeti. A másik trükk az a hazugság, hogy a 2022-es választási vereség után is fenn akarja tartani azt a hazugságot, hogy „Orbánt egyedül csak ő tudja leváltani”, s lesznek, akik ezt a hamis mítoszt elhiszik.
Ehhez azonban arra lesz szükség, hogy a vereségért ne ő viselje a felelősséget. Azt a látszatot kell keltenie, hogy ő le tudta volna váltani Orbánt (hiszen azt csak ő tudja), de mások miatt szenvedett vereséget az ellenzék. Ezek pedig az ellenzéki összefogás pártjai, akik nem elég jól kampányoltak, nem mozgósítottak eléggé, vagy a kampányukkal vagy azzal, hogy nem kampányoltak, mindennel Orbán szekerét tolták. De mindezek közül az igazi felelős a legfőbb riválisa, aki vezéri törekvéseinek útjában áll, a DK és annak elnöke, Gyurcsány Ferenc. Ha Gyurcsány nem lenne, nyert volna.
Márki-Zay ezt már jó előre előkészítette, amikor kijelentette, hogy Gyurcsány nem lehet látható a közös listán. Ha Gyurcsány Ferenc nem engedi magát tovább megalázni, Márki-Zay alá rendelni, hanem bejutó helyre kerül a listán, akkor Márki-Zay azt mondja, hogy ez volt a vereség oka. Ha Gyurcsány még jobban megalázza magát, és azért, hogy Márki-Zay hamissága alól kihúzza a talajt, belemegy ebbe is, azzal sem ússza meg, mert azzal, hogy van, létezik, és azt hitték, hogy majd helyet cserél egy bejutóval, akkor is a vereség okozója és legfőbb oka lesz. Ebben is Orbánt utánozza.
Mivel Márki-Zay maga alá akarja gyűrni az ellenzéki oldalt, megszüntetve vagy maga alá rendelve azok pártjait (s ennek legfőbb akadálya a Demokratikus Koalíció, mint a legnagyobb ellenzéki párt, amelynek tagsága erősen kötődik a párthoz és annak vezetőihez), Márki-Zay diktatórikus álmainak legfőbb akadálya a DK és Gyurcsány. A terve az lenne, hogy ha az ellenzék támogatásával legyőzné Orbánt, akkor egyesíthetné a maga új Fideszét a régivel, így a jobboldalnak és a baloldalnak is vezére lehetne. Se jobb, se bal, csak Márki-Zay. Ezt jelenti a jelszó. A centrális erőteret.
Ennek akadálya a DK, amelynek szavazóira és tagságára szükség van, de a pártjukra és a vezetőikre nincs. Ezért Gyurcsány áll Márki-Zay diktatórikus törekvéseinek útjában. Ezért akarja ő azt, hogy a jobboldal vezetőjét, Orbánt, és a legnagyobb baloldali ellenzéki párt vezetőjét, Gyurcsányt is eltüntesse a politikából, hogy a helyükre léphessen, mint a jobboldal és a baloldal közös vezére. Ez rosszabb, mint Orbán, aki legalább a baloldali ellenzéket nem akarja maga alá kényszeríteni. Ezért Márki-Zay sokkal veszélyesebb ember, mint Orbán.
Tévednek, akik azt hiszik, hogy Márki-Zay Péternek nincsenek eszközei ehhez, mert az ő kezében van a legerősebb eszköz: az a hazugság, hogy „csak ő tudja Orbánt leváltani”. S mivel az ellenzéki szimpatizánsoknak ez mindennél fontosabb, ezért minden áldozatra hajlandóak azért, hogy ez megtörténjen. Ha elhiszik, hogy Márki Zay tudja egyedül leváltani Orbánt, s ő le tudja váltani Orbánt, akkor mindent el akarnak söpörni, ami ennek az útjában áll. Ha Gyurcsány létezése az, akkor Gyurcsány ne létezzen. Ha a DK létezése, akkor az se létezzen, ha az ellenzéki pártok, akkor azok se.
Márki-Zay ezt a fegyvert használja már most is az ellenzéki összefogás zsarolására, hogy azok nem mernek szólni és tenni semmit, nehogy Márki-Zay kinevezze őket Orbán szekértolójának, Orbán leváltása akadályának. Ha Gyurcsány belemegy, hogy ne legyen bejutó helyen a listán (és majd utólag adja át valaki neki a helyét a pártból, ami elég tisztességtelen a választókkal szemben), akkor az mutatja ennek a fegyvernek az erejét. Akire Márki-Zay rámutat, az ellenség, akitől meg kell szabadulni. Ilyen csapdába még nem esett az ellenzék, ilyen ellensége a baloldalnak még nem volt.
Ahogy közeledünk a választáshoz, az ellenzéki összefogásnak pedig nincs eszköze arra, hogy megvédje magát Márki-Zay-tól (abba a látszatba pedig senki nem akar kerülni, hogy ő miatta essen szét az ellenzéki összefogás, mert azt nem bocsátanák meg neki az ellenzéki szavazók), a helyzet egyre rosszabb lesz. A tét egyre nagyobb, Márki-Zay pedig ezt az ellenzék legyőzésére, ahogy volt kedves elárulni, az „ellenzék leváltására” használja fel, a számára rivális pártok és politikusok ellen hangolva az ellenzéki közvéleményt.
Márki-Zay már most úgy állítja be, hogy aki a legkisebb kritikával meri illetni őt, és az ámokfutását, amit produkál, az „Orbán szekerét tolja”, a kormányváltás akadálya, aki nem tudta elfogadni azt, hogy ő nyerte az előválasztást, a múlt embere, aki nem akar korrupciómentes országot és fél Márki-Zay elszámoltatásától. Ennél ördögibb tervet nem is lehetne kitalálni, talán nem véletlen, hogy ez is a „kereszténység” álcájában jelenik meg, mert a legördögibb, legsátánibb tervek és rendszerek mindig a kereszténység leple alatt szerveződnek.
Hazugság az „elmúlt harminc év” (demokrácia és diktatúra) egybemosása, hazugság az „elmúlt harminc év” Orbán és Gyurcsány párharcával történő azonosítása, hazugság Orbán és Gyurcsány között egyenlőségjelet húzni. Hazugság, hogy Orbánt nem lehet legyőzni, amíg Gyurcsány él (már lincshangulatot gerjesztenek ellene, amit Márki-Zay bevitt az ellenzékbe is), vagy nem távozik a közéletből. Gyurcsány a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, mögötte áll a legtöbb ember, aki le akarja váltani Orbánt. Sokkal többen állnak mögötte, mint Márki-Zay mögött.
De ezt meg is fordíthatjuk mert úgy is igaz: nem igaz, hogy Gyurcsány a legelutasítottabb ember a magyar közéletben, mert Márki-Zay Péter sokkal elutasítottabb, mint Gyurcsány. A jobboldalon elutasítják, senki nem csatlakozott hozzá. Két havi mérés alapján egyetlen százalék jobboldali szavazót nem hozott az ellenzékbe. A balliberális oldalon a megosztó és uszító tevékenysége miatt az ellenzék fele elutasítja, vagy még annál is többen, mert a DK utálja azért, amit Gyurcsány ellen tesz, a Momentum elnöke és az LMP-s Ungár Péter elmondta, hogy mit gondolnak róla.
Ezért, ha van valaki, aki Orbán leváltásának legfőbb akadálya, aki a legjobban elutasított politikus, azt Márki-Zay Péternek hívják. Ez pedig meg fog jelenni a körvéleménykutatásokban is hamar, mert a DK azt nem nyeli le, hogy Márki-Zay meg akarja mondani Gyurcsánynak, hogy mit tehet és mit nem. Ha Gyurcsány azt mondaná, hogy a DK én vagyok, és ha én nem kellek, akkor a DK se kelljen, és kivenné a DK-t Márki-Zay alól, akkor Márki-Zay mehetne vissza Ohióba házalni vagy bútort szállítani.
Ezért a helyzet úgy áll, hogy aki a legnagyobb akadálya Orbán leváltásának, az Márki-Zay Péter az ostoba és primitív, kontraproduktív kampánya, a vezetői alkalmatlansága miatt, hogy nem tud két hónap alatt ütőképes kampánycsapatot összerakni, hogy az működőképes legyen. Az ellenzék megosztása, ellenséges magatartása, diktatórikus stílusa és törtetése, autokratikus személyisége miatt, ami idegen az ellenzéki összefogás demokratikus szellemiségétől. De ezt megmondani nem lehet, mert aki ezt megmondja, arra rásütik a „fideszes” bélyeget.
Miközben az egész ellenzéki összefogásban egyetlen fideszes van, Márki-Zay Péter, akinek ideálja Orbán első kormánya volt, amitől egy tisztességes demokratának felfordul a gyomra. Márki-Zay a diktátorok tipikus mentalitásával utasítja el a valóságot, a realitásokat, mindent árulásnak és személye elleni támadásnak nevez, ami szembesítené a tényekkel és a valós helyzettel. De a felmérések mutatják a tendenciát, hogy miután kisajátította magának az ellenzéket és a kampányt, a saját személyét állította az ellenzéki pártok helyébe, a Fidesz visszavette a vezetést. Ezek a tények.
Az ellenzéki összefogás pártjainak kellene közös nevezőre jutni, hogy az ellenzéki megállapodás alapján Márki-Zay-t helyére tegyék: nem neki vannak pártjai, hanem a pártoknak van egy közös miniszterelnök-jelöltje. Az összefogás rendezte az előválasztást saját magának. Márki-Zay az orbáni gyűlöletpropagandával megpuccsolta azt, de ahhoz már nincs joga, hogy az ellenzéket maga alá gyűrje és az ellenzéki pártoknak dirigáljon. Ennek a megegyezésnek legfőbb akadálya Karácsony Gergely, aki legfőbb felelőse annak, hogy ez megtörténhetett, és el kellene ismernie, hogy tévedett.
Csak megjegyezzük, Márki-Zay már azt mondta, hogy „vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről”. Itt legfeljebb az ő bukásáról lenne szó, amit saját maga idéz elő a minősíthetetlen viselkedésével. De magát már az ellenzékkel azonosítja. Márki-Zay olyan, mintha Orbán klónja lenne. Orbán azonosítja magát a hazával és a magyarokkal.
