Mint azt Ungváry Krisztiántól tudjuk, „ha az állambiztonság ügynökei perelnek, biztosan nyerni fognak”. De arra még valószínűleg nem volt példa, hogy egy volt III/III-as ügynök úgy nyerjen pert az alperesével szemben, hogy a bíróság az alperest meg sem hallgatja. Márpedig ez történt Morvay Péter, a Hartmann László fedőnevű volt III/III-as ügynök által indított perben, amelyben Kiss Csaba bíró a Tatabányai Törvényszéken meg sem hallgatta Bartus László alperest, akit a volt III/III-as Morvay perelt be. Az ügy alperesét úgy ítélte el a bíró elsőfokon, hogy nem volt hajlandó meghallgatni, noha erre elektronikusan van mód és számos precedens is.
Délkelet-Ázsiában sincs olyan katonai diktatúra, amely ezt megtenné. Még akkor is, ha előre kész az ítélet. De mindez semmi, mert vélhetően senki nem látott még egy olyan befogadott keresetet, amelyben más a jogalap, mint a sérelem. Morvay esetében pedig ez történt. Morvay Bartus László egy szövegkörnyezetből kiragadott, jelentéséből kiforgatott jelzős szerkezete miatt perelt, de a megjelölt sérelem az volt, hogy Bartus László Morvay III/III-as múltjára úgy emlékezteti az olvasókat, hogy nem teszi hozzá az ügynökmúltja megszépítésére szolgáló saját legendáját. Morvay azt írta, hogy a perrel „tisztára akarja mosni” az ügynökmúltját. Ezért csalárd módon másért perelt, mint amire használni akarja.
Morvay hazug, uszító, gyűlöletkeltő könyvekkel, konteókkal és cikkekel fertőzi a közéletet
Morvay ürügyként használt fel egy kiforgatható mondatot arra, hogy egy kedvező ítélettel azt a látszatot kelthesse, mintha az ő III/III-as ügynökmúltját nem lehetne leírni szépítés nélkül. Ezért Ungváry Krisztián az övére felcsatolhat egy újabb bírósági skalpot, amely az eddigi összes ügynökperen túltesz: ezúttal ugyanis egy olyan III/III-as ügynök múltjának eltörléséhez asszisztál a bíróság, akinek az ügynökmúltja bizonyított, s maga sem tagadja.
Ennek logikája is bravúros, igazi ügynöki munka. Morvay ugyanis azt állította, hogy ő egy „pozitív erkölcsiségű” ügynök. Ez egy új kategória a besúgók történetében. Mégpedig azért, mert állítása szerint ő „bevallotta”, „nyilvánosságra hozta”, ami ellensúlyozza az ügynöki múlt tényét. Morvay képzeletében ezzel az ügynökmúlt súlyát, jelentőségét veszti, ő maga pozitív hős, akit ünnepelni kellene. Mert szerinte az ügynökmúltnak van nevagítv és pozitív oldala, s a kettő kiegyenlíti egymást. Ez az ügynökmúlt megszépítésének új fejezete lenne.
Mondani sem kell, hogy az ügynökmúlt tényén nem változtat, hogy Morvay bevallotta vagy nem. Voltak, akik soha nem voltak ügynökök, illik megkövetni Torgyán Józsefet, aki 1957-ben tudott nemet mondani a beszervezésre. Míg Morvay 1985-ben lépett be. Állítólag, amit a bíróságon előadott, „kényszerítéssel”. Olyan zenekarok dalainak barátok számára történt lemásolása miatt történt az állítólagos „kényszerítés”, melyek nyilvános koncerteket adtak és a mozikban játszott silkerfilmekben szerepeltek.
Morvay azonban a Hit Gyülekezete kisegyházi teológiai újságjában leírta, hogy amikor a beszervezése történt egy hét gondolkodási időt kapott. Mint kiderült, erre nem is lett volna szükség, mert ő akár azonnal aláírt volna. Ezt mondta erről:
“a fő ok, amiért tudtam, hogy igent fogok mondani, az a titkos vágy volt, hogy ezáltal én is emberek élete felett kapok hatalmat. Ez a gondolat teljesen megigézett, alig vártam, hogy leteljék az egy hét.”
Ezért lett a „kényszerítéssel” beszervezett Morvay III/III-as ügynök. Ennél aljasabb indok és motívum nem létezik. Amit ő bevallott, az nem az ügynökmúlt, hanem ez a motívum. A Közgázon a diáktársairól, a Rajk László Kollégium összejöveteleiről, politikai eseményekről adott jelentéseket. Ezeket saját kezűleg írta, a fedőnevével aláírta, és röpke másfél év alatt kétszer is BM-jutalmat kapott érte. A legmocskosabb indíték mellett, szorgalmas és kiváló ügynöki munkát végzett. Ilyen embernek nincs helye a közéletben, magától kéne csendben visszavonulnia, ha valóban „megtért” volna.
Ezt a jellemet és ezt a tényt törölné el, és semlegesítené szerinte az, hogy ő ezt bevallotta. Ennek a története a következő. Morvay saját bevallása szerint már négy éve járt az akkori barátnőjével, későbbi feleségével. A barátnője azonban megtért Budaörsön, az akkor még illegalitásban működő Hit Gyülekezetében, s ezért Morvayt elhagyta. Morvaynak ez okozott súlyos lelki problémát, és a barátnője után ment a Hit Gyülekezetébe.
Az világos volt, hogy ügynökként nem mehet oda, mert akkor jelentenie kell a barátnőjéről és a földalatti gyülekezetről is. Ezt már nem vállalta. Gyakorlatilag a barátnője és a III/III-as Csoportfőnökség között kellett választania. Jól döntött, az egyébként is kedves hölgyet választotta. Ezért előbb ki kellett lépnie a hálózatból, amit könnyedén megtett. Ugyanilyen könnyedén a belépést is megtagadhatta volna, ha nem akar másokat titokban rendőrkézre adni.
Morvay ezután „bizonyságtevés” keretében a földalatti, illegális Hit Gyülekezete igencsak szűk nyilvánossága előtt bevallotta, hogy ügynök volt. Aki ismeri a kisegyházi körökben zajló „bizonyságtételeket”, az tudhatja, hogy ilyenkor a hangsúly a megváltáson van, és az illetőnek a feltárulkozás nem kínos szembenézéssel, hanem megdicsőüléssel jár. Morvay is elmondta, megtapsolták érte. Azért is jutalmat kapott a BM-től, mert besúgó volt, és azért is jutalmat kapott a kis vallási közösségben, mert bevallotta. Ez lenne az a „nyilvánosságra hozatal”, ez a „szembenézés”, ami erkölcsileg eltörli a dicstelen ügynökmúltat.
Miután a III/III-as Csoportfőnökség megszűnt, Morvay 1990-ben hasonló bizonyságtevés formájában ezt leírta az Új Exodus című belterjes, senki más által nem olvasott gyülekezeti teológiai kiadványban is. Ez szintén a gyülekezeti tagoknak szólt, azzal a céllal, hogy Istent dicsőítse: lám, ügynökök is megtérnek. Morvay a gyülekezetben újabb jó pontokat szerzett. Ezt vélelmezi Morvay „nyilvánosságnak”, s „nyilvánosságra hozatalnak”, ami eltörli végképp a múltat.
Morvay megtérésnek álcázva könnyen megszabadult az ügynökmúlt terhétől, és ma még azt is elvárná, hogy tiszteljék érte. Csakhogy a megtérés az bűnbánattal jár, és az ügynöki jellegű munkával történő végleges szakítással. Morvay pontosan tudja, hogy a társadalom értékítélete szerint volt III/III-as ügynöknek nincs helye a közéletben. Erről szólt az 1994. évi átvilágítási törvény, amelynek alapján az átvilágító bírák fel is szólították őt arra, hogy a közvéleményt befolyásoló tevékenységét fejezze be, ha megtért, ha nem tért meg. Éppen az bizonyítaná a megtérését, ha ezt alázatosan tudomásul veszi és visszavonul. De nem ezt tette.
Morvay egyike azoknak, akiket az ügynökmegmaradás törvénye alapján újrahasznosítottak. Ügynök nem vész el, csak átalakul, Morvay megtérés helyett szerény véleményünk szerint csak „tartótisztet” cserélt. Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze „ügynöke”, aki gátlástalanul szolgál ki minden megbízást. Amikor a Hit Gyülekezete még „az SZDSZ fiókegyháza” volt, akkor Morvay nagy liberálisként nyomult. Ma a Hit Gyülekezete a Fidesz és Orbán támogatója. Morvay ma meggyőződéses illiberális agitátor, de holnap megváltozik liberálissá, ha az lesz az igény.
Morvay veszélyességére már Uzoni Péter, a Hit Gyülekezete fiatalon elhunyt elnöke felhívta a figyelmet. Mindent elkövetett, hogy Morvayt Németh Sándor vezető lelkész környezetéből eltávolítsa, mert Morvay az internetről szedett álhírekkel, s őrült összeesküvés-elméletekkel manipulálta Németh Sándort, aki szélsőjobboldali sorosozásnál, antiliberális, Európa-ellenes és demokráciaellenes propagandánál kötött ki. Ez megjelent a Hit Gyülekezetéből menekült volt vezetők „Fehér könyvében” is. A mértéktartó, köztiszteletben álló Uzoni Péter olyat is csinált, hogy istentisztelet elején odasúgta, hogy „Morvay egy gengszter, add tovább”. Egy embert nem engedett Uzoni Péter a halálos ágyához: Morvayt.
Uzoni Péter bicskája is beletörött Morvayba, mert Németh Sándor ezt szereti, és lelki társra talált benne. Inkább hagyta szétszakadni a gyülekezetét, de mint egy „drogos”, nem tudott megszabadulni Morvay sokkoló álhíreitől, az adrenalinját emelő összeesküvés-elméleteitől. Morvaynak így jelentős szerepe van abban, hogy a Hit Gyülekezete kettészakadt. Morvay Németh Sándort pörgette, aki viszont teljesen azonosult ezzel, így övé a felelősség, s Uzoni Péter szerint Morvay álhírei váltották fel a Bibliát.
Ez azonban kisegyházi belügy lenne, ha Morvay a Hit Gyülekezete médiáján keresztül nem gyakorolná ugyanezt az ügynöki jellegű tevékenységet a széles nyilvánosságban. Álnéven és név nélkül vezet szélsőjobboldali blogokat, közük van a magyar Breitbarthoz, az orosz álhírek és orosz propaganda ATV-be való becsatornázásához. Morvay szerkeszti és fordítja az olyan szélsőjobboldali összeesküvés-elméletekről szóló könyveket, mint a hírhedt Udo Ulfkotte könyvei, és ő menedzselte a holland szélsőjobboldal vezérének, Geert Wilders-nek a gyűlöletkönyvét, Wilders magyarországi turnéját, amely a Fidesz választási kampányának egyik nyitánya volt.
Ez nem újságírói tevékenység, nem is egyházi tevékenység, ez ügynöki jellegű munka. Ez az oka annak, hogy Bartus László, aki ismeri Morvay Hit Gyülekezetén belüli tevékenységét is, figyelmezteti a közvéleményt arra, hogy aki a közéletet mérgezi, volt III/III-as ügynök, aki az új „tartótisztje”, Németh Sándor utasításait hajtja végre. Manipulálják a közéletet, a pártviszonyokat, beavatkoznak a választásba, kapcsolatban állnak olyan gyanús figurákkal, akik a Fidesz akaratát hajtják végre az MSZP-n belül.
Bartus László már a Fesz van című könyvében figyelmeztetett arra, hogy a Hit Gyülekezete nemcsak egyház, hanem egy illegális párt és illegális „titkosszolgálatként” is működik. Nem nyilvános a gyülekezet rejtett politikai tevékenysége, átláthatatlanok a pénzviszonyai. Ez az oka annak, hogy Bartus László, mint a Hit Gyülekezete jó ismerője, ezekről tájékoztatja az olvasót, benne a volt IIII/III-as ügynök tevékenységéről is. Ez utóbbi összhangban áll az átvilágítási törvénnyel, amely szerint nyilvánosságra kell hozni a közvéleményt befolyásoló volt IIII/III-asok ügynöki múltját, ha azok nem vonulnak vissza a közéletből.
Ezt pedig nem csupán egyszer kell megtenni, hiszen azt már régen elfelejtették. Azóta már felnőtt egy új generáció. Ezért, amikor Morvay megjelenik, akkor a nyilvánosság figyelmét fel kell hívni arra, hogy aki most és itt manipulálja a közéletet, az volt III/III-as ügynök. Ez a sajtó feladata, ez közszolgálat. Németh Sándor azonban a sajtóban megjelenő minden kritikát „támadásnak” tekint, holott ez a sajtó működése. Aki a közéletet befolyásolja, azt a sajtó ellenőrzi, tűrnie kell a nyilvánosság kontrollját.
De Németh és a Hit Gyülekezete a legalpáribb módon támadja a sajtót. Nemcsak Bartus Lászlót, hanem a 444.hu-t és mindenkit. De Bartust különösen, mert túl jól ismeri őket, és elmenekült a Hit Gyülekezetéből. Ezért a legaljasabb módon próbálják lejáratni. Bartus már 2010-ben megírta, hogy Németh lepaktált Orbánnal, az ATV hamis, amit ma már az egész sajtó tud, és megírt. Bartus László újságíróként egy fontos jelenségre hívja fel a figyelmet.
Egy ilyen cikkben írta le azt a jelzős szerkezetet, amiért Morvay beperelte. Ez egy kérdésre adott válaszban hangzott el. Ez volt a kérdés: „S hogyan lehet a HVG a Hit Gyülekezete szócsöve?” A válasz pedig ez: „Csak meg kell nézni a Hit Gyülekezete médiáját, milyen szoros a kapcsolat például az iszlamofóbiás Seres Laci és az utolsó aktív III/III-as ügynök Morvay Péter (fedőneve: “Hartmann László”), Németh Sándor legbizalmasabb munkatársa, személyi titkára között. Ezen kívül már csak az orbánista és a szélsőjobboldali médiába van ilyen bejárásuk, azokat mozgatják.”
Ez azt jelenti, hogy a HVG azért lehet a Hit Gyülekezete szócsöve, mert Morvay egy olyan volt III/III-as ügynök, aki ma is aktív ügynöki jellegű tevékenységet végez, méghozzá az utolsók egyike, vagy az utolsó, aki ilyen munkát folytat. Ebből a szövegkörnyezetből vette ki Morvay azt a jelzős szerkezetet, hogy „utolsó aktív III/III-as ügynök”, elszakítva a cikk egészétől.
Ezután a delphoi jósdához hasonlóan kiforgatta a jelentését, mintha a szerző azt mondta volna, hogy ő volt az utolsó távozó III/III-as ügynök, miközben utolsó távozó ügynök nem is volt. A másik jelentés, amit Morvay adott neki, hogy ő ma is a 28 éve nemlétező III/III aktív ügynöke. Ezek az értelmezések köztudomású és történelmi tényeket tagadnak, nem valóságosak. A kiforgatható szöveget perelte Morvay, de a sérelem, amit ezzel orvosolni akar, nem ez.
A sérelme az, hogy ő már felszólította Bartus Lászlót, hogy „ne hamisítsa meg” a III/III-as múltját azzal, hogy őt, a III/III-as ügynököt, III/III-as ügynöknek nevezi, anélkül, hogy leírná azt is, hogy ő bevallotta, az ügynökmúlt ezzel elmúlt, mintha meg sem történt volna. Csakhogy a fenti tények cáfolják ezt. Ezért Bartus László szerint a jövőben is minden alkalommal emlékeztetni kell az átvilágítási törvény szellemében arra, amikor Morvay uszító, hazug és gyűlöletkeltő manipulációt folytat, hogy ezt egy volt III/III-as ügynök teszi.
Maga a bírósági eljárás egy komédia volt, ahol az alperes minden indítványát elutasította a bíró, Morvay minden hazugságát pedig mindenféle bizonyíték nélkül elfogadta. A per során kiderült, hogy Morvay hazudott a bíróságnak arról, hogyan szervezték be, miért lépett ki, s az is hazugság volt, hogy a kilépése miatt kirúgták a Közgázról, mert maga vallotta be azt, hogy halasztott. Mindennek semmi következménye nem lett.
A per a bolondokházát idézte az ügynöki csúsztatásokkal, és erősen megkérdőjelezte a bíró elfogulatlanságát is, aki meg sem hallgatta az alperest, így ítélte el. Azt mondani sem kell, hogy az akadémiai nyelvész szakértő véleményét sem vette figyelembe a bíróság, melynek alapján Morvay rosszhiszemű és csalárd keresetét azonnal el kellett volna utasítani.
A per sértette a polgári eljárások alapelveit. Az ítélet nem jogerős, Bartus László fellebbez.
