Nem tudta Orbán Magyarországon tartani a menekülteket, bármennyire szerette volna. Most kihirdetnek egy válsághelyzetet úgy, hogy nem is lesz menekült az országban. Akik erre tévednének, azokkal azt kell tenni, amit szögesdrót, a Keleti pályaudvar és Bicske nélkül is tenni kellett volna az első perctől kezdve: továbbsegíteni őket a célállomásuk felé. Nem kellett volna Magyarország területén 71 embernek meghalni. A halálukért Orbán Viktor a felelős, nem az embercsempészek, s főleg nem az áldozatok, ahogy azt egy megjegyezhetetlen nevű és kinézetű senki állította.
Orbán vereséget szenvedett minden területen. Bedöglött a propagandája, mert a menekültek nem akarták elvenni senki munkáját, eszük ágában sem volt a magyar kultúrát átalakítani, s ami a legfontosabb: ezek az üldözött földönfutók példát mutattak a magyaroknak emberségből, szolidaritásból, tisztességből. A magyarok által lenézett és megvetett közel-keleti menekültek sokkal intelligensebbek voltak és magasabb emberi értékeket mutattak fel, mint a dölyfös magyarok. Ők nem bántottak senkit, őket ok nélkül bántották: megtámadták, megverték, meglopták, kirabolták, és még halálukat is okozták. Magyarország elégtelenre vizsgázott.
Orbán még ennél is nagyobb nullának bizonyult, akiről kiderült, hogy nem képes kormányozni sem, alkalmatlan egy helyzet megoldásra. A helyzetet végül a menekültek oldották meg, és ez okozta Orbán legnagyobb erkölcsi és politikai bukását. De még ennél is jobban megbukott morálisan a lakosság magát „ellenzéknek” képzelő része. A menekültek ellenállásban mutatott példamutatása megszégyenítette a magyar embereket. Orbán azt hitte, hogy a szíriai menekültek is úgy viselkednek majd, mint a magyarok. Összecsinálják magukat és mindent eltűrnek. Ezek a nincstelen földönfutók azonban tükröt állítottak az Orbán-rendszer minden szennyét és aljasságát eltűrő magyar népnek. Megmutatták, hogy mennyire gyávák, jellemtelenek, megalkuvók, gyengék. Bebizonyították egy hét alatt, hogy a legkisebb ellenállás meghátrálásra kényszeríti Orbán fasiszta rendszerét. Ezzel bizonyították, hogy a ballib médiaelit minden ezzel szemben elhangzott okoskodása hazugság.
Azért sajnálhatjuk, hogy a menekültek végül távoztak, mert ha maradnak, ezek egy hónap alatt megdöntötték volna Orbán rendszerét. De mégis jobb, hogy mentek, mert a magyarok nem tudtak volna mit kezdeni a szabadságukkal úgysem. Mászrészt ez a magyar nép nem érdemli meg, hogy mások kaparják ki neki megint a gesztenyét. Egymást nem ismerő menekültek egy óra alatt nagyobb szolidaritást alakítottak ki egymás között, mint Szűzmária országának önmagától eltelt népe. Elképzelem, ha ezek a menekültek magyarok lettek volna egy idegen országban, hasonló helyzetben, mi történt volna. Nagyon nem is kell elképzelnem, elég az amerikai magyarokra nézni, ahol a legkisebb szolidaritás, szeretet nincs, de annak még egy apró szikrája sem, legfeljebb mások közös gyűlöletében találnak egymásra. Aki nem hiszi, nézze meg, hogy amikor Manhattanben a Second Avenue-n megy egymással szemben két magyar, és meglátják egymást, az egyik átmegy a túloldalra.
Látom néha az interneten, hogy szerény személyemet „magyargyűlölőnek” nevezik oktalan emberek. Ez nem „magyargyűlölet”, hanem „magyarszeretet”, mert fáj, amit látok, és szeretném jobbnak ismerni a népemet. Ha nem szeretném, nem ostoroznám, hanem hidegen hagyna, legfeljebb nevetnék rajtuk. Az igazi „magyargyűlölők” azok, akik ennek a népnek a legrosszabb tulajdonságait védelmezik, pontos „j”-vel írják a hülyét, és a közösségi média megjelenése előtt az izsáki borozóban tarthattak afféle disszertációkat, amilyenekkel ma naponta szennyezik az internetet. Ezek az emberek jobb időkben legfeljebb a kocsma vagy a budi falára írogathattak volna. Ma ők képviselik a nemzetet, és mondják meg, ki a magyar.
Visszatérve: ezek a menekültek legyőzték Magyarországot. 71 kivételével túlélték, ami nem kis dolog, elhagyták, morális győztesként távoztak, és úgy hagyták ott a magyarokat az ő Orbán Viktorukkal, hogy a földönfutó emberek sajnálattal nézhettek vissza rájuk, hogy egy ilyen ocsmány helyen kell élniük, ahol így bánnak az emberekkel. S joggal érezhettek volna megvetést a magyar néppel szemben, amely Európa közepén tűri mindezt. Ha csupán meghallgatták Orbán hazudozásait, vagy elolvasták azt angolul a világsajtóban, mondhatták, hogy ez a pali nem különb, mint azok, akik elől ők menekülnek. Csak a magyarokban nincs annyi kurázsi, mint bennük. Ami 2010 óta Magyarországon történt, annak a tizede elégséges indok lett volna, hogy a magyarok milliói viselkedjenek úgy, ahogyan a menekültek.
De a magyarokat semmi nem érdekli, csak a mai kaja, nincs bennük semmi azokból az erényekből, amelyek egy szíriai anyát arra késztetnek, hogy kisbabájával átszelje a tengert, átgyalogoljon egy földrészt, mert emberként akar élni. A magyarok nem akarnak emberként élni. A magyarok szélsőségesnek nevezik azokat, akik azt mondják: hogyan tűrhetitek mindezt? A magyarok nem hisznek abban, hogy ha a menekültekhez hasonlóan ellenállnak, nemet mondanak, nem engedelmeskednek, akkor ez a rendszer összeomlik, mert nem tud velük mit kezdeni. A magyarokban nincs ennyi bátorság, vagányság, őszinteség, felháborodási képesség, hanem csak számítás, sunyiskodás, simliskedés, hazudozás, mellébeszélés.
Megtanultam tisztelni ezeket az embereket, akik a világot átszelve keresnek emberi életet maguknak. Megfigyeltem, mennyire meglepődtem azon, hogy ezekben az országokban nem csupán a híradófelvételekből ismert zászlóégetők élnek. A hírfogyasztó egy képzetlen, elmaradott embermasszának képzeli az ott élőket. Ezt sugalmazták Orbán primitív plakátjai is. De azt kell mondanunk, ezek a menekültek olyan emberi értékeket mutattak fel, amelyekből a magyarok csak tanulhatnak. Emlékeztetnék az ősmagyar bunkóság által megvetett apára, aki a sínek közé vetette a feleségét és a csecsemőjét, majd maga is odafeküdt. Minden elismerésem az övé: ez az ember azt mondta ezzel a maga nyelvén, hogy megértse a hülye magyar rendőr is, hogy „inkább meghalok az egész családommal együtt, de nem engedelmeskedem”. Ez erény, ez tartás, ez gerinc és ez jellem az elnyomással és diktatúrával szemben. Ez hiányzik a magyarokból.
S ahhoz, hogy valaki tehetetlenségéből ezt tegye, ahhoz nagyon bumburnyákul kell viselkedni vele szemben. Ezekből az országokból nem egy képzetlen embermassza érkezett Magyarországra, hanem magasan kvalifikált, jól képzett emberek, értelmiségiek, szakemberek, rengeteg értékes ember, akiket inkább lasszóval kellett volna fogdosni, hogy maradjanak. Ezeknek az embereknek most megvan a véleményük Magyarországról. S a mindenkinél okosabb magyar népet tájékoztatjuk arról, hogy a bicskei esetről készült videó nem változtatja meg egy nyugati ember véleményét a történtekről. Nem hiszi, hogy a családját inkább a vonat elé hajító ember a hibás. Az a hibás, aki ilyen helyzetet teremt. A menekültügy kíméletlenül rántotta le a leplet, nemcsak a pofára esett diktátorról, a jellemgyenge, haszonleső magyar népről, hanem e nép jelentős részének minden értelmet felülhaladó butaságáról is.
Mindezt fájdalommal és szomorúan írom, mintegy az írástudók felelősségével emlékeztetve a néptől elszakadt magyar értelmiséget, hogy az értük nem viselt felelősség borzalmas állapotokat idézett elő. Megjegyzem, ez nép 25 évvel ezelőtt, a Kádár-rendszer végén még sokkal jobb állapotban leledzett, intellektuális szintje sokkal magasabb volt. Talán mégsem volt hiábavaló a közművelődés, a népművelés, talán mégis kár volt bezárni a kultúrházakat, a mozikat, könyvtárakat, leépíteni az oktatást, és kár volt divatáru boltokat nyitni a helyükön. Egy emberöltő alatt ez a nép elbutult, elsivárosodott és iszonyatosan alacsony intellektuális szintre süllyedt vissza. Talán az olvasás, a művészfilmek, az értékesebb kultúra, mégiscsak alakította és formálta ezt a népet. Megjegyzem: ez annak nyomán lett szembeötlő, hogy lenézett, megvetett, otthonukat, mindenüket elveszített közel-keleti emberek néhány ezres populációja kontrasztot állított.
A magyar értelmiség pénzt keresni, szerepelni., okoskodni és végeláthatatlan ideig pofázni szeret. Egymásnak. Ennek a népnek a színe-java, amely akárhány doktori fokozatot odatehet a neve mellé, meg sem közelíti emberi értékekben azokat, akik nekiindultak a Keletiből gyalog, tisztelet a minimális kivételnek. Különösen nem annak az embernek a morális tartását és emberi értékeit, aki szívszaggató módon a csecsemőjét és a feleségét is a sínek közé vágta inkább, semmint hogy ilyen szemét embereknek engedelmeskedjen, s eltűrje azt, amit kigondoltak felőle. A magyarok elszalasztották a lehetőséget, hogy felnőjenek a menekültek mellé, és egyre nagyobb tömegben csatlakozva a gyalogos menekültekhez, elsöpörjék ezt az embertelen és primitív rendszert. Ebből az következik a logika szabályai szerint, hogy nem a rendszer primitív és embertelen, hanem a magyar nép többsége.
Ezek a menekültek, akik most elmentek és otthagyták leforrázva a magyarokat, arra a törvényre, amit most Orbánék az álellenzék asszisztálása mellett a parlamentben megszavaztak, egy emberként úgy válaszolnának, hogy együtt rongálnák meg a szent kerítést. Csukják le őket. Ezek egy hónap alatt megbuktatnák a felcsúti törpét.
Ha tíz ilyen ember lenne Magyarországon, akkor az embernek is alig nevezhető teremtmények, mint Orbán, Rogán, Lázár, Kósa, Kocsis, Pintér, Hende, Gulyás, Kovács szófosó, Szijjártó és társaik, már régen Nicaraguában könyörögnének menekültstátuszért.
De nincs. Egy sincs. Csak gyáva, öntelt, képmutató, simliskedő, önző és okoskodó hülyék vannak. És ez a krémje.
