Móricka összekeverte az egyéni jogokat az egyedülléttel

Orbán Viktor Demográfiai Csúcson mondott beszédét nem elemezzük, mert nem üti meg azt az értelmi szintet, amelyet elemzésnek érdemes alávetni, az egyébként is kizárólag szélsőjobboldali politikusok részvételével megtartott propagandarendezvénynek semmi köze a demográfiához. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka Orbán nyugatellenes és a antiliberális beszéde, amelynek egyetlen gondolatát emelnénk ki, amit már nem először erőltet a magát nagy gondolkodónak képzelő, de inkább csak Mórickára emlékeztető zsebfilozófus.

Erre viszont azért térünk ki, mert az egyébként jogvégzett Orbán alapjaiban kérdőjelezi meg a jog alapját, az emberi méltóság tiszteletét és az abból eredeztetett egyéni jogokat. Ezek egyetemes emberi jogok néven kerültek be az emberi civilizációba, kifejezve azt, hogy „ezek a jogok minden embert fajra, nemre, bőrszínre, vallási és egyéb lelkiismereti meggyőződésre, származásra, vagyoni helyzetre, stb. tekintet nélkül megilletnek, és függetlenül attól, hogy mely régióban, mely országban, milyen társadalmi berendezkedésben élnek”.

Ezzel szemben Orbán azt állítja, hogy „a nyugati elitek gondolkodása agyrém a kelet-európaiaknak”. Orbán ezúttal nem magyarországgal és a magyar néppel, hanem a „kelet-európaiakkal” azonosítja magát, méghozzá a felvilágosodáskor megfogalmazott egyetemes emberi jogokat illetően. Nem hisszük, hogy ezt egy értelmes szlovák, cseh, lengyel vagy román ember így gondolná. De az egyéni emberi jogok egyetemességét általában ázsiai diktatúrák kérdőjelezik meg, méghozzá „kulturális különbségekre” hivatkozva. Orbán ugyanezt teszi, csak Európa közepén.

A szakirodalom szerint „az emberi jogok egyetemessége ellen általában nem annyira az érintett népek, mint az ezeket a jogokat semmibe vevő vezetőik tiltakoznak”, nem olyen ravasz dolog ez, mint ahogy Móricka képzeli. Orbán azt mondta, hogy „a nyugati politikai életet, a diskurzust a liberálisok két lépésben meghekkelték”. A meghekkelés lényege, hogy „elterjesztették, az egyén a legfontosabb, zsarnokságot látnak a nemzetben, családban, istenhitben, mindenben, ami az egyént korlátozza”.

Ez csúsztatás maga a meghekkelés, mert a zsarnokság nem a nemzet, a család, az istenhit, ami az egyént korlátozza (a liberális egyéni szabadságjogok sem korlátlanok, Móricka), hanem az, amikor bármilyen ideológia nevében az egyének olyan jogait sértik, amelyek az egyetemes emberi jogok részei, amelyek minden civilizált jogalkotás alapjai. Minden ember elfogadja az együttélés korlátait, azok nem jelentik az egyetemes emberi egyéni jogok sérelmét. Ez két teljesen külön dolog, de Orbán összemossa a kettőt.

Móricka ezután a felvilágosodás óta minden polgári jog alapjául szolgáló egyéni jogoktól eljut az egyedülléthez, és azzal azonosítja. A 444.hu tudósítása szerint ezt mondta: „A családi együttélés korlátot is jelent, de nélküle nincs szabadság sem. Aki egyedül van, nem szabad, hanem magányos.” A családi együttélés korlátai során nem sérülnek (nem sérülhetnek) az egyéni jogok, a korlátok nem az egyéni jogok sérelmét jelentik. Az egyéni jogok alapjait az „Emberi és polgári jogok nyilatkozata”, valamint az „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” tartalmazza. Ezek nem sérülhetnek.

Az egyéni jogok tehát nem azt jelentik, hogy valaki egyedül van, amitől magányos lesz. Azt jelenti, hogy miközben családban, társadalomban, kisebb-nagyobb közösségekben él, nem sérülhetnek bármely ideológia nevében az alapvető emberi egyéni jogai, például az, hogy a „törvény előtt mindenki egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez”, s ez már alapvetően sérül az Orbán-rendszerben, méghozzá alaptörvénybe iktatva. Ahogy a lelkiismeret és a világnézet, vagy a vallás szabadsága is. Ez nem magányt jelent, hanem emberi méltóságot.

Hogy a témánál maradjunk, a szexuális kisebbségek és a transzgenderek jogai nem érvényesülhetnek, mert Orbánnak agyrém, hogy nekik ugyanolyan jogaik legyenek, mint másoknak. Ez Móricka a kelet-európaiak gondolkodásával azonosítja, miközben ez fasiszta és náci bunkók, primitív zsarnok diktátorok gondolkodása, függetlenül attól, hogy Nyugaton vagy Kelet-Európában élnek. Ez a beszéd azonban alkalmat terem arra, hogy az olvasók ismerjék meg azokat az egyéni jogokat, amelyeket Orbán ócsárol, mint a kelet-európaiaktól idegen gondolkodást.

Ezek nem egyedüllétet és magányt jelentenek, hanem emberi méltóságot, amely minden polgári és személyiségi jog alapja, még a magyar jogrendben is. Az első nyilatkozat a felvilágosodás terméke és a francia polgári forradalom legnagyobb szellemi terméke, a második az ENSZ tagállamok által, így Magyarország által is elfogadott és aláírt nyilatkozat, amely azt tartalmazza, hogy egyetemes événnyel bír mindenkire a világon, bárhol él. Még Kelet-Európában is.

Ideje lenne, ha valaki megmondaná ennek a bunkónak, hogy ne keverje az egyéni jogok tiszteletben tartását az egyedülléttel, az egyetemes emberi jogok érvényességét pedig ne vitassa el Kelet-Európától és a magyaroktól, csak azért, mert ő egy primitív fasiszta diktátor tuskó, aki sérti ezeket az egyetemes emberi jogokat és értékeket. Magát az emberi minőséget és létet kérdőjelezi meg, amelyek évszázadok óta az emberi együttélés szabályai. Érdemes elolvasni a ENSZ nyilatkozat bevezetőjét, hogy miért adták ki ezt a nyilatkozatot. Az ilyen bunkó zsarnokok miatt, mint Orbán.

Emberi és polgári jogok nyilatkozata

1. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.
2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás.
3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.
4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.
5. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
6. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.
7. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell – s ha ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele.
8. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.
9. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.
10. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti.
11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.
12. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik.
13. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közt egyenlően kell elosztani.
14. A polgároknak saját személyükben vagy képviselők útján joguk van e közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani s azt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát.
15. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.
16. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs.
17. Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg – ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Bevezető

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,

Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben a félelemtől és nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,

Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,

Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejlődésének előmozdítása,

WTekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást, és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,

Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletben tartását,

A KÖZGYŰLÉS kinyilvánítja az EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATÁT, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és alkalmazását mind a tagállamok népei körében, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei körében.

1. cikk
Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

2. cikk
A jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak vagy területnek a politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

3. cikk
Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

4. cikk
Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden formája tilos.

5. cikk
Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

6. cikk
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát mindenhol elismerjék.

7. cikk
A törvény előtt mindenki egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkit egyenlő védelem illet meg a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

8. cikk
Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

9. cikk
Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

10. cikk
Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

11. cikk

1. Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen meg nem állapítják.
2. Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

12. cikk
Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, otthonába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

13. cikk

1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.
2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

14. cikk

1. Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.
2. Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.

15. cikk

1. Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.
2. Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

16. cikk

1. Mind a férfinak, mind a nőnek a nagykorúság elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.
2. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.
3. A család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.

17. cikk

1. Minden személynek joga van a tulajdonhoz, mind egyénileg, mind másokkal együttesen.
2. Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

18. cikk
Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk

1. Minden személynek joga van a békés célú gyülekezés és egyesülés szabadságához.
2. Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.

21. cikk

1. Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.
2. Minden személynek egyformán joga van ahhoz, hogy saját hazájában közszolgálati tisztséget betöltsön.
3. A közhatalom tekintélyének az alapja a nép akarata; ennek az akaratnak tisztességes, rendszeres, az általános és egyenlő szavazati jogot és a titkos szavazást biztosító választásokon vagy más, a szavazás szabadságát egyenértékűen biztosító eljárás alapján kell kifejezésre jutnia.

22. cikk
Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz, továbbá jogosult arra, hogy – az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés révén, és az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival összhangban – a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogai érvényesüljenek.

23. cikk

1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
2. Mindenkinek joga van egyenlő munkáért egyenlő bért kapni, bárminemű megkülönböztetés nélkül.
3. Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő megélhetést biztosít, és amelyet szükség esetén a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
4. Minden személynek joga van, hogy érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szakszervezet alapítson vagy szakszervezethez csatlakozzon.

24. cikk
Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és a rendszeres fizetett szabadságot.

25. cikk

1. Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ezen belül élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi ellátáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, továbbá joga van a szociális biztonsághoz, ha munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség, vagy tőle független más körülmények miatt elveszíti a megélhetését.
2. Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben kell részesüljön.

26. cikk

1. Minden személynek joga van az oktatáshoz. Az oktatásnak legalábbis elemi és alapfokon ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A szakoktatást és a szakmai képzést általánossá kell tenni; a felsőbb szintű oktatásnak mindenki számára – érdemei szerint – egyenlő feltételekkel nyitva kell állnia.
2. A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint támogatnia kell az Egyesült Nemzeteknek a béke fenntartása érdekében kifejtett tevékenységét.
3. A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó oktatás megválasztásában.

27. cikk

1. Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.
2. Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

28. cikk
Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes mértékben érvényesülhetnek.

29. cikk

1. Minden személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelyben egyedül lehetséges személyiségének szabad és teljes kibontakozása.
2. Jogainak gyakorlásában és szabadságainak élvezetében mindenki csak olyan korlátozásoknak lehet alávetve, amelyeket a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.
3. Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

30. cikk
A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, csoport vagy egyén részére jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsértésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.