Még csak a ciklus közepén vagyunk, de már kezdenek szállingózni a szemfényvesztő kimutatások arról, hogy Orbán paravánellenzéke képes lehet győzni a következő választáson. Ezek a hamis jóslatok menetrendszerint érkeznek, hogy még véletlenül se alakuljon ki a hivatalos ellenzéken kívüli ellenállás, ne jöjjön létre az Orbán-rendszer valódi ellenzéke, amely megkerüli Orbán hivatalos, lefizetett álellenzékét. Orbán és az ő derék ellenzéke úgy tartoznak össze, mint a fény és az árnyék, s amíg ez az ellenzék sikeresen hiteti el, hogy valaha is legyőzheti demokratikusan a diktátort, s az ország népe bennük bízik, addig Magyarországon jogállam, demokrácia és szabadság nem lesz.
A magyaroknak azt kellene megérteniük, hogy azért nem tudnak Orbánnal szembeszállni és tőle megszabadulni, mert közéjük ékelődik a hivatalos, lepénzelt, kollaboráns ellenzék, amely megakadályozza a valódi konfrontációt. Olyanok, mint egy lengéscsillapító, amely tompítja és elvezeti az ütéseket. Ha ez az ország valaha meg akar szabadulni Orbántól, először az Orbán hatalmát erősítő ellenzéktől kell megszabadulnia. Először a hamis ellenzéket kell legyőzni, mert addig Orbánnak a közlébe sem férnek. Orbán beállította a megvásárolt álellenzékét maga és a nép közé, akikkel négyévente szemfényvesztő színjátékot rendez, amit hamis módon „választásoknak” neveznek.
Az MSZP és a Párbeszéd által létrehozott Szociális Demokráciáért Intézet a Závecz Research-csel közösen készített elemzése szerint „teljes ellenzéki együttműködéssel, közös ellenzéki listával és kemény munkával verhető a Fidesz 2022-ben”. Felesleges volt ezt az intézetet létrehozni, s bármilyen vizsgálatnak látszó tevékenységet folytatni, mert a végeredményt előre megmondtuk volna. Ennek az intézetnek ez a dolga, hogy ezt az eredményt produkálja, s nem kell félni, az MSZP és a Párbeszéd által létrehozott intézet soha nem fog csalódást okozni a kenyéradó gazdáinak. Mindig ezt az eredményt fogja produkálni. Színjáték az egész, hogy hamis illúziót keltenek az emberekben, hogy rájuk számítsanak, ha meg akarnak szabadulni Orbántól.
Még soha semmiféle következménye nem volt annak, hogy a rezsim „ellenzéki” pártjai négyévenként győzelmet ígérnek, aztán simán vereséget szenvednek, mert nem is lehet másként. A rezsim hivatalos ellenzéke 2014 óta legitimálja az Orbán-rendszert azzal, hogy részt vesz egy csaló választáson, ahol a szabályok és a feltételek a Fidesz mindenkori kétharmados győzelmére vannak beállítva. Elfoglalják a helyet, de nem töltik be a szerepet. Azt a hamis látszatot keltik az országban, hogy Orbán demokratikus választás útján leváltható, s elhallgatják azt a tényt, hogy Magyarországon nincsenek demokratikus választások, s Orbánt nem lehet választások útján leváltani.
Fehéroroszországhoz képest annyi a különbség, hogy Orbán rendszere nem állandó 80 százalékos győzelmet hoz ki Orbánnak, hanem mindig centire pontosan kétharmadot. Orbánt segíti ebben az, hogy a magyar torz választási rendszer lehetővé teszi, hogy 50 százalék alatti szavazattal is kétharmados többséget lehet szerezni a parlamentben, amelyben az ellenzéknek még látszatjogai sincsenek. Parlamenti tevékenysége kizárólag a plenáris ülések meghekkelésére és performanszokra, valamint a rendszer legitimációjáért járó vesztegetési pénz felvételére szorítkozik.
A rendszernek azért sincs valódi ellenzéke, mert a kollaboráns álellenzéki pártok fenntartják azt a hamis reményt, hogy majd a következő választáson győznek. A lakosság pedig elhiszi ezt a hazugságot, vagy legalábbis úgy tesz, mintha elhinné, mert ez kényelmesebb. Amikor jön az újabb vereség, akkor mintha mi sem történt volna, egy kis vállhúzogatás után bevonulnak a jogaitól és funkciójától megfosztott parlamentbe, amelynek az a feladata, hogy Orbán egyszemélyes önkényuralmi döntéseit, a jogállam teljes lebontását „törvényes” látszatba csomagolja, hiszen a parlament „megszavazta”. Az a parlament, ahol tétre menő, lényegi vita nincs. Amit Orbán mond, azt a zombik megszavazzák, az ellenzék a jelenlétével azt a hamis látszatot nyújtja, mintha valódi parlament demokratikus törvényhozása szavazna meg alkotmányellenes döntéseket.
Az Orbán-rendszer lényege a demokratikus díszletek között működő diktatúra. A rendszer addig él, amíg ezt a hamis látszatot képes fenntartani. A parlamenti álellenzék a jelenlétével, a csaló választásokon való részvételével fenntartja ezt a hamis látszatot. Az Orbán-rendszer legerősebb támasza a kollaboráns álellenzék, amely legitimál egy törvénytelen hatalmat, amely államcsínnyel jött létre, amely megdöntötte az alkotmnyos rendet, egyetlen ember kizárólagos és kontroll nélküli hatalmát biztosítja. Ennek kölcsönöznek hamis látszatot, ezt rejtik el ország és világ szeme elől, hogy megkapják a pénzüket, amelyből eltartják (nem is akármilyen életszínvonalon) a megélhetési politikusaikat.
Ezért mindent eltűrnek, mindent elviselnek, mindent tudomásul vesznek, és hajlandóak bármilyen eltételek között résztvenni a választásokon, mert így juthatnak hozzá a következő négy évre a pénzükhöz. Ha Orbán hatalmát veszélyeztetné bármi, akkor valamilyen salátatörvénybe elrejtve hoznak egy újabb törvényt, amely kizárja annak elvi lehetőségét is, hogy bármilyen összefogással nyerjenek. Mivel a rendszer kontraszelektált kollaboránsai, ezért még azok sem szavaznak rájuk jó szívvel, akik szívesen megszabadulnának Orbántól, mert senki nem is hiszi, hogy alkalmasak lennének az ország vezetésére. Abban pedig senki nem reménykedhet, hogy képesek lennének a miniszteri székeket átadni felkészült és tekintélyes embereknek.
Mindezek egymást erősítő folyamatok. Az Orbán-rendszer velük együtt egy egész, amely kiválóan működik. Ez az ellenzék hasonló felelősséget visel, mint Orbán. Ha Magyarországon egyszer a törvénytelen, alkotmányellenes diktatúráért valaha is felelősségre vonás lenne, ennek az ellenzéknek Orbán mellett, a vádlottak padján lenne a helye. Legitimálta a diktatúrát, leplezte az államcsínyt. Egyesek „leleplezik” azt, amit Orbán nem is titkol, a szórakoztatóipar kategóriájába tartozik, a rendszer szükséges eleme és a legitimáció fontos része. Úgy kellenek a NER-nek, mint egy falat kenyér. Jól fizetik őket érte, jobban, mint a Vígszínház színészeit.
Igaz, nagyszerű alakítást nyújtanak. Igazi ellenzék soha nem ülne be egy ilyen parlamentbe, és nem járulna hozzá, hogy a diktatúrát demokratikus látszatba csomagolják. Az ellenzék feladata éppen ellenkezője: megvonni a legitimációt az önkényuralomtól. Ez az, amiért Orbán nem fizet. Ezért a hivatalos ellenzékére senki ne számítson.
