Fotó: Nem tudta az egyik jobbkéz, mit tesz a másik.
Szép hosszú életet élt, mielőtt 106 éves korában meghalt Brünhilde Pomsel, Joseph Göbbels náci propagandaminiszter egykori titkárnője. Még csak a rideg kórházi környezet sem nehezítette a távozását, hiszen müncheni otthonában, álmában érte a halál.
Szerény ember lehetett, mert noha 1942-től három éven át dolgozott Göbbelsnek, nevét csak 2011-ben ismerte meg a világ, amikor egy német napilapban interjút közöltek vele. 2016-ban pedig Christian Krönes forgatott róla dokumentumfilmet A German Life címmel.
A titkárnőt, mint mondta – és ez igen érdekes információ -, nem érdekelte a politika, csak ült és gépelt; az volt a dolga tudniillik. Ezen meg nincs mit szégyellni, ha egy titkárnő gépel. Különben is: dolgozott ő zsidó ügyvédnek is, csak hát az 1933-ban emigrálni volt kénytelen.
Ezután jöttek egy jobboldali nacionalista frontharcos emlékiratai, majd a berlini rádió (ehhez ugyan be kellett lépni a náci pártba), majd Göbbels.
A bukás után 5 évet ült börtönben, és csak ezt követően értesült a holokausztról.
Egyébként semmi meglepő nincs a dologban, mert ilyen nagyon gyakran megesett a világtörténelemben: Magyarországon például majd’ 10 millióan tudják, hogy volt kommunizmus, de én például nem értem, hogyan, mert kommunisták nem voltak hozzá.
Annak idején mindenki ellenálló volt, vagy csak úgy csinált, mintha kommunista lenne, valójában nem volt az, maximum papíron, a munka, a tanulás, az előre jutás miatt, de nem meggyőződésből. Ki érti, hogyan működhetett mégis a kommunizmusnak csúfolt rendszer négy évtizedig?
Ugyanilyen érthetetlen a fasizmus, valószínűleg a németek valahogy egy vákuumot hoztak létre, és kiszippantották az ország zsidó lakosságát, mert a magyarok ilyet soha, semmilyen körülmények között nem tennének, hogy elárulják, feldobják, kirabolják, megverjék, Dunába lőjék a honfitársaikat.
De várjunk csak…a németek közül is csak kevesen lehettek a beavatottak. Jól tartották a titkot, hogy még a propagandaminiszter (!) titkárnője is csak vagy nyolc évvel később tudta meg, mi történt 6 millió emberrel. Ezek a dolgok csak úgy csinálódtak.
Ki tudja, ki és mire fog emlékezni a mostani évekből…
Frau Pomsel szerint „akik ma azt állítják, hogy szembeszálltak volna a nácikkal, biztosan nem tették volna meg, mert a többség ma is olyan, mint ő, egy egyszerű ember.”
Ezzel véletlenül nem nehéz egyetérteni, az illusztrációt pedig a jelen szolgáltatja: a nácikkal szembeszállók aránya és összetétele semmit nem javult.
Majd utólag lepődünk meg nagyon, mikor tankönyvből tanítják – mert amikor történik, akkor magunktól sosem jövünk rá, milyen rossz nekünk és felebarátainknak.
