Orbán előre menekült és a saját bőrét mentette Novák és Varga lemondatásával, főképpen pedig az alkotmánymódosítással. Ezzel azonban észrevétlenül leleplezte önmagát. Azért is észrevétlenül, mert a jogállami érzék hiánya miatt nem zúdult fel az egész ország, hogy ezt hogyan képzeli? Eldönti a jogilag felette álló köztársasági elnök jogkörének korlátozását?
A lemondó beszédében is csúfondárosan „szuverenitásról” beszélő Novák Katalinról tudtuk, hogy Orbán marionettfigurája, Orbán bábja, holott szerepét tekintve a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom (Magyarországon mindkettő Orbán kezében van) ellensúlya. Neki kell jogi kontrollt gyakorolnia a parlament és a kormány tevékenysége fölött, nem fordítva.
Orbán azzal, hogy egy neki nem tetsző köztársasági elnöki döntés nyomán egyszemélyben a köztársasági elnök jogkörének korlátozását határozta el, leleplezte önmagát, hogy nem a köztársasági elnök gyakorol kontrollt felette, hanem ő gyakorol kontrollt a köztársasági elnök felett (is). Ez jogállamban közjogi nonszensz. Ezt nevezik diktatúrának.
Ez a demokratikus fékek és ellensúlyok, a hatalmi ágak megosztásának felszámolása, ami a demokrácia alapfeltétele. Orbán ezzel a bejelentésével bebizonyította, hogy diktatúra van Magyarországon. Az ő abszolút és korlátlan hatalma azonban annyira nyilvánvaló, hogy ezt sem ő, sem az ellenzéke, sem az ország lakossága észre sem veszi, mert már természetes.
Ez a populista bejelentés nagy sikert arathat a felcsúti kocsmában és Orbán futballcsapata öltözőjében, ám jogállamban elfogadhatatlan nonszensz. De már erre is azért kerülhetett sor, mert az elvileg tőle független köztársasági elnök döntése rá üt vissza, mert mindenki tudja, hogy Novák mögött ő áll, Novák neki alárendelten, az ő utasításait hajtotta végre.
Normális esetben a miniszterelnöknek semmi köze, ha a köztársasági elnök hoz egy rossz döntést. A miniszterelnökre az semmiféle hatással nem lehetne. De ahol az elnöknek nincs semmi önállósága, mert mindent Orbán utasításai szerint tesz, ott hat vissza a köztársasági elnök botránya arra az emberre, akinek a bábja. Mert akkor a rossz döntés mögött is ő áll.
Ebben az esetben azonban neki is le kellene mondania, hiszen a köztársasági elnök csupán az ő utasításait hajtotta végre. Ennek elkerülésére jelentette be az alkotmánymódosítást, a jogállami abszurdumot, hogy a miniszterelnök egy neki nem tetsző döntés miatt korlátozza a – jog szerint – felette álló köztársasági elnök jogköreit. Orbán maga a törvény.
Ahogy az is nevetséges, jogállami paródia, hogy az elvileg független köztársasági elnök lemondásáról ő dönt, nem a köztársasági elnök. Orbán hazarendelteette a köztársasági elnököt (!) Katarból, és közölték vele Orbán utasítását, hogy amint megérkezik, mondjon le. Ez demokráciában nem tehetné meg, hiszen nem áll a köztársasági elnök felett.
Arról nem beszélve, ami mindenki számára egyértelmű: nem a köztársasági elnök jogkörét kell szűkíteni, és a szájába rágni, mit tehet meg, hanem alkalmas köztársasági elnököt kell megválasztani, aki tud morális és felelős döntéseket hozni. A baj nem az elnöki jogkörökkel van, hanem az alkalmatlan személlyel, akit Orbán nevezett ki, és akit ő mozgatott.
Végezetül, meg kell említeni az ellenzéknek állított csapdát, mert jogállami szempontból az ellenzéknek a fentiek miatt el kellene utasítania a végrehajtó hatalomnak a köztársasági elnök jogköreit korlátozó szándékát, de ezt azonnal úgy állítaná be ez a pedofilvédelmező banda, hogy az ellenzék nem akarja megvédeni a gyerekeket a pedofiloktól.
Ahogy az Orbán-Novák-Varga pedofil-ügy kapcsán is azt hazudták, hogy az ellenzék nem támogatta a pedofilellenes gyermekvédelmi törvényt, ami nem igaz. Az ellenzék a kicsavart és melegellenessé tett pedofiltörvényt ellenezte, amely azonosítja a pedofíliát a melegekkel és egy szexuális kisebbséget kriminalizál, politikai okokból gyűlöletet gerjesztve ellenük.
Miután Orbán a családjához, a feleségéhez, az öccséhez, a katolikus egyházhoz, a felcsúti futballakadémiához közelálló K. Endre ügyét egy jogállamellenes alkotmánymódosítással próbálja lerázni magáról, ezközben sem tagadja meg önmagát, csapdát állítva az ellenzéki pártoknak, hogy döntsék el: az antidemokratikus alkotmánymódosítást vagy a pedofilok és bűntársaik védelmét választják.
Miközben itt rajtuk kívül senki nem védelmezte a pedofilokat, és Orbánon kívül senki nem vagdalja miszlikbe a jogállamot – ahogy azt Németh Péter fogalmazta a Népszavában. Ha van igazán mocsok ember Trumpon és Putyinon kívül a világban, azt Orbánnak hívják. Azt mondták, „pedofiloknak nincs kegyelem”, de van. Ők adták.
