Nehéz nem észrevenni, hogy Orbán Viktor nemzetközi szerepet játszik, amikor felkarolja a világ összes szélsőjobboldali pártját és kormányát, atyáskodik felettük, magához tartozónak mutatja őket, és ha kérik, ha nem, vezető szerepre törekszik. Az egymástól elszigetelt fasiszta pártokat, kormányokat igyekszik egy mozgalom részeinek feltüntetni. Tevékenységét Marxhoz lehetne hasonlítani, ha Orbánnak lenne bármilyen elméleti munkássága, de az nincs.
Nemzetközi tekintélye annak köszönhető, hogy elsőként tudott lenyomni egy nép torkán mindenféle ellenállás nélkül egy antidemokratikus rendszerváltást, tudta mindezt megőrizni a liberális demokráciák között az Európai Unióban és a NATO-ban.
Önjelölt vezető szerepe arra épül, hogy elsőként valósította meg a gyakorlatban a demokráciának álcázott diktatúrát, a kereszténységnek nevezett fasizmust. Szalonképessé tette a szélsőjobboldali eszméket, már amennyiben szalonképesnek lehet nevezni egy szélsőjobboldali tolvaj fasisztát, akinek elmebeteg követői vannak, de kétségtelenül jobban csomagolja, mint Csurka, ugyanazt. A világban eddig is voltak fura figurák, szörnyeteg pszichopaták, ellenforradalmak, puccsok, szélsőjobboldali fordulatok, hatalomváltások, de azok mind elszigeteltek voltak egymástól.
Orbán tevékenysége – teljes összhangban a Kreml törekvéseivel és az orosz titkosszolgálat ténykedésével – arra irányul, hogy a világ minden szélsőjobboldali hatalomváltását egységes folyamat részeként mutassa be. Az egykori szocialista világrendhez hasonlóan egy „illiberálisnak” nevezett fasiszta világrendet hozzon létre, amely a felvilágosodással, az emberi jogokkal, a demokratikus jogállamokkal szemben ellenkultúraként jelenik meg, és békés eszközökkel igyekszik megvalósítani azt, amit a középkori monarchiák, a 20. század fasiszta és náci diktatúrái erőszakkal tettek.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a szocialista világrendet magyarázták, miszerint azonos eszmék alapján, de a „nemzeti sajátosságoknak” megfelelően jönnek része a világ minden részein e világrendszer egyes részei. A „nemzeti sajátosság” annak leplezésére szolgál, hogy ezeknek valójában semmi közük egymáshoz. Az egyetlen közös nevező a liberális demokrácia, a jogállam, a politikai korrektség, a tisztesség, a sajtószabadság, a törvényesség és az emberi jogok elvetése, valamint az ellenségképre, a gyűlöletre épülő legitimáció. Mindezt ők eszköznek mutatják olyan problémák megoldására, amelyeket szerintük a liberális demokráciák nem tudnak kezelni, aminek elsősorban ők maguk az okai.
Példa erre, hogy az új brazil szélsőjobboldali elnök populizmusa a korrupció elleni küzdelemre épül, miközben meleg barátsággal fogadja Orbán Viktort, a világ legkorruptabb politikusát, aki a korrupciót, a lopást az állam működésének alapjává és működési módjává tette. A korrupció nem az állam ellenében zajlik, hanem maga az állam irányítja a korrupciót, az ország működési módja a vesztegetés, a befolyással való üzérkedés és a hatalommal való visszaélés büntetőjogi tényállása. A brazil fasiszta pünkösdi-karizmatikus evangelikál, amelynek brazil szélsőséges irányzatai nem tartják kereszténységnek a katolikus és akár a történelmi protesténs egyházak némelyikét sem, akikre Orbán keresztényfasiszta demagógiája támaszkodik. Ezek szokták nyilvánosan megrugdalni a Szűzmária szobrot, mint bálványt.
De ezek nemzeti sajátosságok, a lényeg az illiberalizmus, a szabadság és az egyéni jogok elvetése és gyűlölete, valamint annak a látszatnak a hangsúlyozása, hogy a világ „fejlődése” fordulóponthoz érkezett. A liberális demokratikus jogállamok, az alkotmányos parlamenti rendszerek csődöt mondtak, és helyükre a történelmi fejlődés a rég letűnt fasisztákat állítja, méghozzá a bukott liberális demokráciák jelmezében. Ez a jelmez arra szolgál, hogy senki ne jöjjön rá időben, hogy semmiféle újdonságról nincs szó, ezek ugyanolyan rohadék fasiszták, zsarnokok, elmebeteg diktátorok, tolvaj gazemberek, mint a történelem során bármelyik elődjük. De amikor erre rájönnek az emberek, akkor már késő lesz.
Ezek hívei többségbe kerülnek, és minden normális demokratára, mint a világ ellenségeire követelik majd a halált, mint a Krisztust megfeszítő rómaiaktól a farizeusok által feluszított tömeg, hogy „Feszítsd meg!”. Orbán nem kényszerül arra, hogy saját esztelen és pusztító zsarnokságát Magyarországon védelmezze, mert ellenzéke és az ország népe nem kényszeríti arra, hogy idejét és energiáját ez lekösse. Így minden erejével, és lassan fél tucatnyi magánrepülőgépével járhatja a világot és szervezheti a munkásmozgalmat a fasiszta mozgalmat. Mint egy antikrisztusi apostol járja a világot és „szenteli fel” az újabb elmebeteg szörnyetegeket.
Könnyen megjósolható, hogy a színre lépő fasisztákat a Kommunista Szövetséghez hasonlóan egy Fasiszta Szövetségbe fogják szervezni, amelynek természetesen nem ez lesz a neve, hanem valószínűleg valami Igazi Demokraták vagy valami hasonlók szövetsége. Világmozgalom lesz ez, bárki meglássa, ahol az alakuló kongresszuson, amelyre akár Budapesten is sor kerülhet, nagy esélye van Orbánnak, hogy akár a létrejövő világszervezet – a funkcióját tekintve Fasiszta Internacionálé – elnökének válasszák meg. Biztosan lesz majd valami progaramadó röpirat, a Kommunista Kiáltvány fasiszta megfelelője.
Az alapító okirat a NER és a NENYI hazugságaihoz hasonlóan meghamisítja majd a történelmet, az emberiség mélypontjának nevezi majd a liberális demokráciák évtizedeit, amelyeknek köszönhetően az emberiség 1945 óta megúszta a világháborút, soha nem látott jólétet és technikai fejlődést produkált, az emberi nem gyengeségeiből fakadó ellentmondásaival együtt. Például azzal, hogy a demokrácia ellenségei demokratikus úton hatalomra juthatnak, és békésen leválthatják a demokráciát, ahelyett, hogy már régen a börtönben irogatnák a kegyelmi kérvényeiket az alkotmányos rend megdöntése miatt.
De ez mind a Gonosz művének lesz kikiáltva, a liberalizmus lesz a Sátán műve, mert jogot adott a homoszexuálisoknak arra, hogy ne űzött vadként, hanem emberhez méltóan élhessenek. De jönnek majd a stramm keresztényfasiszták, akik véget vetnek ennek, és elhozzák a boldog erkölcsös kort, aminél szörnyűbbet még nem látott a világ, pedig már láttunk erre néhány sikeres kísérletet. A fent említett új brazil elnök például azt mondta, ha kiderülne, hogy a fia homoszexuális, akkor azt sem bánná, ha elütné egy autó. Arról nem beszélve, hogy ez a brazil elmebeteg, akinek szintén a sajtó, a nyilvánosság, vele az elszámoltathatóság az ellensége, kivágattatja a brazil őserdőket, ami a Föld tüdeje. Isten ültette oda, a nagy vallásos idióta pedig kivágatja.
Szörnyetegek, elmebetegek ezek mind, egytől egyig az utolsó szálig. A brazil karizmatikus evangéliumi (evangelikál) keresztény elnök talán arra is képes lenne, hogy maga üsse el a fiát, ha nem sikerül csak úgy véletlenül senkinek. Gyilkolni nem bűn, homoszexuálisnak lenni bűn, amiért ugyan az Isten fia meghalt és az életét adta értük, de ők inkább meggyilkolnák őket. Vallási őrültek ezek, a Bibliához semmi közük, és annak lehetünk szemtanúi, hogy a keresztényfasizmus összehozza az olyan távoli irányzatokat, mint például az evangéliumi pünkösdi-karizmatikusok (mint Magyarországon a Hit Gyülekezete) és a katolikusok, akik eddig gyűlölt ellenségek voltak. Már a teológiai különbségek sem fontosak, a hittételek másodlagosak lettek a világ közös fasiszta elfoglalásához képest. Ők a szélsőjobboldal szubsztanciája.
Orbán beavatkozik a kelet-európai választásokba a szomszédos országokban, gazdasági pozíciókat foglal el, megszállja őket. Habony már a szomszédos országokban osztja a „tanácsait”. Orbán pártokat, politikusokat támogat, és akit elkap az igazságszolgáltatás, azokat elrabolja, elrejti. Magának tulajdonítja az általa elhelyezett kígyótojásokból kikelt fasiszta kígyókat, sőt már a világ egész fasizálódását. Úgy megy Brazíliába, mintha az új elnök az ő embere lenne, s minden új fasiszta diktátor, aspiráns az ő embere lenne akiket ő hitelesít. Egyelőre se játssza ezt a szerepet, de idővel belenő ebbe. Összekapcsolja őket, húzogatja a szálakat, vezető pozícióra tör, és létrehozza a közös szerveződést.
Egy utolsó aljas német karrierista, az Orbánhoz mérhető W1G, Manfred Weber, miatt Orbán az informálisan már létező Fasiszta Internacionálé vezetőjeként az Európai Néppárton belülről intézhet támadást a demokratikus EU ellen, s Leninhez hasonlóan türelmes. Tudja, hogy a májusi választáson még nem aratnak teljes győzelmet, de már erős pozíciókat szereznek, és ebből a pozícióból a következő választáson átveszik az Európai Unió és a világ fölötti uralmat. Az idő nekik dolgozik, mert a liberális demokráciák elvesztették a veszélyérzetüket. Mire felébrednek, már polgárháborúk és világháború közeli helyzetben találják magukat. Az erőszakot megkapják a világ hülyéi, akik letagadták e rendszerek fasiszta és diktatórikus voltát, mert nem géppisztolyokkal szereztek hatalmat, hanem hamis törvényalkotással.
A világ sorsa is a magyarok kezében van. A magyarok felelőssége, hogy Orbán diktatúrája elleni lázadással felébresztik-e a világ polgárait, hogy bárányba bőrbe bújt farkasok készülnek felfalni őket, vagy hagyják, hogy Orbán egy konszolidált fasiszta rendszer alternatíváját kínálja a világnak. Ne feledjük, hogy emögött az oroszok Nyugat ellen indított háborúja áll, Putyin támogatásával zajlik mindez. Ha megerősödnek, az lángba és pusztulásba borítja a világot. Ezeknek hamar eszükbe jut majd a világ újrafelosztása egymás közt. A nem fasizálódó országok a „bevándorlókkal” fenyegetnek, a világbéke ellenségei lesznek, akiket ezért meg kell támadni.
Orbán világméretekben exportálja és terjeszti a fasiszta rendszerét. Gyilkos méreggel fertőzi a világot. Le kell nyomni azokat a hazugságokat, hogy bevándorlópárti és bevándorlásellenes erők harca ez, a családbarát és a családellenes erők harca. Ez a Kremlből indított és pénzelt, titkosszolgálati eszközökkel folytatott háború a szabadság hívei és a zsarnokság képviselői, demokraták és fasiszták, maffiák és jogállamok között zajlik. A sötétség sátáni erői támadtak fel, amelynek biztos jele, hogy vallásos köntösben jelenik meg.
Mindez nem lenne lehetséges a magyar nép szíves és áldozatkész támogatása és passzivitása nélkül. Amiért mindenkinél nagyobb árat fizetnek majd a végén.
