A magyar külpolitika lépései eddig is számos kívánni valót hagytak maguk után, a külügy gyalázatos „diplomata” stílusáról nem beszélve. Orbán rendszere nyíltan Oroszország érdekei mellé állt a NATO szövetségesekkel szemben, az Európai Unióban a kilépés pártján áll, a demokratikus közösséget bomlasztja, az orosz titkosszolgálat által pénzelt európai szélsőjobboldal támogatója. Az EU-ban vétóznak minden épkézláb, a jogállamiságot, a demokráciát, a szabadságot, a környezetvédelmet szolgáló külpolitikai lépést és nyilatkozatot. Mindez azonban meg sem közelíti a botrányt, hogy Orbán a potenciális népirtás és tömegmészárlás mellé állt, amikor támogatásáról biztosította a törökök kurdok elleni támadását és megakadályozta, hogy az Európai Unió figyelmeztető nyilatkozatot küldjön a támadás előtt.
Erdogan kihasználva a világpolitikai helyzetet, egy „terrortámadás” veszélyére és egy védelmi zónára hivatkozva, megtámadta a törökök ősi ellenségét, a kurdokat, akik jelentős segítséget nyújtottak az amerikai és nemzetközi haderőknek az ISIS elleni harcban. Szavakkal elmondhatatlan, hogy micsoda aljas hátbaszúrása a kurdoknak az, hogy Trump ehhez hozzájárult, sőt kivonta az amerikai katonákat, hogy helyet adjon a török támadásnak. A kurdok annak reményében harcoltak, áldozták az életüket az amerikaiak „szárazföldi csapataiként” (amerikai katonák helyett), hogy ezért cserébe a függetlenségi harcukat támogatja Amerika, de legalábbis megvédi őket a törökök mészárlásaitól. Trump pedig rájuk engedte a törököket.
Mindennek hátterében az a közös érdek áll, amely összefűzi Putyint és Trumpot, hogy a Szíriában végrehajtott támadás újabb menekülthullámot zúdít Európára, ami destabilizálja a liberális demokráciák helyzetét és a szabad jogállamok politikai vezetésének bukását készítheti elő a szélsőjobboldal számára. Orbán Magyarország nevében ugyanezért állt Erdogan támadása mellé, mert rendszere azért tud erőszak nélkül fenntartani és működtetni egy diktatúrát, mert az idegenellenes gyűlöletpropagandával az illegális bevándorlókkal azonosított menekültáradattal ijesztgetheti a magyar polgárokat. Ezt évek óta kénytelen úgy folytatni, hogy nincs számottevő menekült. Ezen a problémán segítene, ha a törökök Európára tudnának zúdítani egy újabb menekülthullámot. Putyinnak ugyanez az érdeke, ezért igent mondott a török támadásra.
Erdogan ezt az érdeket kihasználva kíván leszámolni a kurdokkal. Célja nyilvánvalóan nem a terrorizmus elleni védelem, hanem a kurd szabadságharc, függetlenségi törekvése letörése és vérbe fojtása. A szíriai támadás egy újabb potenciális kurd népirtás. Ezért Orbán a politikai érdekek miatt egy nép nemzeti függetlensége ellen lépett fel, és támogatást nyújtott egy lehetséges tömegmészárláshoz. Semmi nem drága az illiberális fasiszta rendszerek terjesztéséért, a szélsőjobb hatalomra jutása, és saját személyes hatalma bebetonozása érdekében. Orbánnak tudnia kell, hogy ez tízezrek halálát jelentheti, de már eljutott egy potenciális népirtással való egyetértésig. Közel kétmillió kurd lemészárlása is elképzelhető, mert nem tudnak hova menekülni. Orbán ehhez adta Magyarország nevét.
Vásárhelyi Mária a Facebookon így értékeli ezt a lépést: „Orbánék esetében azonban az Erdogani diktatúra iránti rokonszenvük, valamint saját üzleti érdekeik (Adnan Polat stb.) felülírják az emberség, a tisztesség és a becsület legalapvetőbb normáit. És természetesen a nemzet valódi érdekeit is! Képesek egyedüliként szembemenni az Európai Unió többi tagállamával, és megvétózni a kurd nép melletti szolidaritási nyilatkozat elfogadását, csakhogy a véreskezű diktátor és oligarchái kedvében járjanak. Ezzel nemhogy szó nélkül asszisztálnak a közelgő népirtáshoz, hanem támogatják is azt. A történelem kísértetiesen ismétli önmagát. Ma megint úgy tekintenek ránk a nyugati világban, mint a legpocsékabb nemzetre. Pedig „csak” az ország vezetői pocsékabbak, erkölcstelenebbek és embertelenebbek a többinél.”
