Orbán megint fenyegetőzött, aztán amikor nem engedtek, mindenbe belement. Alig van mivel győzelemnek beállítani a totális vereséget. Normális ember csak olyannal fenyeget, amit be is tart. Annak olyan nyomós okának kell lennie, amiből nem is engedhet. De Orbán vétóinak nincs valódi alapja, ezért csak lejáratja magát és az országot.
Teljesen feleslegesen konfrontált, hazudozott, uszított, fenyegetett, ha utána mindenbe belement. Sok választása nem is volt, mert ha az EU úgy dönt, hogy nem engedi zsarolni magát, akkor neki vége. Normális ember felméri az erőviszonyokat és az esélyeit, vesztes csatába nem indul. Csak beteg ember élvezi az önmagáért való szemtelenkedést, ha felsül.
Orbán megint bohócot csinált magából, rosszul mérte fel, mennyit tehet meg. Eközben iszonyú károkat okozott az országnak, saját magának, a hitelességének. Közutálat tárgya, amit pszichopaták élveznek, a híveik ezt szeretik, de a vége irtózatos vereség. Orbán az ukrán segélynél is úgy táncolt, ahogy fütyültek. Csak legalább ne mondaná az ellenkezőjét.
*
Nem lehet szebben minősíteni azt, hogy az egész világot sokkolta, hogy nem szavazza meg az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélyt, amivel nemcsak az oroszok tömeggyilkos háborúját döntötte volna el a tömeggyilkosok javára, hanem az egész világot is veszélybe sodorta volna, mert az orosz győzelem ezt jelentené.
Orbán a vétójogát részben zsarolásra használja, így próbál hozzájutni a befagyasztott uniós pénzekhez, de ez csak az egyik ok. A másik ennél sokkal veszélyesebb játék: Orbán végső célja a liberális világrend megdöntése, az Európai Unió fasizálása vagy szétverése, amihez az orosz katonai fenyegetés és terjeszkedés is segítséget jelentene.
Ehhez viszont gyenge. Az utolsó pillanatban mindig megfutamodik. Mi ennek örülhetünk, csak az erről szóló nevetséges hazudozást nehéz elviselni. De végül is megnyugtató, hogy Orbán nem jelentős világpolitikai tényező, hanem egy megvesztegethető, korrupt, pitiáner, „szar alak”, ahogy Felcsúton nevezik ezt, akinek csak a szája nagy.
Rosszabb lenne, ha nem így lenne, de lehetne másképp is.
Lehetne például úgy, hogy ezeket a végtelenül szánalmas, nevetséges és ócska cirkuszokat nem játssza el, nem okoz felesleges bajt a világnak, és nem járatja le csontig a magyarok nevét, mert a magyarokat az ő viselkedése alapján ítélik meg. Nem lehet bevallani, ha valaki magyar, mert az a képmutató, aljas, gyáva és szemét, szar ember szinonimája lett.
Mindez végtelenül megalázó.
Arról nem beszélve, hogy mennyi kárt okoz az országnak, amelyet elszigetel a normális világtól, a civilizált országoktól. Lassan mindenhonnan kirúgják a magyarokat. Nem kapja meg az ország az uniós fejlesztési pénzeket, mert ők ellopják, és mert fontos neki, hogy tapossa az emberi méltóságot, a humanizmust, az igazságosságot, a szabadságot, a jogot.
Súlyosan beteg ember, mint az összes diktátor és népirtó, akiket végtelenül tisztel, felnéz rájuk. Ereje azonban addig tart, hogy a környezetét és a lába kapcájának használt, zsarolt és megfélemlített vazallusait terrorizálja, akik vele együtt égetik magukat. Orbán Balázsnak és Gulyásnak miyen a tükörbe nézni, amikor fenyegetőznek, másnap pedig Orbán aláír?
Így járnak azok, akik korpa közé keverednek, mert megeszik őket a disznók. Orbán amúgy egy senki, és nagyon nagy hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki azt gondolja, jelentős politikus, világhatalmi tényező. Bűnöző módjára zsarolta és fenyegette a világot, aztán egy nap alatt zsebre vágták, s utána sunnyoghat haza hazudozni, hősködni, hogy mit ért el.
*
Végtelenül nyomorult és szánalmas, a baj az, hogy ezt a magyarok nem veszik észre, mert gyáva módon elzárta őket a sajtószabadságtól és a demokratikus nyilvánosságtól. Szabad média nem létezik, mert az a sajtó, amely mindezt nem írja meg, nem kürtöli világgá, az egyrészt nem szabad, másrészt hasonlóan korrupt, mint ő maga. Ez a legnagyobb árulás.
Teljesen indokolatlan és méltatlan az a tisztelet, ahogy az államcsínyt elkövetett diktátorról beszélnek, egy köztörvényes bűnözőről, aki megdöntötte az alkotmányos rendet, szétlopta az országot, a közvagyont, lerombolta a magyar demokráciát, a magyar kultúrát, oktatást, egészségügyet, aki fasiszta és náci zsarnok, egy zsaroló, aki szembefordította az országot a szövetségeseivel, a nyugati demokráciákkal, s csontig lejáratja Magyarországot.
Tragikus, hogy a mostani teljesítményét sem értékelik a tényeknek megfelelően, ahogy az is botrány, hogy az ellenzék nem üvölt, hogy mire volt ez jó, és micsoda károkat okozott. Ez a leginkább kiábrándító, hogy a gyávaságot vágni lehet, meghunyászkodnak, nem merik nevén nevezni a dolgokat és nem mondják ki, hogy ez a király meztelen és esztelen.
Ennél még Simicska Lajos is különbül viselkedett, mert ha késve is, ha vitatható motívum alapján is, de ő legalább megmondta, hogy „Orbán egy geci”. Nem „miniszterelnökurazta” az ország elsőszámú bűnözőjét, aki eladta az oroszoknak és a kínaiaknak az országot, s aki a szakadékba vezeti Magyarország lakosságát. Vétkesek közt cinkos, aki néma.
A sajtónak nem az a feladata, hogy élőben közvetítse a diktatúrát, hanem harcoljon ellene, védje meg a jogállamot és a polgárokat. Nem az a legfontosabb szempont, hogy az ország zsarnoka által meghúzott határokat ne lépjék át, nehogy megszüntessék őket, mert azzal elárulják a szakmát, saját hivatásukat és egy fasiszta diktátor tettestársai lesznek.
Múltidőben kellett volna mondani. Úgy pontos.
