Orbán a Tokaji Vízitúra Központ átadásán szokásos műparaszt, populista stílusában előadta, mi a hazaszeretet. Móricka elméleteit nem idézzük, a mazochisták vagy röhögni vágyók itt megnézhetik. A szokásos agybeteg eszmefuttatásból egyetlen részt emelnénk ki, amikor a Felcsút örökös csatára arról beszélt, hogy egymást is kell szeretni, de az nem könnyű.
Először is ez neki okoz leginkább gondot, mert aki a hajléktalan nyomorultba belerúg (aki szintén a haza része, nemcsak a kajakozó életerős ifjúság, ahogy a fasiszták gondolják), az nem szeret senkit a hazában önmagán kívül. Életerős kajakozó fiatalokat könnyű szeretni, azokat mindenki szereti. De az elesett, nyomorult embert szeretni, abban van a szeretet.
Orbán maga is elismeri, hogy nem szereti a magyarokat. Mint mondja, „nem könnyű a mi fajtánkat (a magyarokat – a Szerk.) szeretni”. Ez fajelmélet, nincs „mi fajtánk”, hanem különböző magyarok vannak, a legkülönfélébb szándékkal, érdekkel, hittel, világnézettel. De ha ezt a magyarok azon részére gondolta, akiket a tulajdonoságai miatt nem könnyű szeretni, akkor szintén nagyvonalúan általánosított, vonta be maga mellé a többi magyart.
Mert vannak csodálatos magyar emberek, akiket nagyon is könnyű szeretni, de aki szeret, annak mindenkit könnyű szeretni, mert a szeretet lényege, hogy nem érdemből van. Amit az érdem alapján érzünk, az elismerés. A szeretet ajándék, érdem nélküli. De valóban van olyan ember, akit nem könnyű szeretni. Ilyen például Orbán, aki nem egy fajta, legfeljebb egy típus.
Nem könnyű szeretni olyan embert, aki elveszi más jogait. Nem könnyű szeretni olyat sem, aki gyűlöletre uszít mások ellen. Aki belehazudik a képünkbe, aki lop csal és hazudik, aki az emberi méltóságunkat semmibe veszi, aki ránk erőlteti magát és a családját, aki ellopja az ország vagyonát. Nem könnyű érzéketlen olyan taplót és bunkót szeretni, amilyen Orbán V.
Nem könnyű azokat sem szeretni, akik antiszemiták, akik antiszemita gyűlöletre játszanak, akik azok „szeretetét” váltják ki, akik másokat gyűlölnek. Mert az orbáni fasizmus azokat a magyarokat gyűjti egybe, és azok táborát növeli, akik gyűlölnek valakit: cigányokat, zsidót, meleget, hideget, menekültet, bevándorlót, liberálist, demokratát, emberi jogvédőket. Ezek etetésével tartja fenn Orbán az uralmát, az elnyomását.
Nem könnyű olyan bunkót szeretni, aki futballstadionokban gondolkodik, neki a kultúra ezt jelenti, meg a szotyolát, este pedig a fehérvári huszárokat. Értelmes embertől fél, veszélyt lát benne, az intelligenciát eltapossa, és arra tanítja az ifjakat, hogy csak a testüket edzzék és amúgy maradjanak csak hülyék és közmunkások, jó alattvalók, fideszes jobbágyok.
Magyarokat könnyű szeretni, mert hiszékenyek, sokan tudatlanok, de jó emberek. Azokat is könnyű szeretni, akiket ez a felcsúti fasiszta gazember becsap, kiket elzár az információtól, akikkel elhiteti, hogy a Nyírségben veszélyben vannak a „migránsoktól”, akik emberevők, s alig várják, hogy a nyírségi 80 éves néniket megerőszakolják. Csak az olyan aljasokat nem könnyű szeretni, aki ezt teszi tisztességben megőszült emberekkel.
Ezért Orbán a saját bunkóságát ne terjessze ki egész Magyarországra, ne gyártson a saját bunkóságából fajelméletet, mert ő nem egy faj, hanem egy bűnöző, akinek börtönben lesz a helye. A magyarok szeretik, és még jobban szeretnék egymást, ha egy ilyen aljas ember nem uszítani egymás ellen őket, ha nem rekesztene ki egyeseket a magyarságból, és nem kellene senkinek másodrendű állampolgárnak éreznie magát saját hazájában.
Mi azt szeretnénk, ha Magyarország a magyaroké lenne, nem Orbáné meg a tolvaj Orbán-családé. Ha valóban a magyarok dönthetnék el kellő információ, tudás mellett, hogy kikkel akarnak együttélni, kikkel nem, és ezt nem egy hazug, uszító fasiszta bunkó döntené el. A magyarok elveszítették a hazájukat. Amit adnak nekik, azon nincs mit szeretni. Orbánia az nem Magyarország, és az nem a magyar haza. Orbániát utáljuk.
Ezen pedig nem segít az sem, ha kajakozhatunk a Tokaji Vízitúra Központban, hálásan a mi nagyvezérünknek, aki ezt adta nekünk. Nem messze onnan, ahol a nem taggyűlésen lopott vagyon mellé nagy állami támogatásról döntöttek. Akkor még az volt a szöveg, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet”. Ez úgy változott, hogy „mi kapjunk mindent”, sőt: „minden a miénk”.
Az ilyen erőszakos, elnyomó, jogtipró, tolvaj és hazug embert nem könnyű szeretni. Azért mi nagyon fogjuk szeretni, amikor hajléktalan lesz, miután letöltötte a börtönbüntetését. S akkor nem a hajléktalanság lesz bűncselekmény, hanem az, ami az ő életműve. Haza csak ott van, ahol jog is van. Magyarország ma nem hazája a magyaroknak. A magyaroknak ma nincs hazájuk. Nincs, amit szeressenek. Orbániát és egy elmebeteget nem kell szeretni.
A bunkóságot és aljasságot nem kell szeretni. Ma ezt jelenti, amit régen Magyarországnak hívtak.
