Egy humortalan bohózatnál is szánalmasabb az a vergődés, amit az Európai Néppárt évek óta bemutat Orbánnal, akinek ugyan felfüggesztették a rendes tagságát, de a bolondját járatja velük. Már régen ki kellett volna zárni az európai konzervatívok közül, mert Orbán illiberális fasiszta rendszere nem konzervatív, és tagadja az európai demokratikus értékeket. A pártcsalád tagjainak jelentős része megtenné ezt régóta, de a Néppárt német befolyás alatt áll, ők pedig megvédik Orbánt.
Legújabban arra tesz kísérletet a Néppárt frakciója, hogy megkönnyítsék a trollként jelenlevő Fidesz tagjainak kizárását a képviselőcsoportból. Ez is csak egy nevetséges és gyenge próbálkozás, a normális az lenne, ha egyszerűen kidobnák végre ezt a szélsőjobboldali bűnözőt a bandájával együtt. Nem felesleges trükközésekre van szükség, hanem egyenes és világos döntésre, amire évek óta képtelenek. Két évvel ezelőtt felfüggesztették a Fidesz tagságát, mert tarthatatlanná vált a helyzet, de a németek akkor is döntetlenre hozták a meccset, és a probléma azóta sem oldódott meg.
A német autóipar érdekei felülírják az elveszerűséget, az európai értékeket, amelyekről olyan szépen szeretnek prédikálni a német néppárti politikusok, s az uniós alapszerződés sem számít, elkennek tíz éve mindent. Annak ellenére, hogy minden világos és egyértelmű, és ha a német kereszténydemokraták nem tartanának védernyőt Orbán fölé, máraz EU-ból is ki lehetett, és ki kellett volna zárni. Mindennek meg lehet teremteni a jogi alapját, hiszen az alapszerződés egyértelműen fogalmaz. De Merkel legutóbb is engedett Orbánnak és lengyel fasiszta szövetségesei zsarolásának, nem vezették be a jogállami normákat az uniós támogatások feltételeként.
Orbán jól ismeri ezt az elvtelen és kétszínű magatartást, ezért arcátlanul visszaél ezzel a helyzettel, s ezúttal is zsarolja a Néppártot: ha megszavazzák a tervezett módostást, akkor Orbán (a „Fidesz”) kilép a frakcióból. Ha elvszerű és egyenes emberekből állna a párt vezetése, akkor azt mondaná, hogy nekünk ezek az elveink, és aki elfogadja őket, az szabadon csatlakozhat, aki elutasítja, az szabadon távozhat, s kinyitnák udvariasan Orbán előtt az ajtót, hogy takarodjon a gengszter módszereivel és a fasiszta rendszerével. De nem lesz, hanem Manfred Weber elkezdi elsimítani az egészet, pedig boldogan elfogadhatná Orbán ajánlatát: menjen, alig várják.
Ehelyett van egy fogadásunk bármennyiben, hogy el kezdődik a futkározás, a magyarázkodás, a német „pávatánc”, hogy meggyőzzék a javaslat kezdeményezőit, hogy ez így nem jó, ne így legyen, változtatni kell rajta úgy, hogy az Orbánnak is megfeleljen, majd elkezdenek udvarolni Orbánnak, aki alvilági stílusban zsarolja a pártot évek óta, hogy fogadjon el valami kis módosítást, mert azoknak is kell adni valamit, akiknek van gerincük, jellemük, vannak elveik, és az ő szájukat is be kell fogni, de nem lesz benne semmi olyan, ami alapján neki baja eshet. Erre Orbán nagylelkűen beleegyezik, és jelenti az újabb győzelmet.
Orbán azt állítja, hogy a Néppárt „vezetői és politikai válsággal küzd”, amely csak annyiban igaz, hogy mindezt ő maga okozta, a válság pedig abban áll, hogy még nem vágták ki a pártból is, a frakcióból is. De azt se hagyjuk szó nélkül, hogy a nagy „demokrata” Orbán szerint „nem fér bele a szabályok visszamenőleges hatályú megváltoztatása vagy szankciók kiszabása”, miközben erről szó sincs, ő viszont szerzett jogokat von meg Magyarországon bárkitől, például Iványi Gábor egyházától, hogy csak egyet említsünk, egyetemeket szüntet meg, és hozza létre a helyükön azok gyenge fasiszta mását.
Orbán ezúttal is a magyarokkal takarózik, „képviselőink félreállítása egyet jelentene közel kétmillió magyar állampolgár semmibevételével, amely tovább gyengíteni a politikai családunkat”. Össze lehet számolni azt, hogy hány millió európai szavazó „félreállítását” jelenti, hogy sem a német, sem a francia, sem az olasz és a többi szélsőjobboldali, fasiszta párt nem lehet tagja a Néppártnak, ahogy Orbán pártjának sincs helye demokratikus pártok családjában, és ezek hiányában a Néppárt nem gyengébb, csak erősebb. Ha Orbántól megszabadulnának végre, azzal csak erősödne a Néppárt is, és Európa is.
