Interjút adott a Válasz Online számára Thomas Peterffy, vagyis Péterffy Tamás, a világ leggazdagabb magyar embere, aki a Forbes listáján is a világon az 58. leggazdagabb. Az amerikai-magyar üzletember esete jól példázza, hogy a gazdagság és anyagi függetlenség politikai függetlenséget is jelent, jól mutatva az igazi Amerika arcát és lényegét: nem kell senkinek megfelelnie, szabad polgárként a véleményét szabadon elmondhatja.
Ennek megfelelően érdemes odafigyelni arra, amit mond, mert nem befolyásolják olyan külső szempontok, amelyeknek meg kellene felelnie. Ennek megfelelően bírálta Trump újraindulását, noha a 2016-os megválasztása előtt támogatta, s elmondta a véleményét Orbán rendszeréről. Annak ellenére, hogy Orbán 2017-ben megdobta a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével, és megpróbálta saját híveként bemutatni a republikánus üzletembert.
Ez utóbbiból semmi nem igaz, látszólag annak ellenére, hogy Péterffy Tamás republikánus érzelmű amerikai. Pedig inkább éppen azért, mivel egy valóban konzervatív republikánus számára Orbán rendszere a legteljesebb mértékben elfogadhatatlan. Péterffy Tamás apró részletekben ezt ki is fejtette, s ha mindezt összetesszük, akkor nem túlzás azt mondani, hogy az Orbán-rendszert nemcsak leiskolázta és helyére tette, hanem gyökerestül kivágta.
Az interjúból koherens világkép és értékrend rajzolódik ki, ugyanazzal a mércével méri az amerikai és a magyar politikusokat. Nem Trumphoz, DeSantishoz és másokhoz lojális egy igazi konzervatív amerikai, hanem az elveihez és az értékeihez. Az állami beavatkozástól való félelem miatt nem támogatja a demokratákat, a republikánusoktól pedig a szabad piac működését reméli. Nagyon egyszerű a logika.
Trump érdemének azt tartja, hogy engedte szabadon működni a piacot, nem csinált semmit a gazdaságban. Ez igaz az élet minden területére is, s ez nem csupán elvi megfontolásból lett így, hanem azért, mert Trump egyszerűen lusta volt és nem értett semmihez. Amihez viszont hozzányúlt, az katasztrófa volt. Nem beszélve a szövegeiről, amit Péterffy elutasít, az ellene indult büntetőeljárásokról sem mondja, hogy azok politikai üldözést jelentenének.
Péterffy Tamás nemcsak pragmatikus abban a tekintetben, hogy Trump nem nyerhet, ha a nők 35 százaléka támogatja csupán (bántalmazóként és erőszakolóként ez is sok), hanem a megfontolásai mögött józan és mérsékelt elvek is állnak: elutasítja ugyan a szélsőséges woke progresszív irányzatait, de a jobboldali szélsőségességet is. Ezért nem támogatja az ultraszélsőséges DeSantist sem. Egy beszélgetés után megvonta tőle a támogatását.
A szélsőséges progresszív irányzatokat mi sem támogatjuk, abnormálisnak és feleslegesen provokatívnak tartjuk, a kérdés csupán az, hol húzzuk meg a határt. Mert a trumpisták és az orbánisták ott húznak határt, ami tömény rasszizmusnak és az emberi jogok sérelmének tekinthető, a magyar köznyelv szerint szimpla fasizmus. De a szélsőjobboldali törekvések is elutasítandók, mert azok sokkal veszélyesebbek, ártalmasabbak és pusztítóbbak is.
A szélsőliberális túlzások az új divatirányzatok szokásos túltolásának tekinthetők, amelyek idővel mindig letisztulnak és nem fenyegetnek állami terrorral, diktatúrával. Míg az orbáni minta és a trumpista törekvések az alkotmányos rend megdöntésével azonos fasiszta állam veszélyét jelentik, ami Magyarországon megvalósult. Annak ellenére, hogy nincs erőszak. Amit Péterffy Tamás képvisel a mérsékelt nézeteivel, az a demokrácia kiegyenlítő szelepe.
Ennek megfelelően nyilatkozott Orbánról és a rendszeréről is. Egyetértően állította, hogy a Putyinnal való találkozás Nyugat-Európában és Amerikában is árulásnak minősül. Hezitált azzal kapcsolatban, hogy ezt indokolja-e az orosz energiafüggőség, mert eddig még ő is ezzel magyarázta az oroszbarátságot, de érezhetően belátja, hogy ez nehezen tartható nézet, mert Magyarországon kívül mindenkinek sikerül az orosz energiától megszabadulni.
Péterffy Tamás kétségbe vonja Orbánnak azt a törekvését is, hogy Kelet és Nyugat között próbál valamiféle semleges pozíciót elfoglalni, mert ezt nem lehet, ilyen köztes pozíció nem létezik. Ha kilép az Európai Unióból és a NATO-ból, akkor nem semleges területen, hanem az ellenfél oldalán találja magát. Megjegyezzük, ez a szöveg csupán ámítás. Orbán tudatos ideológiai ellenfele a Nyugatnak, és híve a keleti despotizmusnak. Ő nem semleges.
Ez nem is konzervatív republikánus megfontolás, mert az a nyugati kultúra része. Orbán illiberálisnak nevezett antiszemita és fasiszta ideológiája, állammodellje viszont nem része a nyugati kultúrának és civilizációnak. Péterffy Tamás lehetségesnek tartja azt, hogy Orbán kilép az Európai Unióból, ha onnan nem kap pénzt, hanem Magyarország nettó befizetővé válik. Amíg ők adtak pénzt, marad, amikor már neki is kellene adni, távozik. Ez Orbán.
Péterffy Tamás szerint pénztől függetlenül is bekövetkezhet szakítás. Ha Európa jobboldali irányt vesz, akkor Orbán maradhat, bár nekünk ezzel kapcsolatban is kétségeink vannak, mert Orbán az általa lesorosozott, leliberálisozott európai jobboldalnak is elfogadhatatlan, mivel a fasizmus nem jobboldali konzervatív érték. Orbánt csak szélsőjobboldali fordulat tarthatná benn az EU-ban. Ha az a mostani EP-választáson elmarad, nem lesz maradása.
Péterffy Tamás ezt ahhoz köti, hogy ha Európában a balliberálisok, zöldek erősödnek meg, akik nem tűrik meg az EU első fasiszta államát, akkor Orbán mindenképpen kisodródik. Az amerikai üzletember mindent egybevetve szinte biztosra veszi, hogy Orbán kikerül az EU-ból, és nagy hibának tartja, hogy Magyarorságra vitte a cégét és ott bankot is alapított. Ezt hibának tekinti abból a szempontból, amilyen gazdasági környezet lett Magyarországon.
Egyetlen lehetséges nyugati kapocsként azt javasolja, hogy ha Orbán Magyarországot kiviszi az EU-ból, ne lépjen ki a NATO-ból. Mi ezt elképzelhetetlennek tartjuk. Ha Orbán távozik az EU-ból, távozni fog a NATO-ból is, ami majdnem egyenlő az orosz bevonulással. Péterffy Tamás abban ugyanis téved, hogy az oroszokat csak Ukrajna érdekli, s nem akar Putyin továbbterjeszkedni. Ennek legnagyobb támogatója éppen Orbán, mert az őt erősíti.
Péterffy az Orbán-rendszer gazdasági struktúráját piacellenesnek és működésképtelennek ítélte. A Mészáros Lőrinc és Tiborcz István nevével fémjelzett államilag szervezett lopás és korrupció rendszere, amely protekcionizmusra, a szabad verseny kiiktatására, a gazdasági szereplők kiválasztására, állami hízlalására épül, gazdasági összeomláshoz, szegénységhez vezet. Péterffy Tamás csak abban téved, hogy ezt nem a rendszer lényegéből vezeti le.
Azt mondta: „Magyarországon talán sokan nem is látják, mennyire gyengíti ez a folyamat az országot. A szabad piac és a verseny erősíti a gazdaságot, növeli az emberek jólétét; minden ezzel ellentétes folyamat káros.” A nyilatkozatából az derül ki, hogy Orbán éppen azt csinálta, amiért Amerikát a demokratáktól félti, amiért szocializmussal riogatnak egyes republikánusok (egyébként helytelenül és propagandára használva ezt a fogalmat).
Orbán állami beavatkozását elítéli, az ársapkákat károsnak tartja, az egész üzleti környezet elfogadhatatlan számára. Már nagyon bánja, hogy Magyarországra hozta az európai cégét. Orbán akkor lett volna gazdaságilag sikeres, és akkor tudná fenntartani a fasiszta államát, ha engedi a szabad piacot, ami erős gazdaságot és jólétet teremt. De ez a kettő kizárja egymást. Az állami beavatkozás a fasiszta állam lényege: minden az államban, és semmi nem az államon kívül. Ez nem szocializmus, hanem fasizmus. Ezt Péterffy nem látja be.
Annak ellenére, hogy az összefüggést érti: az állami beavatkozás tartja vissza a rendszer elleni lázadást. Ezt mondja: „Persze, az emberek azt érzik, a kormány az oldalukon áll, ezért aligha lázadnak fel. Egészen addig, amíg azt nem látják, hogy romba dől a gazdaság. Hiába vannak gondjai a szabad piacnak, hosszútávon mégis sokkal hatékonyabb és jóval nagyobb jólétet eredményez, mint a nyakló nélküli állami beavatkozás.”
Ezeket a konzervatív gondolatait összerakva, a republikánus ideológia alapján (is!) halálra van ítélve Orbán-rendszere, de előbb halálra van ítélve az ország, ha nem szabadul Orbán hatalmától és fasiszta államának pusztításától. A baloldali liberális demokrata felfogás, mint a nyugati kultúra másik fele, másik irányból ugyanerre az álláspontra jut, és emiatt utasítja el a fasizmus új formáját, ami nem is olyan új, ha lehámozzuk róla a hazug rétegeket.
Orbán egyenlő a fasizmussal, a fasizmus egyenlő a pusztulással. Ergo: Orbán egyenlő a pusztulással. Megértettük az interjú lényegét. Még ha az interjúalany nem is ezt akarta mondani. Ez jött ki belőle.
