Az Egyesült Államok önállóan, Kína segítsége nélkül, egyoldalú lépésekkel is kész “felszámolni” az észak-koreai atomfegyver-fejlesztési program jelentette fenyegetést – mondta a Financial Timesnak adott interjúban Donald Trump.

Trump a londoni gazdasági napilap online kiadásán vasárnap este megjelent interjúban kijelentette: megvitatja az észak-koreai nukleáris fegyverkezés kérdését Hszi Csin-ping kínai elnökkel, akit a jövő héten lát vendégül floridai klubjában.

Trump szerint Kínának nagy befolyása van Észak-Koreára, és “dönthet úgy, hogy segít nekünk Észak-Korea ügyében, de úgy is, hogy nem segít”. Hozzátette: ha Kína nem oldja meg az észak-koreai problémát, “majd mi megoldjuk”. Hangsúlyozta, hogy erről ennél többet jelenleg nem kíván mondani.

Mindez meglehetősen fenyegetően hangzik, miután korábban Tillerson külügyminiszter egyszer már kijelentette, hogy Amerika kész a fegyveres beavatkozásra is. Trumpnak égetően szüksége van egy ellenségre, aki ellen háborút indíthat, hogy a propaganda révén emelje negatív rekordokat döntögető népszerűtlenségét és elterelje a figyelmet az orosz beavatkozást és a Trump körüli orosz kémeket vizsgáló nyomozásokról.

Észak-Korea ideális célpontnak látszik, mert katonai kockázatot nem jelent, az észak-koreai rezsimért senki nem fog könnyeket hullajtani, a hozzá hasonlóan elmebeteg kisvezér túl sokat provokálja Amerikát és a környezetét. Ha a kínaiak nem állnak melléjük, és Amerika szabad kezet kap, akkor Trump elszórakozhat egy háborúval és a hollywood-i filmek gonosz szerepét játszó kliséinek megfelelően még egy atombombát is ledobhat, hogy beírja nevét a történelembe, és megnézze, milyen egy ilyen bomba, amikor felrobban.

Valószínűleg, most kellene a világ demokratikus részének jeleznie Trump felé, hogy sem politikai érdekből, sem szórakozásból nem bombázhat le egy országot és nem gyilkolhat le milliókat. Az EU-nak és Kínának is azonnal fel kellene ajánlania a közvetítés lehetőségét, mielőtt Trump elkezd háborúzni.



2 hozzászólás : Trump háborúzni akar Észak-Korea ellen

  1. Tóth Zoltán

    April 2nd, 2017

    A két hete beharangozott (inkább csak diplomatikusan sugalmazott) amerikai-kínai együttműködés víziója sem több, mint puszta porhintés. Trump kampányának gerincét képezte “Csájná” fenyegetése, megválasztását követően az első lépéseiként már össze is akaszkodott velük.

    Észak-Korea mindinkább egy vörösen villogó “start” gombbá kezd válni, de mint ahogy annyiszor a történelemben, ezt a rezsimet is igyekeznek eszközként felhasználni – miközben Kim-Dzsongun próbálja viszonthekkelni a “nagyokat”, még talán Kínát is.
    Észak-Korea válhat egy “start” gombbá, de megnyomásával a Dél-Kínai-tengeren, a délkelet-ázsiai szigetvilágban, és akár a Csendes-óceánon fog beindulni a gépezet. Ennek kínai előkészületeiről szólnak a “szigetszkander”, a folyamatos erőfitogtatások, provokációk.
    Kína egy esetben fogja visszafogni (valamelyest) Észak-Koreát: amennyiben még nem akar nyíltan ütközni az USA-val a Dél-Kínai tengeren, és időt szeretne nyerni.

    [Tisztelt mindenki, különösen Bartus László: a pár napja felröppent híreket lenne érdemes a jelen elemzés tárgyával összevetni: az USA – a NATO gerince – kihagyja az esedékes nagygyűlést, majd pár napra rá a legmagasabb szinten konzultál az oroszokkal. Vajon miért? Nem lehet, hogy épp az Észak-Koreát érintő vállalkozásukat készítik elő, melynek során könnyen összeakadhatnak Kínával? Mit tesznek a nagyvezírek, királyok, császárok, mielőtt háborúzni kezdenek? Bebiztosítják a többi, lehetséges frontot! Meg is lenne hát a legfőbb ok, amiért egy ilyen, rendkívül felzaklatott helyzetben épp Putyinhoz igyekszik az USA egyik prominense? S eközben Putyin – ismét csak – vigyorogva dörzsöli a mancsát, erről többet a Heineken kapcsán írt hozzászólásomban: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1563222193706732&id=177083425653956 Vagyis egyre több jel utalhat egy közelgő háborúra…]

    A legutóbbi hírek továbbra sem cáfolják: a Trump-kormány kapva-kaphat az alkalmon, hiszen azon felül, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalatában republikánus elnökök privilégiuma a háborúk kezdése (aztán majd visszamutogathatnak az utánuk söprögető demokrata elnökökre), amellett mostanság egyre szorultabb helyzetbe kerül a frissen megválasztott elnök, mely harapófogóból mindenképp menekülne (ha tudna), ebben pedig egy háborús helyzet kínálja a legmegfelelőbb, bevált színteret. Trump kampányának gerincét képezte “Csájná” becsmérlése és fenyegetése, és íme, minő véletlen: az észak-koreai diktátor megteremti az okot … és ráadásul legutóbb épp a kínai határ közeléből lőtte ki a diktátor vélhetően hegyes fejű rakétáit … vagyis az ellenlépések mindinkább fókuszálhatnak Észak-Korea legfőbb támogatójára és szomszédjára, Kínára is.

    A “NapiDzsongun” kapcsán szeretnék két további szempontot a figyelmükbe ajánlani.

    I. Korábban lehetett olvasni olyan véleményeket, hogy az Észak-Korea rezsimjének (egyébként tényleg valós) fenyegetése miatt az egyre-másra telepített rakétaelhárító képességek valójában már nem is Észak-Korea ellen szólnak, hanem sokkalta inkább Kína és Oroszország nukleáris erejét hivatottak blokkolni. (Nem vagyok rakétaszakértő, de emlékeim szerint a több, hírbe hozott rendszer közül talán a THAAD, vagy az Aegis BMD kapcsán említették, hogy már a “felszálló fázisban” képesek lehetnek a rakéták kiiktatására.)

    “Kína szerint felborulhat a térség hatalmi egyensúlya … újabb Patriot típusú légvédelmi rakétaüteggel erősítette meg a Dél-Koreában állomásozó erőit…” http://vs.hu/kozelet/osszes/meg-tobb-amerikai-legvedelmi-raketa-telepul-del-koreaba-0213
    “A THAAD a kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen használható, a becsapódás előtti utolsó szakaszban fogja el az ellenséges lövedékeket. A … rendszer 200 km-es körzetben használható, elfogó rakétái akár 150 km-es magasságban iktatják ki a fenyegetéseket.” http://index.hu/kulfold/2016/07/17/eszak-korea_megtorlassal_fenyegetozott_de_peking_es_moszkva_sem_orul/
    Aegis BMD: https://hu.wikipedia.org/wiki/Aegis_BMD
    http://24.hu/kulfold/2017/02/15/kim-dzsongun-tovig-nyomja-az-atomprogram-gazpedaljat/

    Tehát az “északi hülyegyerek” játszadozása lényegében remek ürügyet is szolgáltat. Kinek is? Cui prodest?

    II. A fentebbiekkel is összefüggésben:
    – Kim-Dzsongunt kezelhetik úgy a “nagyok”, hogy sebaj, nekünk úgysem árthat;
    – ettől függetlenül persze érheti meglepetés a “nagyokat” is;
    – de a “nagyok” inkább egymással vannak elfoglalva.

    Kim-Dzsongun talán annyira mégsem lehet buta, ezért számára sem kérdéses, katonai erejével nem képes legyőzni egyik nagyhatalmat, pláne szövetségeiket sem. Viszont! Viszont egy kiterjedt, nukleáris világégést nem is lehet igazán megnyerni – legfeljebb túlélni!

    Nézzük csak: Észak-Korea tele van bunkerekkel, lakossága megrendszabályozva, nélkülözéshez hozzászokva, mobilizálva(!!!), kontrollálva, ráadásul domborzata rendkívül tagolt, a felszínén kevés célponttal. Mi történhet, ha Észak-Koreának sikerülne összeugrasztania a nagyokat és ténylegesen elszabadulna a pokol?
    Bármennyire is tűnjön szenvtelennek, embertelennek – ez már kvázi a “százalékok” csatája. Mely társadalom képes nagyobb arányban túlélni?
    Mondjuk az “északi hülyegyerek” sikeresen kiprovokál egy atomháborút, s ennek keretében lángba borul a világ, “Phenjan is kap az atomból” – de a lakosságának döntő többsége túlélhet, s még a vidék is élhető, lakható marad. Azután pedig terjeszkedik (lényegében a Koreai-félsziget egyesítése a legfőbb programjuk, ezért állnak háborúban a múlt évszázad közepe óta), hiszen a környező államok szintén kaphatnak támadást az ellenpólusaiktól, viszont ezen a téren talán felkészületlenebbek. Tehát Kim-Dzsongun az újraegyesítéssel “győzelemre” vihetné az ügyét. Ördögi logika, de vajon elvethető-e? Vajon mennyiben kalkulálhat akár ilyen fordulattal a térség (beleértve a nagyhatalmakat is) bármely stratégája?

    És felénk mi a helyzet ezen a téren?

    Reply
    • Tóth Zoltán

      April 2nd, 2017

      Utóirat (egyúttal válaszolva az utolsó, félártatlan kérdésemre is).:

      Ezzel párhuzamosan egyre csak gyűlnek a hadseregek Megiddo hegye körül …
      Mindeközben egyre instabilabb szövetségek alakulnak, majd bomlanak fel, hogy ismét egymást kerülgessék.
      Egyre több despota próbálja saját magát legitimálni, s készül learatni vélt győzelmei gyümölcseit.
      Egyre komolyabb megnyilvánulások láttak napvilágot, akár Oroszország (Putyin rendszeresen belebegtetett nukleáris fegyverei), akár Törökország (ahol meglehetősen ijesztő folyamatok zajlanak), akár az USA tavalyi, elnökválasztási kampánya kapcsán (Trump a térség legyalulását emlegette, miközben hitet tett az atomfegyverek szükségessége mellett). Ebben a térségben egyre idegesebben figyeli az eseményeket további két helyi (alig titkoltan) atomhatalom is.

      Mindenki figyelmébe ajánlom az Amerikai Népszava egyik nem túl régi cikkét Trump hivatalos főtanácsadójáról (akinek nagyban köszönheti a felemelkedését): https://nepszava.us/a-haboru-amit-steve-bannon-mindennel-jobban-akar/
      Ugyanis egyre markánsabban prezentálják egy délkelet-ázsiai, csendes-óceáni konfliktus kitörését. (Ne feledjük, egyes történészi vélemények szerint a második világháború sem 1939-ben, hanem két évvel korábban kezdődött: http://mult-kor.hu/kinaban-kezdodott-a-masodik-vilaghaboru-20150831 )

      Alakul ez, alakul…

      Akár a közel-keleti felfordulás (mely egyre kevésbé átlátható, kontrollálható), akár az oroszok egyre agresszívabb terjeszkedése, akár a délkelet-ázsiai, távolkeleti események mára egyre inkább fenyegetnek egy eszkalálódó (akár nukleáris) krízis rémével.

      (Nem tudom, csak nekem tűnt-e fel, de akár a Közel-keleten, akár a Koreai-félszigeten a “felszabadító/rendcsináló” erőket a legkevésbé az Iszlám Állam vagy Kim-Dzsongun érdekli már – sokkal inkább értékelhető az egymás elleni militáris pózolásnak, elrettentésnek a rengeteg, akkurátusan rögzített, világgá kürtölt vagy épp leplezett akció.)

      Hazai vonatkozásban – arra az eshetőségre is gondolva, amennyiben a nagy “felszabadítók” (Oroszország, Kína és az USA) összeakadnának a nagyvilágban – éppen ezért azon kellene szorgoskodni, miként hozhatnánk helyre a regionális szövetségeseinkhez (sorstársainkhoz) fűződő kapcsolatainkat, a passzív védelmi rendszereket (óvóhelyek, raktározott készletek, mentesítő eszközök, tartalékok, …), egyúttal elkötelezett erőfeszítéseket téve azok rendbetételére, bővítésére és nem utolsó sorban a sorkatonaság újraélesztésére, folyamatosan mozgó, mobil sorkatonai zászlóaljak formájában (legalább 15-20 zászlóalj).

      Orbán beragadt agyréme, a “kerítésesdije” tulajdonképpen azon túl, hogy visszatetszően értelmetlen, sőt, káros, teljesen elvonja és fölöslegesen leköti a figyelmet, képességeket, kapacitásokat, energiát, lehetőséget a fent szóba hozott felkészülés eredményes végrehajtására.

      Szerintem nem szükséges túlságosan képzett stratégának lenni ahhoz, hogy belássuk, a globális folyamatok egyre intenzívebb hangulatot teremtenek. A globalizáció menetében felbukkanhatnak kedvezőtlen fejlemények is. Nekünk a legfontosabb teendőnk ezért jelenleg NEM a szurkolás, főleg nem a folyamatok gerjesztése (lásd Orbán “nemzetközi karrierjét”)! Hanem az elkötelezett előkészületek megtétele egy eredményes, számunkra is elfogadható globalizáció előkészítésére, s egyúttal (bármily groteszknek tűnjön) felkészülés a számba vehető, viharosabb fordulatokra.

      Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)