Orbán Viktor üzlettársa és családi barátja, Ungár Péter, aki a magát „ellenzékinek” nevező LMP társelnöke, a Fidesz érdekében leplezetlenül fúrja az ellenzéki polgármester, Karácsony Gergely újraválasztását. Ez még a Holdról látszik, ahogy az is, hogy ellenzékinek nevezett sajtótermékek is naponta számolnak be Vitézy Dávid minden szaváról, mintha számítana, s hónapok alatt felépítették Karácsony ellenfelét, akivel Orbán akarja visszaszerezni a várost.
Hónapok óta építik fel Vitézyt, s nagyon úgy tűnik, hogy Tarlós csak elszólta magát, hogy Ungár mellett a Fidesz áll mögötte. Nekik akár Vitézy is megfelelne egy biztos fideszes vereséggel szemben, de leginkább arra törekednek, hogy Karácsony az ellenzéken belül kapjon ellenfelet, aki amortizálja, megkérdőjelezi, és megosztja az ellenzéki szavazatokat.
Miután Ungár lebukott Orbán nyaraltatásakor, hogy a közös családi vállalkozáson keresztül Orbán lefizetett üzletfele, korrupt ember, mint a Fidesz érzelmileg és üzletileg elkötelezett embere, aki nem lehetne egy ellenzéki párt alelnöke, sokan gondolhatták, hogy Ungár képes szétválasztani ezt, és bár nem ádáz ellensége Orbánnak, azért még ellenzéki. Ez a naiv feltételezés a főpolgármester-választás kapcsán megdőlt. Ungár beépített ember.
Ungár Orbánnak dolgozik. Ez már leplezetlenül áll előttünk, és Szabó Tímea, a Párbeszéd-Zöldek frakcióvezetője a Facebook oldalán nagyon okosan jellemzi a helyzetet: „Tudjuk, hogy Vitézy nem lesz főpolgármester, mert Karácsonnyal szemben nem tényező. De az új választási szabályokkal trójai falóként betolhatja az LMP-t a Fővárosi Közgyűlésbe, ahol ezek után kétséges, hogy a „konstruktív” ellenzéki párt a budapestiek és a fenntarthatóság érdekében járna-e majd el. Finoman szólva nem szolgálná a budapestiek érdekét, ha Ungár Péter az Adria után a Fővárosi Közgyűlésben is Orbán Viktor szálláscsinálójává válna.”
Világos beszéd.
Szabó Tímea azt írja: „Önmagában, ellenzéki pártként Karácsony Gergellyel szemben abban a Vitézyben gondolkodni, aki az elmúlt évek jó részét az Orbán-kormány kormánybiztosaként és államtitkáraként töltötte, aki ott volt és nem szólt, amikor Orbánék tizenötszörösére emelték a fővárosra kivetett sarcot, vagy amikor kitalálták és végrehajtották a Budapest-ellenes politikájuk ezernyi lépését, túlmegy a legmerészebb „konstruktivitás” határán is. Az, hogy ellenzékből miként lehet a Fidesszel ugyanabban a jelöltben gondolkodni, önmagában is érdekes kérdés, de felmerül itt más is.”
Ez a más pedig az, hogy Ungár Péter a Fidesz és Orbán oldalán áll. Schmidt Mária fideszes főideológus fia Orbán trójai falova az ellenzékben, egy áruló. Az ellenzéknek ezt világossá kell tenni. Ahogy megkérdőjelezhetők a sajtótermékek is, amelyek Vitézy Dávidot valakik számára felépítették, naponta futtatták, mintha a magánvéleménye bármit is számítana, miután semmiféle pozíciója nincs. Aztán egyszer csak főpolgármester-jelölt lesz, mert azt csináltak belőle. Mutassanak még valakit, akit ez a sajtó valaha megkérdezett bármiről, a feltételezett szakértelme alapján. Hány kiváló szakembert nem szólaltatnak meg semmiről?
Aki ismeri Orbánt, s aki ismeri a módszereit, az tisztában lehet azzal, hogy ha nem tudja az ellenzék népszerű polgármesterét lejáratni, megbuktatni és legyőzni, s nem segít az sem, hogy bünteti Budapestet, kifosztja és megpróbálja tönkretenni, akkor keres egy árulót az ellenzékben, akivel állít egy rivális főpolgármester-jelöltet, akivel megosztja az ellenzéket és az ellenzéki szavazatokat. Erre pedig kiválóan alkalmas a függetlennek látszó fideszes Vitézy Dávid, aki fideszes csúcskáder, közvetve még rokona is Orbánnak.
Orbán mindig előre gondolkodik és szervez, a főváros visszaszerzése fontos terve, ezért a szokásához híven több vasat tart a tűzben. Vitézy beépítése és felépítése, mint lehetséges „ellenzéki” ellenjelölt, egy hónapok óta felépített akció, ha úgy tetszik, titkosszolgálatinak is nevezhető játszma, amelyet még arra is felhasznált, hogy égesse és savazza Lázárt, akinek soha nem bocsátott meg (egy diktátor soha nem bocsát meg senkinek), aki azért miniszter, hogy a legnépszerűtlenebb tárcával lejárassa, kontroll alatt tartsa, s elvitesse vele a balhét.
Ungár felhasználásában semmi meglepő nincs, az ellenzéki sajtóval kapcsolatban azonban súlyos kérdések merülnek fel, hogy a szakíróikon vagy más behatolás útján hogyan váltak egy fideszes játszma eszközeivé. Ez nagyon könnyen előfordulhat, ilyen jelenségekkel még Orbán államcsínye előtt is találkozni lehetett a szabad sajtóban, demokraikus jogállamban is. Az egyes területekkel foglalkozó újságírók nagy kísértéseknek vannak kitéve, illetve a híréhség és a hírverseny tudtukon kívül egyes informátorok eszközeivé teheti őket.
Ha egyszer valaki elkezdi, az végigmegy a sajtón, amely – mint azt tudjuk – dominóelven működik, mert egymást másolják. Érdemes a jelenséget megvizsgálni (hogy ne mondjuk: kivizsgálni). A másik nagy tanulság, hogy az LMP egy támogatók nélküli fantompárt, amely az ún. „ellenzéki összefogásnak” köszönheti a létezését, az állami támogatását, képviselői helyeit, amely saját jogon nem jutna aparlamentbe és már régen megszűnt volna. Így kell erről gondolkodni a jövőben.
Orbán késznek mutatkozik arra, hogy az LMP-t Budapestért beáldozza, amelynek létrejötte is gyanús körülmények között történt. Az ellenzék szégyene lesz, ha ez a párt ezt az akciót az ellenzéki oldalon túlélheti, s az további súlyos kérdéseket vet fel.
