Iványi Margit: Plakátszaggatás helyett

2

A kisfiam nem létezne, ha 72 évvel ezelőtt egy asszony – finoman fogalmazva – zökkenőkkel tarkított úton vissza nem tér Auschwitzból Magyarországra, hogy itt szembesüljön vele: a családjából egyedüliként maradt életben, a házukat pedig idegenek lakják.

A férje viszont képes volt, és túlélte a munkaszolgálatot.

A kisfiam másik dédnagyapját az utolsó pillanatban emelte ki a család ismerőse a Duna felé hajtott csoportból.

A harmadik dédnagyapa és a dédnagymama lélekjelenlétének köszönhetően menekültek ki a náluk bújtatottak a hátsó kapun, miközben az utcafrontról becsöngettek a nyilasok, akiket a szomszéd küldött rájuk. Bizonyíték híján nem vitték el őket.

Szijjártó szerint a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben.

A városban húsz percet autózva körülbelül negyven óriásplakátot láttunk, melyeken a vállaltan, tudottan, hangsúlyozottan zsidó származású üzletember arcképe mellett a felirat: “Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”

Helyenként kettesével-hármasával egymás mellett. Elleptek mindent, és én borzongok, mint amikor poloskainvázió van.

Szégyellem, hogy ez a legeslegeslegutolsó csepp a pohárban. Sok minden van alatta, elkezdtem felsorolni, mi, de elfáradtam, kitöröltem.

Megfulladok. Nem tudok hősebb lenni, sajnálom. Nekem ez itt már nem hazám.

Elmegyünk.





2 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Teljesen meg tudok érteni mindenkit, aki, ha van lehetősége, kivándorol innen. Származástól függetlenül, a polgári szabadság megtartásának igényével, a bűnbakképzés politikájához való passzív hozzájárulást elutasítva.
    Aki pedig idejében teszi, és nem várja meg, míg hirtelen lehúzzák a vasfüggönynek valami újabb keletű változatát. az még bölcs is.
    És, igen, ezek a plakátok egyértelműen hirdetik, hogy egy fasiszta kormányzat alatt tengetjük napjainkat, és ez a fasiszta kormányzat meglehetősen sikeresen halad előre az ország népének további fasizálásának útján.