Egyre nyilvánvalóbb sokak számára, hogy magyar becsapja a magyar embereket, menedéket nyújt Orbánnak, Rogánnak, Szijjártónak, Lázárnak, Mészárosnak, Tiborcznak és másoknak, ami elfogadhatatlan egy olyan nyilvánvaló bűncselekménysorozat után, amit ezek az emberek teljesen nyíltan 16 éven át elkövettek a magyar emberek rovására. A felelősségre vonás elmaradása bűnpártolás, ugyanolyan bűncselekmény, mint amit Polt Péter követett el évtizedeken át, amelyekért szintén nem felel. Magyar védelmezi ezeket a bűnözőket, s ha nem történik semmi, letagadhatatlan, hogy valamiféle egyezség és törvénytelen paktum áll a háttérben, amit Orbánnal kötött. Magyar arra játszik, hogy a parlamenti szemfényvesztés, a Facebook-politizálás, a "kishalak" letartóztatása kielégíti a közvéleményt és eltereli a figyelmet arról, hogy Orbán az ország leggazdagabb embere, aki szétlopta az országot a családjával együtt, nem beszélve a minisztereiről és a strómanjairól. Magyar azt képzeli, hogy az odamondogatás elég, kielégíti az emberek igazság iránti igényét, de ez nem igaz. Itt olyan szintű bűncselekmények történtek, az alkotmányos rend megdöntésétől a magyar közvagyon elrablásáig, hogy ezt nem lehet eltussolni. Az egy hónap alatt bekövetkezett 5 százalékos népszerűségvesztés elsősorban ennek szól. De elégedetlenek az emberek a kormányzással is, amit Magyar a parlamenti durvaságokkal helyettesít. Egy ideig jólesik hallani, hogy valaki beolvas ezeknek a bűnözőknek, de amikor ennek ellenére nem történik semmi, és a durváskodás láthatóan a miniszterelnök személyiségéből fakad, s láthatóan soha nem áll meg, akkor nemcsak unalmassá, de egy idő után ellenszenvessé és taszítóvá válik. A parlamentből kocsmát csinál, ott ordítozik egy önmagát moderálni képtelen ember, aki ezen kívül nem csinál semmit, hanem a Fidesz legfőbb bűnözőit rejtegeti. Bocsánat, ezen kívül is csinál valamit: saját korlátlan hatalmát építi, és a Fidesz igazi ellenzékét gyalázza. A parlamenti szájalást élvezi. Magyar népszerűségvesztéséhez (mert azt tudjuk, hogy "Tisza Párt" továbbra sincs) jelentősen hozzájárult a bukott köztársasági elnökjelölés, amelynek még nincs vége, amely leginkább lerántotta a leplet Magyarról, hogy minek nézi a támogatóit, a szavazóit és az ország népét. Megmutatta a szándékait, hogy olyan köztársasági elnököt keres, aki nem az alkotmányosság őre és az ő hatalmának az ellensúlya, hanem egy tiszteletre méltó díszlet lenne. Az 5 százalékos esés kevésnek is mondható ahhoz képest, hogy mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellenzéke volt, s azt ki is nyilvánította, óellenzékinek minősített, és gyakorlatilag kirekesztette a közéletből. Ezeken kívül jelentős kormányzati eredményekről nem tudunk, néhány kétségkívül hasznos hangulatjavító intézkedésen kívül, mint az uszító háborús propaganda eltüntetése, de ezt talán természetesnek kellene tekinteni. Ugyanakkor semmi nem történt Iványi Gábor üldöztetése, jogfosztása és anyagi kirablása ügyében, egy semmitmondó miniszteriális látogatást leszámítva. Továbbra is áll a Szabadság-téri náci emlékmű, a Kossuth-tér egy fideszes borzalom. Ja, egyetlen pozitívumot említhetünk, a főispánok és a vármegyék elnevezésének eltörlését, ami szintén elvárható volt. Viszont nem jött le Magyarország az orosz olajról és gázról, és nem is fog.