Különösen fontos az a zsinórmérték, amely szerint a kétharmad kizárólag a korábbi kétharmados visszaélések korrekciójára használható fel, új visszaélések létrehozására nem. Ez egyszerre jogállami és politikailag is védhető álláspont. Nem új autokratikus rendszert kellene építeni ugyanazokkal az eszközökkel, hanem lebontani azt, amit ugyanazokkal az eszközökkel építettek fel. Ehhez kértek kétharmados felhatalmazást, most pedig nem használják. Vajon miért? Ez már nem egyszerűen azt jelenti, hogy Magyar hibázik vagy óvatos, vagy még nem volt rá elég idő. Hanem azt, hogy tudatos politikai döntést hozott: nem a rendszer lebontását, hanem az öröklését választotta. Bauer Tamás világos határt húz: "Attól viszont tartózkodni kellene, hogy az új többség a kétharmaddal visszaélve olyan rendelkezéseket illesszen az Alaptörvénybe, amelyek a köztársasági Alkotmányban sem szerepeltek, s amelyekre a kormányzáshoz sincs szükség. Nyilvánvalóan erre példa a miniszterelnöki megbízás nyolc évben megállapítandó korlátja. Egy-egy nagy tekintélyű, széles közbizalmat élvező politikus kettőnél több parlamenti ciklusra kiterjedő szerepvállalása kifejezetten szerencsés lehet." Bauer Tamás történelmi példákkal igazolja, hogy egy-egy demokratikus vezető hosszabb időn át a stabilitást és a bizalmat jelentheti. Mi nem is hisszük, hogy Magyar magát nem sorolná ide. De a Bauer-cikk itt érkezik el a lényeghez, hogy Magyar pontosan úgy nyúl az alaptörvényhez ennél a módosításnál, ahogy Orbán és a Fidesz: "Van súlyosabb érv is e módosítás ellen. Olyan rendelkezést kíván a bizonyára hosszú időre szóló, a rendszer kereteit megállapító alkotmányba illeszteni, amely valójában aktuális politikai célt szolgál: az új miniszterelnök iránti bizalom erősítését, Orbánnal szembeni különbözőségének demonstrálását. Arra emlékeztet ez, ahogy a Fidesz is konkrét politikai szándékokat illesztett be a maga „gránitszilárdságú” Alaptörvényébe. Ismétlem: nem kellene ebben a Fidesz logikáját követni. Akkor sem, ha népszerű a javasolt korlátozás, és Magyar Péter megígérte a kampányban. Nem kellett volna megígérnie." Furcsa mód, efféle alaptörvénymódosításra elég volt az eltelt idő, az Orbán-rendszer lebontását jelentő tételekhez nem. A miniszterelnöki cikluskorlátról szóló vita megmutatja, hogy Magyar igenis hajlandó az alaptörvényhez nyúlni, ha aktuális politikai érdeke ezt kívánja. Ettől válik igazán súlyossá a kérdés: ha erre van idő és politikai akarat, akkor miért nincs ugyanez az Orbán-rendszer autokratikus lenyomatainak eltávolítására? Márpedig Bauer Tamás alapelveit követve lebontható lenne az Orbán-rendszer, helyreállítható a jogállam, még új Alkotmány megalkotása nélkül (vagy előtt) is, amelyhez alapos munkára és széles társadalmi előkészítésre van szükség. Ehhez nem kell sok idő, s ez megoldaná a megoldhatatlannak látszó helyzetet, hogy az orbáni alaptörvény mellett hogyan lehet demokratikus jogállamot működtetni. Sehogy. De minden jel szerint nem az idő, hanem a szándék hiányzik. Magyar nem a struktúrát akarja megsemmisíteni, hanem Orbán bábjait a sajátjára cserélni. A struktúrát saját felvilágosult abszolutizmusának működtetésére akarja használni. De a korlátlan hatalom nem lehet "felvilágosult". Aggódnia nem kell, bármit tehet. Megmagyarázzák és megvédik azok, akiknek számon kellene kérniük. Azok asszisztálnak egy újabb autokráciához, akik mindent megtettek volna azért, hogy megszabaduljanak tőle. Igazi Shakespeare-i dráma. Klasszikus tragédia. De ha így folytatják, még szánalmas és nevetséges komédia is lehet belőle.

A nyíltan horthysta és antiszemita (a holokauszt áldozatait sértő) Lázár János Orbán előtt egy évvel már kijelentette, hogy "körül vagyunk véve saját magunkkal". Ez a több mint 100 éves, Horthy-korszakból örökölt történelmi-politikai toposz a szélsőjobboldal szótárából és eszköztárából való. Nem vicc, nem kabarétréfa, nem földrajzi leírás, hanem olyan irredenta szöveg, amelynek lényege, hogy Magyarország Magyarországgal határos, a magyar határ túloldalán is Magyarország van. Ez a kijelentés megkérdőjelezi Magyarország hivatalos határait, ezért joggal váltott ki szlovák tiltakozást. Magyar a horthysta és orbánista nacionalista hagyományt, nem az európai politikai értékeket követi. A magyarországi sajtó helyenként ugyan idézte, de nem akadt fenn Magyar beszédének egy másik állításán, amely a fenti kijelentés szellemiségébe és logikájába illeszkedik, s talán annál is durvább történelemhamisítás. Magyar ezt mondta: "egy vesztes világháború és a történelmi Magyarország megcsonkítása után azonban nem ért véget a balsors. A trianoni katasztrófa után még következett a magyarok százezreinek életét követelő világháború, a doni katasztrófa, a holokauszt, a kitelepítések és az évtizedeken át tartó kommunista terror". Ez a mondat úgy állítja be, mintha Magyarország nem tehetett volna ezekről a tragédiákról, ahogy Trianonról sem tehetett. Fontos leszögezni, hogy a Magyar által felsorolt tragédiák nem a "balsors", hanem Magyarország történelmi bűneinek következményei voltak. Magyar elmulasztotta említeni azt, hogy a magyarok százezreinek életét követelő világháborúban Magyarország a náci Németország szövetségeseként harcolt, s vitte vásárra magyar százezrek bőrét, így a doni katasztrófa sem véletlen és a balsors következménye. Nem beszélve a holokausztról, amelyhez a törvényes magyar kormány deportálta a haláltáborokba a zsidó honfitársait, és a holokauszt a "keresztény Magyarország" több évtizedes antiszemita uszításának, az antiszemita, nácibarát politikának a következménye. Ez az identitás van az alaptörvényben. Ennek a korszaknak a történelemértelmezése testesül meg a trianoni irredenta retorikában, a nemzeti összetartozás napjában, Lázár, Orbán és Magyar Péter szólamaiban. A két évvel ezelőtti Magyarországhoz képest a különbség az, hogy Magyar Péter messiássá való felkenetése előtt a liberális demokratikus polgári értelmiség ezt még tudta és vallotta, a Magyar által elmondottakat a holokauszttagadás egy speciális esetének tartotta, most pedig hallgat róla. Ahogyan feledésbe merült a Szabadság-téri náci emlékmű is, amely előtt valamikor még tüntettek, virrasztottak és tiltakoztak azok, akik ma nem kifogásolják, hogy Magyar Péter nem tüntette el azonnal ezt az antiszemita és hazug "giccsemlékművet". Magyar ezeket a mondatokat már nem a szavazatmaximalizálás érdekében és választási taktikából mondta, hanem meggyőződésből. Ahogy a választási kampányban is mindig saját meggyőződését mondta, amikor a fejüket homokba dugó, fanatikus balliberális hívei mentegették a horthysta-orbánista retorikát. A legsúlyosabb esetnek azok tekinthetők, akik azt állítják, hogy Magyar Péter most is zseniális politikai stratégaként horthysta történelemhamisító, mert "így fogja ki a szélsőjobb vitorlájából a szelet". Mi inkább úgy látjuk, hogy ő maga a szél és a vitorla is. Kíméletből nem idézzük Magyar kedvenc költőjét, a háborús bűnös antiszemita Wass Albertet.

Minden nap, amikor Magyar nem tesz semmit az alkotmányos rend helyreállítása, a számonkérés és a felelősségre vonás érdekében, Orbánt és a Fideszt erősíti. Orbán bábjainak ad bátorítást. Magyar a parlamentben kapott egy hatalmas erőgépet, kétharmados többsége van, a képviselői azt szavazzák meg, amit mond. De Magyar nem használja ezt az erőgépet, hanem lefojtja. Ha nincsenek kész tervei arra, hogy a kétharmaddal hogyan bontsa le az Orbán-rendszert, akkor nem készült fel a kormányzásra, mert az önmutogatás és a szereplési vágy lekötötte. Ebben az esetben sürgősen pótolja. Idejét ne a Facebookon töltse, hanem a feladatát végezze. Ha így megy tovább, a Fidesz visszaerősödik. Semmiféle elszámoltatás nem lesz. Orbán szellemi vezér lesz, aki készül a visszatérésre, miután Magyar átmeneti kormányzása tisztára mossa az elmúlt 16 évet. Nem lehet majd észrevenni a parlamentben a kétharmados többséget. Magyar egyedül harcol majd egy önbizalomtól duzzadó Fidesz emberei ellen, mint lúd a jégen, s akik rászavaztak, kétségbeesve nézik, hogy mi lesz ebből. Ordenáré köztörvényes bűnözők maradnak szabadlábon. Mészáros Lőrinc ügyes vállalkozó lesz, akihez nem mernek nyúlni. Orbán és családja megtartja az iszonyatos vagyonát, amit elrabolt, az emberek pedig újra félni kezdenek és rettegnek a következő választástól. Ha Magyarországon nem sikerül a demokratikus rend helyreállítása a bukott és romlott illiberális (fasiszta) kísérlet után, mert Magyar Péter eljátssza és elszórakozza a szabadság és a jogállam lehetőségét, s önmagában gyönyörködik ahelyett, hogy tenné a dolgát, annak súlyos következményei lesznek az egész világra. Mert a "magyar modell" fordítva is a világ egyik barométere lesz, s a részleteket nem ismerőknek azt üzeni majd, hogy az illiberális autokráciák bukása után nem lehet helyreállítani az alkotmányos rendet. Pedig annyi történt csupán, hogy amikor megérett az Orbánnal szembeni ellenállás, akkor egy ember kisajátította a hatalmat magának, de nem teszi azt, amivel megbízták. Ha nem így van, akkor Magyar bizonyítsa be. Fejezze be a pótcselekvést, az influenszerkedést, rombolja le az Orbán-rendszert és indítsák meg a büntetőeljárásokat Orbán, a családja, a strómanjai, az oligarchái és a NER korrupt vezetői ellen. A fanatikus hívei pedig fejezzék be a hazudozást, hogy mindent megmagyaráznak, s szólítsák fel Magyart, hogy hajtsa végre, fejezze be azt a forradalmat, amit a választáson megnyert a magyar nép. Ez nem Magyar Péter játékszere. Induljon el az "út a börtönbe program", lehetőleg ne a parkfenntartó által megvesztegetett pitiáner tolvajokkal, hanem az évszázad bűncselekményét elkövető Orbán Viktorral és szervezett bűnözői csoportjával szemben. Nem az történik, amit a választók vártak. Orbánnak el kellett volna tűnnie a közéletből, ehelyett ismét napirendet alakító szereplő lett. Ha Magyarországon nem sikerül a demokrácia helyreállítása, annak üzenete az lesz, hogy az autokráciák bukása után nem lehet visszaállítani a jogállamot. Ami nem igaz, mert ez csak Magyar személyén bukik meg. Mégis ez lesz a látszat. Megerősödik újra az illiberális szélsőjobb. Orbán sorsa lakmuszpapír Magyarország és a világ szélsőségeseinek: akkor is, ha felelősségre vonják, és akkor is, ha futni hagyják. Nem kicsit a tét. Magyar nem tudja, mivel játszik. A felelősség azoké, akik Magyart felépítették és megválasztották. Szóljanak neki.

Pedig az Orbán-rendszer (leánykori nevén: a NER) valóban az évszázad bűncselekménye volt. Naponta követtek el égbekiáltó bűntetteket, a nevükre íratták a fél országot, az oktatást, az egészségügyet lepusztították, az emberek jogait lábbal taposták, százmilliárdokat költöttek propagandára, élhetetlenné tették az országot, elűzték a fiatalokat és a tehetségeket, zsebre kiárusították az országot a kínaiaknak, tízezrek halálát okozták, bűnözők ezreit engedték be korrupt letelepedési kötvényekkel, Magyarország az oroszok gyarmata, a Nyugat, az EU és a NATO ellensége lett. Hazaárulók és orosz kémek irányították az országot és a külügyet, pusztították a kultúrát. De ezek az emberek békésen élnek, metróznak, vállalkoznak, a kormánynak üzengetnek, a parlamentben szemtelenkednek, és egyre szemtelenebbek lesznek. Orbán odáig megy az arcátlanságban, hogy a totális veresége után Felcsútról üzenget, hogyan kell tárgyalni az Európai Unióval. Magyar Péter láthatóan az "út a börtönbe" programot nem fideszes bűntársainak, nem egykori példaképének és bálványának készítette, mert Orbán és bűntársai, tolvaj családtagjai, strómanjai a legnagyobb nyugalomban élnek. A börtönbe a Tisza balliberális politikai riválisai, s a Fidesz legjelentéktelenebb piti tolvajai mennek. A nehézsúlyú bűnözők, Orbán vezetésével, Magyar Péter védelmét élvezik. Magyar becsapott mindenkit, és most is ugyanúgy hazudik, ahogy eddig. Semmit nem csinál, de a híveivel úgy magasztaltatja magát, mint Trump. Az alkotmányozásról szó sem esik, a rendszerváltásnak nyoma sincs. Pótcselekvés zajlik, kormányzás helyett trollkodás és színjáték folyik, látványpolitizálás érdemi intézményes változások nélkül. Magyar az eszét játssza, Sulyokkal izmozik, hogy a köztársasági elnöki székbe is a saját bábját ültethesse, s azzal a "rendszerváltást" kipipálja. Elmulasztotta, amit a szavazók reméltek: az alaptörvényt nem törölte el, hanem legitimálja és toldozgatja, saját céljaihoz igazítgatja. Magyar nem tudja letagadni, hogy Orbánnal megegyezett, ha néhány héten belül nem indul meg Orbán és bandája (családja) ellen semmiféle bűntetőeljárás. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé lesz napirenden az elszámoltatás, a felelősségre vonás, a vagyonelkobzás, a rendszerváltás, az alkotmányozás. Lépésről lépésre csúszunk vissza az apátiába és az Orbán-rendszerbe. A tiszás fanatikusok mindent letagadnak, mindent megmagyaráznak, semmit nem vesznek észre. A Fidesz pedig erősödik, a bűnözők legitim ellenzékiek, és az Orbán-család éli világát. Mészáros Lőrinc még mindig százmilliárdos lopott vagyonnal bír, még nem ül a börtönben, és nem ment vissza gázszerelőnek. Orbán, Rogán, Szijjártó, Mészáros, Kósa, Lánczi, Lázár, Semjén Hernádi, Balásy, s valamennyi név a Karmelita naptárában, minden félelem és aggodalom nélkül éli az életét, és nem történik semmi. Hazudik, aki még mindig azt állítja, hogy ennyi idő alatt még nem lehetett elindítani egyetlen eljárást sem. Magyar továbbra is saját személyét állítja a középpontba, eltereli a figyelmet a lényegről, s nem történik semmi. A türelmi időnek lassan vége lesz. Mikor kezdenek el ordítani, akik ezt a szélhámost választották meg, hogy megszabaduljanak Orbántól, de nem szabadulnak meg tőle, mert Magyar a hatalomért cserébe futni hagyja? Magyar handabandázott: senki nem menekült el. Ők tudják miért.

Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott "haza", csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie. Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a "Tisza" és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a "kettős mércéről", a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott "haza", és az nem lesz egy sétagalopp. Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő. Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el. Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek "hazahozatala" fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter "hazahoz" (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.