Újabb önmagát lejárató infantilis füttyögést hirdet az Együtt március 15-re. Március 15-e a polgári forradalom évfordulója, az emberi és polgári jogok ünnepe. Hagyományosan már a mindenkori diktatúrák elleni tiltakozás, a magyar szabadság napja.
Az ötlettelenség és a tehetelenség néhányszor kivihet egy maroknyi embert az utcára, és kifejezhetik az Orbánnal szembeni elutasításukat. De ahogy a részvételből látszik, ezen egyre kevesebben jelennek meg, és egyre kevesebben érzik azt, hogy ennek az infantilis és nevetséges füttyögésnek bármi értelme lenne. Emberi méltóság is van a világon.
Március 15-én ennek a népnek a legjobbjai szoktak beszédet mondani, hitet tenni a magyar szabadság, az emberi jogok, a jog előtti egyenlőség, a szabad sajtó, a közteherviselés mellett. Akkor is elmondták ezt, amikor ezért a nyílt diktatúra üldözte őket. A kimondott szónak és gondolatnak hatalma és ereje van. Tavaly Pukli koma meggyalázta március 15-ét, amikor meghamisították a 12 pontot, becsapták a megint alaptalanul reménykedőket.
Idén még ennyi sem lesz, mert még szemfényvesztő sem akad, hacsak a Momentum nem, de ha a mostani új hitető üdvöskék még egy tömegdemonstrációra sem hívják azokat, akik aláírták az Orbán-ellenes íveket, az is sokatmondó. Igaz, talán jobb is, ha nem mondják el a tömérdek hazugságot a rendszerváltás letagadásáról, jogállam és NER összemosásáról.
De nem kellene egy civilszervezetnek utcára hívni azokat, akik a magyar szabadság, az emberi és polgári jogok hívei? Nem kéne erre meghívni a magyar szabadság legjobb szónokait, a legtisztességesebb embereket, akik nem adták el magukat, akiknek a fütyülésen kívül több is van a fejükben és a szívükben, hogy szóljanak a szabadság híveihez? Ha már nem lehet megdönteni a rendszert, nem lehetne valami méltóbb és a szabadság szempontjából valami pozitívabb megnyilvánulás?
Nem számít hányan vannak ott, de akik ott vannak, azok kapnak valami szellemi muníciót, erkölcsi katarzist, a lelket felemelő igazságot, amivel képesek élni egy önkényuralomban. A fütyülés spontán „(nem)tetszésnyilvánítás”. Menjen el minél több ember, mint egyéni polgár, és hallgassa meg Orbánt. Menjen be az ünneplő tömegbe, mint magyar polgár. S ha valami nem tetszik, fejezze ki a véleményét, ahogy tudja, hogy azt a szónok is meghallja.
Aztán menjen egy másik helyre, ahol okos és tisztességes emberek gyülekezetében szólnak az egyetemes emberi és polgári jogokról, amelyeket taposnak Magyarországon. Miért kell a csőcselék szintjére süllyedni? Miért nem lehet megemlékezni a szabadságról, megerősíteni az alapelveket, a liberális demokráciába, az egyéni jogok elsődelegességébe vetett hitet? Ha csak felolvassa valaki az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, már akkor megérte.
Ha már egyszer gyávák ahhoz az ellenzékiek, hogy összefogjanak, és együtt kihirdessék a rendszerrel szembeni passzív ellenállást, a bojkottot, akkor legalább a szabadság ünnepét méltósággal és emelt fővel tartsák meg. Orbán hazudik, mocskolódik, gyűlölködik, uszít, képtelen már az emberi hangra. Miért nem lehet egy emberi hangot hallani ezen a napon? Miért csak az artikulátlan üvöltést mindkét oldalon, mintha csak állatok lennének Pesten?
Miért kell a rendszer ellenfeleit lábasokat verő, sípoló garázdáknak mutatni? Miért kell őket lealacsonyítani? Ha bemennek a parlamentbe, elfoglalják az üléstermet, és addig nem mennek ki, amíg a demokratikus Alkotmányt vissza nem állítják, akkor rendben van. De egy csürhe benyomását kelteni, akiket úgyis távol tart a rendőrség, akiket úgysem lehet hallani, annak mi értelme van? Kiprovokálni egy kis cirkuszt, az olcsó pótcselekvés.
Egy tiltakozás különben sem ilyen. Az egészben benne van a gyávaság. Egy tiltakozás olyan, hogy megmozdul a föld. Hogy megrettennek tőle. Hogy a tiltakozókon látszik, hogy komolyan gondolják, hogy ez nem mehet így tovább. Hogy nem tűrik. Ilyen tiltakozáshoz, amelyben ott van az elszántság, az áldozatkészség, a határozottság, érdemes csatlakozni.
Egy olyan csörömpöléshez, ami úgy van megcsinálva, hogy semmi következménye ne legyen, még a filmre is hazaérjünk, ahhoz normális ember nem csatlakozik. Csak azok, akik ugyanolyan gyávák, sunyik, mint a szervezők, akik ilyen ostoba ötletekkel adminisztrálják magukat.
Annyira szánalmas ez az egész, hogy az ember akkor is ég, ha nincs köze hozzá.
