A „sorosozás” azért mindennél durvább gyűlöletbeszéd, mert a náci propaganda része, és annak népirtás és tömeggyilkosság lett a következménye. A „sorosozás” egyébként nem azért antiszemita propaganda, mert Soros György zsidó. Zsidó származású embereket is lehet kritizálni anélkül, hogy a kritika antiszemitizmus lenne.
Az antiszemitizmus abban az esetben jelenik meg, ha a zsidó-világösszeesküvést, a zsidók nemzeteket bomlasztó és mérgező tevékenységét tulajdonítják, a zsidóságot a nemzethez képest idegen fajként és idegen érdekek képvielőjeként határozzák meg, és azt azonosítják egy emberrel, aki a személyében megjeleníti és megtestesíti ezeket az antiszemita és náci vádakat. Soros György ilyen jelkép.
Az antiszemita indíték tetten érhető akkor is, ha valakinek nem a konkrét tetteit kritizálják, nem arról beszélnek, amit valójában tett, hanem a tetteit és a szavait elferdítik és a náci propaganda prekoncepciójához igazítják. Magyarul, a zsidókra „jellemző”, faji jellegű náci és antiszemita rágalmakhoz és előítéletekhez igazítják valaki tevékenységét, bűnbakká teszik.
Soros György az antiszemita irodalom régi kódja és szimbóluma, aki megtestesíti a zsidók nemzetbomlasztó és a nemzeti szuverenitást romboló tevékenységét. Minden demokratikus és jogállami korlát, amely a liberális emberi és polgári jogokat védi a zsidóság műve, amely az antiszemita és náci propagandában mindig egy valódi vagy képzelt zsidó képében jelenik meg. Magyarországon ez a jelkép Soros György.
Mondunk egy példát: Orbán Viktor és antiszemita rendszere ma a menekültek segítése és a civilszervezetek támogatása tette Sorost a nemzet ellenségévé és egyetemes bűnbakká. Ha elolvassuk Csurka István „Soros György és a Hatodik Koporsó” című 2011. december 16-i írását, abból kiderül, hogy Soros éppen Tarlós Istvánt fenyegette meg demokraták képében, hogy ne engedjen antiszemita színházat nyitni Budapesten.
Csurka akkor azt írta, hogy „Nem tudom, mivel és hogyan fenyegette meg Soros Tarlós Istvánt, de hogy súlyosan megfenyegette és kötelezte legfőbb magyarországi ellenfele, leleplezője, csekélységem elleni síkraszállásra, abban, mint a tárgykör avatott ismerője bizonyos vagyok”. Csurka, az antiszemita, aki a „zsidó összeesküvő” Soros antitézise, és a zsidó-világösszeesküvés avatott ismerője, bizonyos benne. Ennyi elég: ő bizonyos benne.
Soros Györgyöt a rendszerváltás után Csurka tette az egyetemes zsidóság nemzetellenes összeesküvésének jelképévé. 2012-ben, már a halála után, a MIÉP honlapján közölték újra Csurka „Soros György bejövetele” című írását, amelyben azt mesélte el, amikor először hallott Soros Györgyről és találkozott is vele egy vacsorán, ahova Eörsi István hívta meg. Figyeljük meg, hogy Csurka hogyan vizsgálja a még nem is ismert Soros származását:
„Eörsi meghívása tulajdonképpen Soros György megbízásának teljesítése volt. Azt adta elő fülig-szájjal a költő, hogy van neki egy volt iskolatársa, aki dúsgazdag lett Amerikában, nem tud mit kezdeni a sok pénzével, és egy részét szeretné a magyar kultúrára költeni. Ennek a részleteit kívánja megbeszélni velem és néhány barátommal, írótársammal, megbízható emberekkel. – Soros? – kérdeztem – Nem Sörös? – Nem. Fura volt, sose hallottam még ilyen nevet. Eörsi azonnal megértette, hogy azon gondolkodom, hogy zsidó-e az iskolatárs és megnyugtatott, hogy igen. A negyvenes évek végén menekült el a szüleivel, miután a nácikat valahogy megúszta. Módfelett meg voltam nyugtatva: nem akarnak becsapni. Azt, hogy mi volt az eredeti neve apjának, amiből Soros lett, nem árulta el Eörsi, én meg nem kérdeztem. Ezt most olvasom az interneten évtizedekkel később. Schwartz Tivadar újságíró, író volt az apuka. Sose hallottam. Hová írhatott az öreg?”
Soros? – kérdezte Csurka. – Nem Sörös? Vagyis zsidó, nem magyar? Csurka „módfelett meg volt nyugtatva” azzal, hogy még csak nem is tagadják, hogy egy zsidóval kell egy asztalhoz ülnie. Ez még a rendszerváltás előtt volt. Amikor Csurka megírta a „Néhány gondolat…” című művét 1992-ben, amely ma már nyugodtan nevezhető az ő „Mein Kampf”-jának, abban azt írta Göncz Árpádról, hogy „a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New York-i és a tel-avivi összekötők ezt parancsolják neki”.
A zsidó világösszeesküvés nevesített figurája már ekkor Soros György volt: „Az amerikai támogatók, élükön az alapítványi formát öltő, korábban behívott Sorossal, nem sajnálták a pénzt a nagy cél érdekében”. Megfigyelhetó, hogy Soros, mint a nemzeti szuverenitást gátló gonosz, a zsidó pénzhatalom jelképe, felbukkan minden diktatúrában, és csak diktatúrákban: az oroszoknál, fehéroroszoknál és szélsőséges politikusoknál, Meciar, Funar és a többiek.
Soros György antiszemita jelkép. Mindezt bizonyítja, hogy az Orbán-rezsim is az antiszemita és náci propaganda szellemében állítja olyan jelenségek mögé, amelyek ellen harcol, hogy a harc valódi célpontja és ellenfele ne a tényleges ellenség, hanem Soros, és Soros személyén keresztül a zsidóság legyen. Soros György nem tehet arról, hogy milliók menekülnek a szíriai háború miatt, mindössze a menekültekkel szembeni emberséges bánásmódot segíti, ha már Európában vannak.
A propaganda viszont az egész menekültkrízis előidézésével, szervezésével, támogatásával vádolja, az uszítás szerint az „illegális bevándorlást” segíti. Ebből egy szó sem igaz. Ahogyan a civilszervezetek sem folytatnak semmiféle politikai tevékenységet és nem avatkoznak be politikai ügyekbe. Ilyet csak az Orbán által támogatott álcivilszervezetek tesznek. Azonban – mint minen diktatúrának – Orbánnak útjában állnak azok, akik nem függnek tőle, s megélnek másból. Ugyanakkor a demokratikus normákat, a jogállamiságot védik.
A Soros György elleni mocskos és aljas voltát, gátlástalanságát nem szükséges részletezni. Ezek csak a náci Harmadik Birodalom propagandájával összevethető és mérhető jelenségek. Ez uszító náci propaganda, amely a magyar mindennapokban már a hétköznapi fasizmus új jelenségeit hozták létre, amikor a nyílt utcán megvernek embereket. Ez a náci propaganda eredménye.
Ha valaki megtekint egy holokauszt-kiállítást, és végigkíséri a gázkamrákig vezető utat, a folyamat egyes állomásait beazonosíthatja az Orbán-rendszer propagandájával és lépéseivel. Ez tömény nácizmus, anélkül, hogy a zsidók nevét kimondanák. De erre van Soros György, aki megtestesíti és szimbolizálja „a” zsidókat.
Az első lépés az ellenség kijelölése és meghatározása. Utána jön a törvényi korlátozás, mely egyre nyilvánvalóbb és durvább lesz. Ezután az azonosítás, a megbélyegzés, az elkülönítés és a kizárás. A civilellenes törvény már az azonosítés és megbélyegzés periódusa. Amikor a megbélyegzés megtörténik, akkor még durvább korlátozásokat követelnek, jön az üldözés és végül a fizikai erőszak.
Ezért a „sorosozás” a legdurvább gyűlöletbeszéd, amely magában hordozza a Mein Kampf szellemiségét és potenciálisan magába foglalja a népirtást. Orbán rendszere a sorosozással minőségi változáson megy át: fasizmusből náci típusú rendszer lesz.
