A spermaszám csökkent az iparilag fejlett országokban, de a termékenység nem. Így a fajlagos spermaköltség mérséklődött, azaz nőtt a spermaprofit
A tudósok riadót fújnak, mert több mint a felére esett vissza az iparilag fejlett országokban, konkrétan: Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon a férfiak ondójában található spermák száma. Egyelőre a jelenség oka ismeretlen, a riadalom indokoltsága kétséges, mert mindezzel együtt nem tapasztalták a férfiak termékenységének csökkenését. Vagyis akár arról is szó lehet, hogy a fenti országokban – mint minden egyéb területen -, az ondóiparban is nőtt a „termelékenység” azaz: kevesebb sperma elegendő a megfelelő eredmény eléréséhez, a megtermékenyítéshez. Az egy született gyerekre eső spermafelhasználás szignifikánsan csökkent.
Nem lenne megdöbbentő, ha egyszerűen arról lenne szó, hogy néhány „spermamenedzser” megtalálta a módját, hogy a korábbi pazarlás helyett, sokkal kisebb „anyagfelhasználással” lehessen egységnyi mennyiségű gyereket előállítani, amiért busás prémium ütötte a markukat. Szerintem itt nem fognak megállni és – mivel mint annyi más – egységnyi sperma előállítása is sokkal drágább az említett iparilag fejlett országokban, mint a feltörekvő országok bármelyikében, ezért – a következő ésszerű lépésként – outsourcingolják az egész folyamatot Indiába, Kínába esetleg néhány kelet-európai outsourcing központba, Budapestre vagy Krakkóba.
Egyébként pedig – a kutatás eredményeinek jelentőségét megkérdőjelezők szerint – egy adatból, a spermák számából nem lehet végső következtetéseket levonni, mert meg kellene vizsgálni a spermák minőségét, mindenek előtt a mozgékonyságát. Lehet, hogy kevesebb sperma többre képes, ha mozgékonyabbak elődeiknél. Vagyis: ahogy a társadalmi mobilitás a társadalom, úgy a spermamobilitás az ejakulátum állapotának fontos mutatója. Arról nem is beszélve, ha – az egyébként mozgékonyabb spermát – zsákutcába irányítjuk. Mondjuk gumi óvszer használata esetén, irreleváns a sperma mobilitása. A gyorsabb legfeljebb hamarabb ütközik a falba.
Ha azt vesszük, hogy jelenleg az említett országokban még mindig 47 millió sperma van egy milliliter ejakulátumban, – miközben a terméketlenség határértéke a 15 millió – nem állunk olyan rosszul. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy az iparilag fejlett országokban – lehet nem ontjuk magunkból határtalan mennyiségben – de éppen elégünk van – mint a legtöbb egyébből – ebből is.
Magyarországon a probléma egyébként sokkal kevésbé érzékelhető. Kevés olyan ország van a világon, ahol akkora gyakorisággal használná a köznyelv, az utca embere az ejakulátum szót, mint nálunk. Természetesen annak magyar megfelelőjét. Szinte kötőszónak számít. (Angolul talán a „you know” lenne a helyes fordítása.) Mondhatnánk, hogy szinte patakokban folyik már a tinédzserek szájából is. Utcán, villamoson iskolákban. Megértük végre az is, hogy a politikai ellenfél minősítésére is felhasználásra került.
Hogy eddig csak egy politikust tiszteltek meg ezzel, az nem azért van, mert a többi nem érdemelné meg, hanem azért, mert a nevet büszkén viselő magyar kormányfőt a magyarok istene olyan kivételes potenciával ruházta fel, amellyel nem csak Magyarországot, de egész Kelet-Európát megtermékenyíteni képes. Egy pillantás elég, hogy meggyőződjünk: ahogy Magyarország, úgy – lassan – egész Kelet-Európa rendesen el van k…a.
Zsebesi Zsolt
