Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter az M1-en nyilatkozta kedden reggel, hogy Magyarország költi a legtöbb pénzt oktatásra Közép-Európában.
Elmondása szerint új, átfogó iskolafejlesztési program indul: 81,2 milliárd forintból csaknem 400 település 527 intézménye újul meg.
„A felújítások először azokban a megyékben – Borsod, Bács-Kiskun – kezdődnek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, de a népsűrűség is fontos szempont. Pest megyében tanterembővítésekre, új iskolák építésére is szükség van.”
Hozzátette magyarázólag: „három éven belül minden ötödik gyerek, vagyis húsz százalékuk olyan iskolában tanul majd, amelyben valamilyen fontos beruházás, felújítás történt”.
Csendben jegyezzük meg, hogy ezek szerint nyolcvan százalékuknak viszont nincs rá reménye, hogy három éven belül bármi lényeges történjen az iskolájában, miközben a támogatásra-felújításra szoruló intézmények aránya vélhetőleg éppen a fordítottja.
„A programra uniós forrás nem vehető igénybe, vagyis ez teljes mértékben az állami büdzsé terhére történik majd” – tudtuk meg Balogtól. Magyarul: ebben kizárólag a magyar adófizetők pénzét veszik igénybe.
A miniszter arról is tájékoztatott, hogy állítólag a GDP 5,2 százalékát költi a magyar kormány oktatásra, így Lengyelországgal együtt Magyarország áll az oktatási célra legtöbbet költő országok élén Európában.
Mi egyébként ezt nem vonjuk kétségbe, azt is készséggel elfogadjuk, hogy mindenre Magyarországon költik a legtöbbet, csak éppen pont az a legnagyobb gondunk, hogy az adott célra papíron fordított összegek gyakran megmagyarázhatatlan mennyiségben és ideig növekednek egy-egy projekt alatt-előtt-után (lásd például vizes vébé, ahol egyszerűen még mindig nem tud leállni a költséghalmozódás).
Na jó, megmagyarázzuk: némi projekt körüli maszatolás közben a politikusnak álcázott bűnözők, családtagjaik, barátaik, üzletfeleik, stb. zsebébe vándorol a pénzek számottevő része.
Ezért aztán nincsenek illúzióink afelől, hogy a napsugarasra festett oktatási jövőkép voltaképpen mit is takar.
Nem tudunk örülni, no.
